Kapcsolódó anyagok
Dr.Resperger István ezredes összeállítása:
Villámháború
(0,3 MB, *.pdf)
Irak-földrajzi, gazdasági adatok
(6,5 MB, *.pdf)
Irak-vallási megosztottság
(1,2 MB, *.pdf)
Irak-geostratégia, fegyverkezés
(3,3 MB, *.pdf)
Irak-Öböl háború hadműveletei 1991-ben (4 MB, *.pdf)
Iraki hadműveletek 2003-ban
(4,3 MB, *.pdf)
Irak-hadszínterek
(2,3 MB, *.pdf)
Irak-katonai alapműveletek
(0,8 MB, *.pdf)
Az 1958-as forradalom megdöntötte a monarchiát, s létrejött az Iraki Köztársaság. Szaddám Huszein 1968-tól elnökhelyettes, 1979-ben pedig az ország elnöke lett. Vezetése alatt háromszor sodorta háborúba az országot, miután Irakot az arab világ és a Perzsa-öböl vezető hatalmává akarta tenni. Az Iránnal 1980-ban kezdődött „nyolcéves háború” főbb okai a több évtizedes határvitában, az arab-perzsa ellentétben, az iráni forradalmi eszmék terjedésétől és a síita-szunnita erőviszonyok felbomlásától való félelemben keresendők. A kezdeti sikerek és a jelentős iraki erőfölény ellenére az irániaknak sikerült megállítani és visszaszorítani az iraki csapatokat.
1990-ben Szaddám Husszein Kuvait lerohanására adott parancsot, és az olajban gazdag sejkséget Irak 19. tartományának nyilvánította ki. A szövetséges légierő csapásaival megindult a „Sivatagi Vihar” hadművelet és az Öbölháború. Az iraki légvédelem, a híradó és vezetési rendszer gyakorlatilag néhány óra leforgása alatt megsemmisült, Szaddám Husszein pedig kapitulált, s ezzel 30 nap alatt véget ért a háború.
Megdől a rezsim
Kuvait felszabadítását követően az ENSZ Biztonsági Tanácsa arra kötelezte Irakot, hogy semmisítse meg vegyi- és biológiai fegyvereit, valamint a 150 kilométernél nagyobb hatótávolságú rakétáit. Irak az elkövetkező 12 évben folyamatosan gátolta az ENSZ munkáját, amely az Irak és a Szaddám-rezsim elleni koalíciós hadművelet megindításához vezetett 2003 tavaszán. Azzal – az utólag alaptalannak bizonyult – váddal, hogy Szaddám Huszein atombombát fejleszt az Egyesült Államok és szövetségesei megtámadták Irakot és rövid időn belül térdre kényszerítették hadseregét.
A szigorúan vett katonai műveletek befejeződését követően ugyanakkor a koalíciós erők Irakban maradtak, hogy az ENSZ mandátuma alapján elősegítsék a béke és a biztonság helyreállítását. Azóta sikerült elfogadni az új iraki alkotmányt, államfőt választani, az ideiglenes kormány után „rendes” kormány is alakult, ám az országban évek óta polgárháborús állapotok vannak. Az amerikai hadsereg és szövetségesei nem képesek fenntartani a rendet, átlagosan naponta több mint száz ember hal meg a különböző összecsapásokban, ám szakértők szerint még ennél több áldozattal járna, ha a szövetséges haderők kivonulnának az országból.
A konfliktusok forrása
Irak egyik legnagyobb problémája a vallási és etnikai megosztottságából ered, az országban ugyanis három népcsoport él együtt. Délen a síita arabok, a középső és nyugati területeken a szunnita arabok, északon pedig a kurdok. Ez a számok nyelvén annyit tesz, hogy a 26 milliós lakosságnak közel fele síita arab, 25-30 százaléka szunnita arab, 15-20 százaléka kurd.
.
A szunnita-síita ellentét a vallási különbségeken túlmenően az elmúlt évtizedek politikai ellentéteiből is adódik. Szaddam Husszein uralkodása alatt főleg a kisebbségben lévő szunnita arabok töltötték be a fontosabb kormányzati és katonai posztokat, a diktatúra bukása után ugyanakkor zömmel a síiták, illetve a kurdok kerültek vezető pozíciókba. A hatalmukat elveszítő szunniták keserűsége és az évtizedes elnyomás miatt elégtételt követelő, olykor bosszúra éhes síiták közti konfliktus legalább olyan súlyos, mint a külföldi megszállókkal szembeni ellenségeskedés. A volt iraki diktátor 2006. végi kivégzése pedig tovább tüzelte a síita-szunnita ellentétet Irakban.
A belső ellentéteket tovább „színesíti”, hogy a kurdok a 2003-as amerikai megszállást követően miniállamokat hoztak létre az általuk lakott területeken, melyek gazdasági szempontból rendkívül fontosak Irak számára, ugyanis Kirkuk körzetében hatalmas olajmezők vannak.
Ellenséges szereplők
A szövetséges csapatokkal szembeni ellenállók legszélsőségesebb csoportjának a radikális szunnita szervezetek számítanak. A szunnita ellenállás egyik vezéralakja al-Kaida nemzetközi terrorista szervezet iraki szárnyának irányítója Abu Muszab al-Zarkavi volt, akit az amerikai erők 2006-ban megöltek.
Iraki síiták tízezrei tiltakoznak az amerikai katonai jelenlét ellen (MTI/EPA)
A síiták két frakcióra szakadtak: egyik oldalon áll Irak amerikaiaktól való felszabadítására törekvő, a radikális vallási vezető, Muktada al-Szadr által irányított Mahdi Hadseregek, melynek tagjai ellenőrzik Bagdad legszegényebb negyedeit és néhány dél-iraki várost. Ez a félkatonai alakulat korábban nyílt katonai lázadást kezdett a síiták szent városában, Nedzsefben az amerikai csapatok ellen. A másik oldalon az iráni származású, nagy hatalmú vezető, Ali al-Szisztani ajatollah a mérsékelt síita erők vezetője található, aki közel tízezer fegyveres támogatását élvezi. Az ajatollah az Iraki Iszlám Forradalom Legfelsőbb Tanácsa nevű vezető síita politikai pártnak és a fegyveres szárnyának, a Badr Brigádok névre hallgató félkatonai alakulatnak a vezetője, amely több fővárosi kerületet és déli várost uralma alá vont.
Képlékeny jövő
Az amerikai adminisztráció mielőbb átadná a hatalmat az iraki politikai erőknek, ehhez azonban le kellene fegyverezni a vallási alapon szerveződött fegyveres csoportokat, befejezni az ország ellenőrzésére a jövőben képes iraki haderő kiképzését. A helyzet azonban kilátástalannak tűnik: az Egyesült Államok új Irak-stratégia alapján a csapatok kivonásával az ország az etnikai térségek mentén darabokra szakadna.
A síita arabok meghatározó szerepet játszhatnak Irak jövőjének alakításában, ám az Egyesült Államok szeretné elkerülni, hogy Irakban egy, az iránihoz hasonló állam alakuljon ki. Az ország esetleges három részre szakadását okozhatja az ország északi részében élő, az amerikaiak legnagyobb iraki szövetségeseinek számító kurdok elszakadási törekvése, ugyanis alapvető célkitűzésük egy önálló kurd állam megteremtése. Ám önállósulásuk már az iraki belpolitikán túlmutató problémának számít, hiszen az a térség több országát, Törökországot, Szíriát, és Iránt is érinti. Egy független kurd állam megalakulása pedig akár a törökök fegyveres fellépését s egy háború kirobbanását is maga után vonhatja, hiszen a törökországi kurd kisebbség bizonyára nem fog lemondani az önálló kurd államhoz való csatlakozásról, ezt viszont nem hagyja majd szó nélkül a NATO-tagország Törökország sem.
