A június 10-én és 17-én tartandó választásokon az UMP a szavazatok mintegy 40 százalékára számíthat, ez az 577 fős parlamentben 365 főt jelent, mely abszolút többséget biztosítana a párt számára a francia törvényhozásban. Közvélemény-kutatások alapján a szocialisták a szavazatok mintegy 28 százalékát szerezhetik meg – írja a BBC.
Összpontosuló hatalom
Sarkozy kinyilvánította, hogy programját, melyben többek között a 35 órás munkahét és a nyugdíjrendszer megreformálását ígéri, nem részletekben, hanem egyszerre fogja végrehajtani. Gyorsan hozzá kell látni a reformok végrehajtásának és párhuzamosan kell megvalósítani őket – mondta az elnök.
A szocialisták vezetője, Francois Hollande a hétvégén figyelmeztette követőit, hogy a jobboldal fölényes győzelmével minden hatalom az elnök, Nicolas Sarkozy kezébe kerül.
Francia lapok szintén kiemelik, hogy Francois Fillon személye a kormány élén az elnöki rendszer további erősödést és egy kézben való tartását jelentheti. Az új miniszterelnök az elmúlt két évig a jobboldalon belül az egyik legfőbb Sarkozy-ellenes politikusnak számított: a két nagy konkurens két évvel ezelőtti összefogása és azóta tartó szoros együttműködése garantálhatja az új francia kormány szilárdságát.
Barátok és ellenségek a kormányban
Nicolas Sarkozy három szempont alapján állította össze kormányát a három hét múlva esedékes nemzetgyűlési választásokon várható győzelemre felkészülve: a baloldal és a centrum felé való nyitás jegyében a nők és férfiak közti, valamint a leghűségesebb párttársak és az újonnan csatlakoztak közti egyensúlyt megtartva.
Az új francia kormány legfontosabb pozícióiba olyan tapasztalt chiracista politikusok kerültek, akik mielőtt csatlakoztak volna az új francia államfő táborához, megpróbálták Nicolas Sarkozy hirtelen felívelő politikai karrierjét megállítani. Elemzők szerint nagy taktikusként Sarkozy egyrészt elismeri politikai súlyukat, másrészt szívesebben tudja őket a kormányban, mint azon kívül belső ellenzéknek. A rájuk bízott tárcák ugyanakkor kevésbé tűnnek stratégiai jellegűnek, mint azt korábban remélték.
Az ellenzék táborából érkező három személyiség: az elnökválasztáson is indulni kívánt Bernard Kouchner – aki a külügyi és európai ügyek tárcáját irányítja – az egyik legnépszerűbb francia politikus. Francois Hollande, szocialista pártfőtitkár kinevezése után néhány órával kijelentette: “Kouchner nem tagja többé a Szocialista Pártnak”. A baloldali elnökjelölt, Ségolene Royal egyik legfőbb barátja, Jean-Pierre Jouyet lesz Kouchner Európa-ügyi államtitkára. A két forduló között mindketten a centristákkal való szövegkötést sürgették Sarkozy legyőzésére.
A baloldali tábort Sarkozy kedvéért látványosan elhagyó gazdasági főtitkár, Eric Besson pedig a köztársasági elnök mellé rendelt, a “közélet értékeléséért” felelős államtitkár lett. A civil szférából érkezik a szintén elkötelezett baloldali Martin Hirsch, az Emmaüs Franciaország elnöke, aki államtitkárként egy a szolidaritásért felelős bizottságot fog vezetni.
Választási taktika?
Elemzők szerint a baloldali kormánytagok kinevezésével Sarkozy a szocialistákat megfosztotta a nemzetgyűlési kampányban egyik legfőbb érvüktől, miszerint az államfő “szektás” politikát folytat. A centristák viszont csak egyetlen posztot kaptak: az Unió a Francia Demokráciáért (UDF) frakcióvezetője, Hervé Morin lett a védelmi miniszter.
A többi centrista politikus kénytelen megvárni a júniusi parlamenti választások végeredményét, amely után további 15 államtitkári poszt kerül majd kiosztásra. Sarkozy így kívánja magához édesgetni Francois Bayrou képviselőit a választások előtt – hívják fel a figyelmet elemzők. A megígért új nemzeti identitási minisztériumon és a kettévágott gazdasági minisztériumon kívül a látszólag leszűkített államgépezet valójában teljesen hagyományos felépítésű maradt.
