Nagyvilág

Megbénította ellenfeleit a hiperaktív Sarkozy

Az elnöki szék megszerzése után Sarkozy hatalmas lendülettel készül a francia parlament bevételére. A szocialisták a vereség óta szinte megbénultak, a többiek számára pedig már az is eredménynek számít, ha nem sodorja el őket a jobbközép hullám. A hatalmi pozícióharc vesztesei minden bizonnyal a Bayrou-féle centristák lesznek.

A választás számokban

Az 5. Francia Köztársaság 13. nemzetgyűléséről tartott választásokon az idén 7639 jelölt indul, akik összesen 577, öt évre szóló mandátumért szállnak versenybe. Az első fordulóra június 10-én kerül sor. Ha a jelöltek nem szerzik meg a kerületükben leadott voksok ötven százalékát, vagy a rájuk leadott voksok száma nem éri el a regisztrált szavazók 25 százalékát, akkor június 17-én második fordulóra kerül sor, ahol már csak a két legtöbb szavazatot kapott jelöltön kívül azok kerülhetnek be, akik megszerezték a regisztrált szavazók legalább 12.5 százalékának támogatását. A második fordulóban egyszerű többséggel választanak győztest. Franciaországban nincs pártlistás szavazás, csak egyéni jelöltekre lehet szavazni. A Szenátus 331 tagját elektorok által közvetetten választják, mandátumuk 9 évre szól.

Alig pár héttel a május 6-án lezárult elnökválasztás után a héten Franciaország ismét az urnákhoz járul majd, hogy meghatározza az elkövetkezendő öt év törvényhozási erőviszonyait. A kétfordulós választásokon a frissen megválasztott elnök minden bizonnyal jelentős támogatást kap majd, a rivális szocialisták várhatóan rég nem látott mélypontra zuhannak, magukkal sodorva a kispártokat, akik szinte kivétel nélkül a bejutásért küszködhetnek.

Az, hogy a szorosan az elnökválasztást követő törvényhozási megmérettetésen az államfő pártja áll a mezőny élén, nem páratlan jelenség. A leköszönő elnök, Jaques Chirac 2002-es megválasztása után pártja, az UMP jelentős többségre tett szert a parlament soraiban is. Ha a jobbközéppárt most ismét hasonló eredményt mutat fel, akkor az 1978-as választások óta ez lesz az első alkalom, hogy egymás után kétszer ugyannak a pártnak a vezetésével alakult kormánykoalíció szerez többséget a parlament alsó- és felsőházában.


Sarkozy elnöki szerepről alkotott felfogására jellemző, hogy elődeivel ellentétben tevőleges részt vállal pártja parlamenti kampányában, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy személyes népszerűségével az UMP mellé állítsa a választókat. “Adjátok meg a parlamenti többséget, hogy betarthassam a nektek tett ígéreteimet” – olvasható a trikolóros háttérre nyomott kampányszöveg. Sarkozy világossá tette azt is, hogy a választási kampány lezárultával is az események fősodrában akar maradni. “Olyan elnök akarok lenni, aki kormányoz” – jelentette ki nyolcezer híve előtt Le Havre-ban, jelezve a Chirac által bevezetett “monarchikus távolságtartással” való szakítást.

“Nincs többé külön egy kormányfő, aki napról napra vezeti az országot és külön egy köztársasági elnök. Egy vezető van, aki a kormányfővel együttműködve átveszi az ország irányítását” – tette egyértelművé a szereposztást kampánykörútjának nizzai állomásán Francois Fillon kormányfő. Egyelőre minden jel arra mutat, hogy a kormányzásról az UMP által vázolt elképzelések elnyerték a társadalom jelentős többségének tetszését.

Sarkozy számára a nemzetgyűlés összetétele és a kormányfővel kialakított kapcsolat már csak azért is kulcsfontosságú, mert az általa meghirdetett programhoz szüksége van a kormánnyal való szoros együttműködésre. A francia alkotmány szerint az elnök köteles olyan kormányt kinevezni, melynek tagjait a parlamenti többség támogatja, ellenkező esetben a nemzetgyűlés felfüggesztheti a kormányt.

—-Innen-onnan válogatott—-


Habár az UMP elsöprő győzelme biztosnak látszik, Fillon kockázatot vállalt. Ígéretet tett arra, hogy minden olyan miniszter (beleértve saját magát is) kinevezését visszavonja, aki elbukik a választásokon. A legnagyobb veszélyben Alain Juppé, a kibővített környezetvédelmi tárca első embere, Bordeaux polgármestere van. Most biciklivel járja a várost, melynek polgárai a múlt hónapban csekély többséggel bár, de Ségolene Royalra tették le voksukat.

Sarkozy tisztában van vele: ahhoz, hogy első heteinek hatalmas lendületét fenn tudja tartani, elengedhetetlen a közvélemény töretlen bizalma. Ennek megfelelően nemcsak politikai ellenfeleit, hanem a közélet számos szereplőjét is maga mellé állította. Jóllehet gyakran érte kritika a média nagyjaival való szoros kapcsolata miatt, maga mellé vette kommunikációs tanácsadóként az elnökválasztási kampányról a Le Point magazinban cikkeket író újságírónőt, Catherine Pégard-ot, a Le Figaro tudósítóját, Miriam Lévyt pedig a kormányfő tanácsadójának nevezte ki.

Úgy tűnik, hogy az UMP várható elsöprő győzelme nem egyszerűen a május 6-án köztársasági elnökké választott Nicolas Sarkozy helyzetét fogja megerősíteni, hanem a kormányalakítással meghirdetett nyitás politikájának társadalmi elfogadását is.

Az elnök, aki már a nyáron bele kíván vágni a munkaerőpiacot, az adórendszert, az igazságszolgáltatást és a felsőoktatást érintő ambiciózus reformjaiba, olyan embereket akart összeválogatni, akik egyéni képességeikkel rögtön a kampányígéretek teljesítésén kezdhetnek dolgozni. A meglepő hirtelenséggel összeállított kormány egyedülálló módon 15 minisztert tömörít a teljes politikai spektrumból annak ellenére, hogy a jobboldalnak tiszta többsége van a parlamentben.”Ha Franciaországban nagykoalíció jönne létre, az minden bizonnyal úgy nézne ki, mint Sarkozy kabinetje, mely már-már egy nemzeti egységkormányhoz hasonlítható” – mutat rá a helyzet abszurditására a Financial Times kommentárja.

A politikai békét szolgáló kinevezéseket azonban az elnök láthatóan azokra a minisztériumokra korlátozta, melyek felett vagy ő vagy a miniszterelnök Francois Fillon a lehető legnagyobb közvetlen befolyást tudja gyakorolni. Ilyen a Bernard Kouchner, volt szocialista miniszter vezette külügyi tárca, vagy az UDF volt vezetője, Hervé Morin által irányított védelmi minisztérium.

—-Zavar és kapkodás a baloldalon—-

Miközben az elnök láthatóan mindent megtesz annak érdekében, hogy a választók többsége megtalálja a számára szimpatikus arcot a jobboldali kormány sorai között, az elnökválasztás elvesztése miatt amúgy is megviselt Szocialista Pártot igencsak megzavarta a széles politikai palettán mozgó Sarkozy-kormány.

A népszerű szocialista exminiszter Bernard Kouchner kinevezését egyenesen a baloldali szavazók demoralizálására tett kísérletnek és a baloldal ellen elkövetett merényletnek tartják, csakúgy mint Jean-Pierre Jouyet szerepvállalását, aki a szocialista pártvezető Francois Hollande jó barátjaként a Sarkozy-kormány egyik államtitkárává avanzsált.

A Le Figaro című konzervatív újság szerint Kouchner belépése a jobboldali kormányba nemcsak pártján belül, hanem a baloldali választók körében is bizonytalanságot teremtett, melynek következtében jelentős részük várhatóan tartózkodni fog a részvételtől, mert nem kívánja az elnökválasztási játszma megismétlését.

Látva az elkerülhetetlen vereséget, a Szocialista Párt láthatóan arra rendezkedett be, hogy megpróbálja megakadályozni az UMP totális térnyerését. “Ellen kell állnunk az elsöprő hullámnak, mert a köztársaságnak egyensúlyra van szüksége” – hangoztatta Ségolene Royal vasárnap, hallgatólagosan beismerve, hogy számukra ez a választás nem a vállvetett küzdelemről szól.

Akiket a kiesés fenyeget

A szélsőbaloldali pártok, amelyek valószínűleg csak minimális képviselőt juttathatnak be a parlamentbe, máris vereségszemlélettel vádolják a szocialistákat, szemükre vetve: ahelyett, hogy felvennék Sarkozyvel a harcot, azzal vannak elfoglalva, hogy a 2012-es választásokra újrapozícionálják magukat.

A szélsőjobboldal kampánya szintén erőteljes Sarkozy-ellenes harcra épül. Jean-Marie Le Pen felszólította a szavazókat, hogy “nyissák fel a szemüket” és vegyék észre az igazi Sarkozyt, aki “chiracistákból és szocialistákból” alakított kormányt és elszánta magát, hogy kiszolgáltatja a francia nemzeti érdekeket az Európai Uniónak.


A Nemzeti Front első embere figyelmeztetett, hogy az elnök, aki “Brüsszel üzenő fiúja”, egy olyan kipofozott uniós alkotmányt akar a francia nép torkán lenyomni, aminek az eredetijét két éve népszavazáson már elutasították. “A franciák akarata semmibe lesz véve” – jelentette ki a hétvégén hívei előtt a szélsőjobb vezére, aki várhatóan egyetlen képviselői helyet sem tud megszerezni, s ezzel pártja feltehetően a nyolcvanas évekbeli marginális pozíciójába esik vissza.

Az idei választások legnagyobb vesztese azonban valószínűleg mégsem ők lesznek, hanem a Bayrou-féle újonnan alakult centrista párt, a MoDem (az UDF utódpártja). Nekik az elnökválasztáson stabil harmadikként befutó Bayrou-ra leadott 18.5 százalékos támogatást alig néhány parlamenti mandátumra sikerül majd beváltani.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik