A mértékadó konzervatív újság Winston Churchill híres 1946-os fultoni, az európai vasfüggönyről szóló beszédéhez hasonlította a pénzintézet vezetőjének lemondatását. A lap szerint egy újfajta hidegháború kezdődik, ezúttal az Egyesült Államok és Európa uralkodó elitjei között.
A The Wall Street Journal szerint kezdettől fogva nevetségesek voltak azok a vádak, hogy Paul Wolfowitz bankelnök pozíciójával visszaélve egyengette barátnője karrierjét. A világbanki bürokrácia ugyanis tisztában volt az elnök lépéseivel, jóvá is hagyta azokat. Barátnőjének szakmai előmenetele csak ürügy volt arra, hogy megszabaduljanak attól az elnöktől, aki túl nagy hullámokat kavart korrupcióellenes politikájával.
Most nyilvánvalóan örvendeznek az európai hivatalnokok, akik Wolfowitzot egy olyan “neokonnak” (neokonzervatívnak) tekintik, aki egykor a védelmi miniszter helyetteseként az iraki invázió egyik elindítója volt. Abban nincs semmi meglepő, hogy Európa irányító elitje gyűlöli Wolfowitzot, George Bush elnököt és háborús politikájukat. Újdonság és megdöbbentő azonban, hogy az Amerikával szembeni gyűlölettől izzó európai országok merész, sőt agresszív lépést tettek: a legátlátszóbb indok alapján lemondásra késztették egy multilaterális intézmény amerikai elnökét.
Európai puccs
A The Wall Street Journal szerint az európai magatartás példa nélküliségét mutatja, hogy a lemondatás meglepte a Fehér Házat is, amely az utolsó pillanatig hitt a tisztességes vizsgálatban és védte Wolfowitzot.
A konzervatív újság szerint a bankelnök távozása nagyobb csapás a transzatlanti kapcsolatokra annál, mint amikor a franciák és a németek 2003-ban a Szaddám Huszein elleni fellépéssel szemben érveltek. Párizs és Berlin akkor még legalább valós, bár illegitim kereskedelmi érdekekre hivatkozott és arra, hogy Huszein hatalmának megdöntése után erőszak fogja elborítani Irakot.
A Világbank ügyében tapasztalt puccsszerű európai magatartás azonban semmilyen józan érvvel nem támasztható alá. Wolfowitz lemondatása nem szólt másról, csak arról, hogy el akartak távolítani egy befolyásos és zavart keltő amerikait egy nemzetközi intézet éléről. Európa számára öncéllá vált az amerikai hatalom visszaszorítása, amellyel saját érdekeiket gondolja előmozdítani.
Az újság “melegen ajánlja” Bush elnöknek, hogy amerikai személyt jelöljön a Világbank új elnökének. Európa ugyanis a jövőben is az amerikai befolyás visszaszorítására fogja felhasználni a nemzetközi szervezeteket, és az Egyesült Államoknak hagyományos ellenségein kívül európai “szövetségeseivel” szemben is védekeznie kell.
