A külügy egy éve
• Készül a Magyar Külkapcsolati Stratégia
• Hazánkba látogatott az Egyesült Államok elnöke
• Megkezdte munkáját az Afganisztáni Tartományi- és Újjáépítési csoport
A választások óta a magyar külpolitika teljesítményét a kormányzati intézmények átstrukturálása határozta meg, ennek következtében a korábban külügyi tapasztalattal nem rendelkező Göncz Kinga vezette Külügyminisztérium helyzete jelentősen meggyengült. Azok a feladatok, melyek korábban a külügyi apparátushoz kötődtek, részben átkerültek a Miniszterelnöki Hivatal hatáskörébe. A külkereskedelmi területet és a határon túli magyarsággal kapcsolatos feladatokat leválasztották a Külügyminisztériumról, az uniós ügyekkel kapcsolatos döntéshozatalt az egyes tárcáktól szintén a MeH-hez helyezték át.
„A külpolitika a mai globális világban olyan fontos, hogy nem lehet csupán egyetlen tárca feladata” – véli ugyanakkor Deák Péter biztonságpolitikai elemző. Szerinte a külügyi stratégia megalkotásában azért is volt szükség külső szakértők bevonására, mert a minisztériumokban nincs közigazgatási államtitkár, így a belső kontroll nem valósul meg. Göncz Kinga kinevezésével a kormányfő egy, a civil szféra felé is nyitott Külügyminisztériumot kívánt létrehozni, és úgy tűnik, hogy a kezdeti idegenkedés után ez egyre elfogadottabbá válik.
„Mindezek ellenére a külügyi szakapparátus élére szerencsésebb lett volna szakembert választani” – mondta Gazdag Ferenc, a Magyar Külügyi Intézet külpolitikai elemzője a FigyelőNetnek. Az elmúlt egy év a Göncz Kinga által vezetett Külügyminisztérium esetében az arculattervezésről, a külügyi stratégia kialakításáról szólt, de az alkotó folyamat egyelőre még lassan halad. Ennek részben az az oka, hogy a miniszter széles körű egyeztetést hirdetett, s a külügyi szakma bevonásán túl igyekezett társadalmi vitát is kezdeményezni.
Reform helyett stratégia
A kormány hatalomra kerülése óta a belpolitikai viharok miatt a külpolitikára összességében kevesebb figyelem jutott mind a kormányzat, mind a társadalom részéről. A Külügyminisztériumban jelenleg nem reform folyik, hanem stratégiaalkotás, méghozzá kevesebb ügyetlenséggel, mint a többi tárcánál – értékelte az elmúlt egy évet Deák Péter. A tárca mögött álló egy évben készülő külügyi stratégia fő szempontja az elfogadás, a nemzeti érdekek érvényesítése, és a nemzeti érdekek értékké adaptálása – foglalta össze a stratégia lényegét a lapunknak nyilatkozó elemző.
Ez a Külügyminisztérium által hangoztatott elv a gyakorlatban abban nyilvánult meg, hogy az olyan magyar érdekeket – mint például a kisebbségvédelem – sikerült uniós színtérre vinni. A belpolitikai megosztottság miatt ugyanakkor sokszor nehézséget okozott meghatározni, hogy mi is a nemzeti érdek.
Az ellenzék megnyilvánulásai megzavarhatják a tárca által közvetíteni kívánt markáns külpolitikát – véli Deák Péter, aki szerint az olyan akciók, mint az unióban a kormány munkájára való panaszkodás, csodálkozást és értetlenséget váltanak ki az európai közösségben. „Jóllehet a belpolitikai problémák külföldre vitele nem elterjedt érdekérvényesítési mód az unióban, a pártcsoportok közti nézetkülönbségek megvitatása természetes folyamat, nem helytálló magyar sajátosságként, kirívó esetként értékelni” – árnyalja a képet Gazdag Ferenc. A Magyar Külügyi Intézet külpolitikai elemzője hozzátette, hogy a problémákat a pártoknak konszenzusos módon lenne érdemes megoldani, különben a diplomaták nehezen tudják egységesen képviselni az országot.
Sikerek és bakik az unióban
„Az utóbbi év az unióban számunkra továbbra is az érdekérvényesítés és a működési folyamat tanulásáról szólt, ebben pozitív irányban mozdultunk el, az uniós szervezetek által meghirdetett pályázatokon egyre nagyobb sikerrel veszünk részt. Gondok inkább itthon vannak az uniós szerep értelmezésével kapcsolatban” – véli Gazdag Ferenc. Szerinte hazánk sokszor olyan felesleges konfliktushelyzeteket teremt, melyekből aztán nehéz kikeveredni. Hozzátette: a Nabucco gázvezeték kapcsán például bölcsebb lett volna, ha nem foglalunk állást, hiszen az ezzel kapcsolatos döntés nem hazánk hatáskörébe tartozik.
Az elmúlt egy év külpolitikájának legnagyobb eredménye, hogy már nem univerzális szomszédságpolitikát folytat, hanem minden országgal speciális kapcsolat kialakítására törekszik – vázolta fel a környező országokkal folytatott külpolitika változását Deák Péter. Mint elmondta, Ukrajna esetében hazánk a stabilitás fenntartásában érdekelt, a szerbekkel partnerségi viszonyra kell törekedni, Romániában pedig az EU-tagság által megerősödött kapcsolat fenntartására kell figyelni.
Göncz Kinga és Jan Kubis szlovák külügyminiszter kezet fog (Fotó: MTI)
A schengeni övezetnek a határon túli magyarokra gyakorolt hatásával kapcsolatos problémák megoldása még várat magára, igaz, hogy a vízumkérdés nemcsak külügyi, hanem rendészeti probléma is.
Afganisztán: rossz a kommunikáció
Tavaly ősszel magyar katonák vették át egy Tartományi Újjáépítési Csoport (PRT) vezetését Észak-Afganisztánban. A külföldi szerepvállalásunk azért is fontos volt, mert a NATO főparancsnoka komoly kritikával illette az ország katonai kiadásainak alacsony mértékét. A tevékenység sikerét nehéz mérni, de az biztos, hogy a misszió külpolitikai szempontból nagyon jól eladható, és általa hazánk a NATO-n, illetve az Európai Unión belüli kül- és biztonságpolitikával kapcsolatos sokat kritizált alacsony költségvetését jól tudja kompenzálni.
Kérdéses ugyanakkor, hogy az akció politikai sikerét milyen eredménnyel kommunikálja a kormány itthon. „Fontos lenne a társadalomban tudatosítani, hogy az afganisztáni békefenntartó tevékenység az állam számára messze olcsóbb, mintha a magyar határon kellene az afgán menekülteket feltartóztatni” – hívja fel a figyelmet Gazdag Ferenc.
Nyugodt mederben folyó honvédelem
A honvédelmi tárca új miniszterrel, a pártpolitikából kivont Szekeres Imrével vágott neki a második Gyurcsány-kormány első esztendejének. A hadügy fontosságát jól jelezheti, hogy Szekeres még katona sem volt, ráadásul az előző ciklusban a sorkatonaságot is megszüntette a kormány. A tárca fő feladata a modernizáció és a NATO-val való kapcsolatunk megerősítése. Ezeket a célokat a Honvédelmi Minisztérium (HM) sajtóosztálya szerint „időarányosan teljesítették”, vagyis még nem értek a feladatok végére.
A legfőbb tettnek mindenképpen a honvédség szerkezeti átalakulását nevezhetjük. Ennek keretében a Honvéd Vezérkari Főnök közvetlen alárendeltségében, öt szervezet (Magyar Honvédség Szárazföldi Parancsnokság, MH Légierő Parancsnokság, MH Összhaderőnemi Logisztikai és Támogató Parancsnokság, MH Híradó Parancsnokság, MH Egészségügyi Parancsnokság) különböző szintű integrációjából 2007. január 1-vel megalakult az Összhaderőnemi Parancsnokság (ÖHP), amely a Magyar Honvédség egyetlen középirányító szerve. Ez a kétszintű struktúra a korábbinál jóval egyszerűbben és hatékonyabban működik, és sikerült megszűntetni a fölösleges párhuzamosságokat a szervezeti rendszerben.
A hadügyminiszternek a legtöbb fejfájást nem a harci övezetekben szolgáló alakulatok jelentették (Szekeres rendszeresen látogatja az egységeket), hanem egy „belső” ügy, az eredetileg a Zengőre, majd a Tubes-hegy tetejére tervezett NATO légvédelmi lokátorállomás, amelynek a felvetése is heves ellenállásba ütközött.
„Csendes, de alapvetően pozitív évet zárt a honvédség” – értékelte az elmúlt évet Tálas Péter. A biztonságpolitikai szakértő szerint Szekeres vezetésével a magyar katonák sikeresen teljesítenek a külföldi missziókban – nagyobb megbecsülést szerezve a NATO-ban. Zajlik az irányítási rendszer átalakítása és a csapatok feltöltöttsége is nagyobb. A katonai szakértő hiányosságként leginkább azt említette, hogy a tárca „civilesítése” nem sikerült kellő mértékben, valamint a tartalékos rendszer kiépítése sem elég hatékony. Ettől függetlenül Tálas úgy látja, Szekeressel jobban a politika homlokterébe került az amúgy kevésbé a központban lévő védelmi szféra.
(A FigyelőNet az elkövetkező napokban a kormányzat különböző területeinek egyéves munkáját mutatja be, elemzi cikksorozatában).
