Már a hajnali órákban kiújult a lövöldözés az al-Kaida nemzetközi terrorhálózattal rokonszenvező palesztin szervezet harcosai és a libanoni kormányhadsereg katonái között.
Libanoni egészségügyi dolgozók felszólították a feleket a harcok szüneteltetésére, hogy kivihessék a tábor utcáiról az ott heverő ellátatlan sebesülteket, és eltávolíthassák a harcok halálos áldozatainak tetemeit. Szemtanúk közlései szerint tüzérségi és harckocsilövedékek robbanásainak döreje hallik folyamatosan a 40 ezer embernek otthont adó tábor térségében. A Fatah al-Iszlám 20 tagja, 32 katona és 27 civil vesztette eddig életét a vasárnap reggel kitört harcokban. Több mint 150 ember megsebesült, néhány tucat ház romba dőlt, ezrek menekültek el a táborban lévő otthonukból.
Vállalták a merényletet
Fuád Szinjóra Nyugat-barát libanoni kormányfő hangsúlyozta hétfőn, hogy feltétlenül szükségesnek tartja a Fatah al-Iszlámmal való leszámolást. A múlt évben felbukkant szunnita fegyveres csoport a Nahr el-Barid táborban sáncolta el magát. “Harcosaink készek utolsó csepp vérükig küzdeni” – mondta kedden egy nyugati tudósítónak a szervezet szóvivője. “A hadsereg kezdte el a harcot, neki kell beszüntetnie is” – tette hozzá.
A libanoni katonák a plaesztin menekülttáborba beszivárgott szélsõségesek ellen próbálják felvenni a harcot (fotó: MTI/AP)
A szervezet nevében olyan tartalmú közlemény érkezett faxon egy nyugati hírügynökség irodájához, amely szerint a Fatah al-Iszlám egy csoportja hajtotta végre az utóbbi két nap folyamán történt két robbantásos merényletet a libanoni fővárosban, Bejrútban. A faxüzenet szerzői azzal fenyegetőznek, hogy a Fatah al-Iszlám “lángba borítja” Bejrút központját, ha a hadsereg nem állítja le ellene indított hadműveletét.
Az al-Kaida búvóhelye
Az ENSZ adatai szerint 400 ezer palesztin él Libanonban, mintegy felük nyomorúságos körülmények között szorong tizenkét menekülttáborban, amelyek az évek során valóságos városokká épültek ki. A palesztinok Izrael állam létrejötte – 1948 – után telepedtek le Libanonban. Egybehangzó becslések szerint viszont a nyolcvanas években kezdődött tömeges kivándorlás miatt Libanonban ma csupán 200-250 ezer menekült él.
A Vöröskereszt által 1949-ben alapított Nahr el-Barid, amelynek lakóiról 1950 óta az UNWRA gondoskodik, közel 40 ezer lakójával a második legnagyobb libanoni palesztin menekülttábor a Szaida melletti Ain al-Hilve után. A Tripolitól 15 kilométerre északra fekvő tábor a Fatah al-Iszlám fellegvára és búvóhelye. A szervezet az al-Kaida mellett a szíriai titkosszolgálattal is kapcsolatban áll.
Napjainkban a menekültek túlélése lényegében az ENSZ palesztinokat segélyező szervezetének, az UNRWA-nak a támogatásától, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) által rendszertelenül folyósított összegektől és a Hamász iszlamistáinak a segélyétől függ. Az UNRWA az évek során azonban csökkentette a költségvetését, ami heves bírálatokat váltott ki a táborokban.
A szociális nyomor körülményei között – a lakók 60 százaléka él a szegénységi küszöb alatt – az egészségtelen sikátorok és az össze-vissza emelt házak alkotta táborok az iszlám szélsőségesség melegágyai.
