A bejelentéssel Tony Blair kormányfői megbizatása ügyvivői jellegűvé válik, hiszen a brit törvények szerint a miniszterelnök egyben a kormánypárt vezére is.
Tony Blair húszperces sedgefieldi beszédében érintette az iraki háború ügyét, amelyet “keservesen ellentmondásosnak” nevezett. Elismerte, hogy a globális terrorizmus “ádáz visszacsapásai” láttán sokan azt mondják: ez nem érte meg. Ő azonban úgy véli, hogy végig kell vinni az ügyet, mert “a terroristák akkor sem adják fel, ha mi feladjuk”.
A távozó kormányfő kijelentette, hogy mindig azt tette, amiről úgy gondolta, hogy helyénvaló, a brit népet pedig “a világ legnagyszerűbb nemzetének” nevezte. Blair ügyvezetőként a következő hét hétben még Nagy-Britannia miniszterelnöke marad, amíg le nem zajlik az utódválasztási kampány és a következő Labour-vezért be nem iktatják. Blair 1997 májusa óta vezette a szigetország kormányát, utódja minden valószínűség szerint Gordon Brown pénzügyminiszter lesz.
13 év a Munkáspárt élén
Anthony Charles Lynton Blair 1953. május 6-án született a skóciai Edinburgh-ban. Jogi tanulmányait az oxfordi St. John’s College-ban fejezte be, majd ügyvédként a szakszervezetekkel és a foglalkoztatással kapcsolatos jogra specializálódott. A politikai életbe csak később, felesége hatására kapcsolódott be, 1983-ban választották meg Sedgefield parlamenti képviselőjének. 1984 és 1994 között a munkáspárti ellenzéki árnyékkormány pénzügyi, kereskedelmi és ipari, energiaügyi, foglalkoztatási, valamint belügyi szóvivője volt.
Blair három gyõztes választást tudhat maga mögött (fotó: MTI)
Pártbéli karrierje a kilencvenes évek elején kapott lendületet, 1994. július 21-én megválasztották a Munkáspárt vezetőjévé. 1997. május 2. óta miniszterelnök, a Kincstár első lordja, közszolgálati miniszter. 2000 januárjától a Szocialista Internacionálé végrehajtó bizottságának tagja, 2003. október 28-a óta a Szocialista Internacionálé egyik alelnöke.
Tevékenységét több kitüntetéssel ismerték el, többek között 1999-ben megkapta a németországi Károly-díjat.
1980-ban nősült, felesége a jogász végzettségű Cherie Booth. Három fiuk és egy lányuk született. A házaspár legkisebb gyermeke Blair miniszterelnöksége alatt, 2000-ben született, így a most leköszönő politikus volt 150 éve az első brit miniszterelnök, akinek hivatali idejében született gyermeke.
A legkevésbé baloldali jelölt
A Munkáspárt legkevésbé baloldalinak tartott elnöke és legfőbb stratégái (Gordon Brown, Philip Gould, Alastair Campbell) a kilencvenes években új utakra vezették a pártot. Az amerikai gyökerekkel bíró harmadik út politikáját átvéve modernizálták az akkor már 15 éve ellenzékben lévő Munkáspártot: a “Labour Gorbacsovjaként” is emlegetett Blair végrehajtotta a Munkáspárt történetének addigi legnagyobb átalakítását, amelynek fő eleme volt a “köztulajdon” melletti elkötelezettség 1995-ös törlése a pártprogramból. Emellett befejezte a munkáspártbeli hagyományos szakszervezeti befolyás leépítését is (csökkentette a szakszervezetek szavazati arányát, s megszüntette a blokkszavazás intézményét).
Az új arculatnak és lendületes politikának 1997-ben elsöprő választási győzelem lett az eredménye. Állítólag a jobb médiaszemélyiségnek tartott Blair és a jobb stratégának bizonyuló Brown a választások előtt megegyeztek, hogy pár év múltán Blair átadja a hatalmat Brownnak, a pénzügyminiszternek azonban tíz évet kellett várnia arra, hogy a Downing Street 11. alól a 10-es számba költözhessen.
Tony Blair tíz év miniszterelnökséget és három győztes választást követően (1997, 2001, 2005) távozik a párt és a kormány éléről. Az ország egykor volt legnépszerűbb politikusa az utóbbi években – leginkább az iraki háború okán – egyre inkább veszített népszerűségéből.
Hogyan tovább?
Már a távozási menetrend nyilvános bejelentése előtt megkezdődtek a találgatások, hogy Blair visszavonul-e az alsóház hátsó padsoraiba egyszerű képviselőnek. John Burton, a kormányfő választókerületi politikai képviselője csütörtökön utalást tett arra, hogy Tony Blair esetleg valamely nemzetközi szervezetnél vállalhat vezető tisztséget, mondván: a miniszterelnök továbbra is képviselni fogja Sedgefieldet a londoni alsóházban, hacsak „nem ajánlanak fel neki egy állást az ENSZ-ben vagy más fontos testületben”.
Londonban egyebek mellett hírek keringenek arról, hogy Blair akár a Világbank élére is kerülhet, ha annak jelenlegi vezetője, a magánéleti botrányba keveredett amerikai Paul Wolfowitz kénytelen lenne távozni. A BBC-ben elhangzott egyik csütörtöki kommentár szerint nem valószínű, hogy Blair sokáig hajlandó lenne az alsóházban „a beázó tetejű sedgefieldi iskola” érdekében tevékenykedni, mert „nem ilyen szintű ügyek miatt lett politikussá”.
A jövendő Brown-kormány összetételéről is folynak már a találgatások. Általános várakozás, hogy John Reid belügyminiszter helyét Jack Straw veszi át, aki már korábban betöltötte ezt a tisztséget, majd külügyminiszter volt. Várják Margaret Beckett jelenlegi külügyminiszter távozását is; helyébe a legnagyobb eséllyel Hilary Benn nemzetközi fejlesztési minisztert jósolják Londonban.
