1960-ban egyesült Szomália néven a nem sokkal előtte függetlenné vált Brit Szomáliföldi Protektorátus és a korábban olasz Szomáliföld. Az ország függetlenségének első 17 éve viszonylag békés volt, az első évtized gyors fejlődést, de korrupciót és alig működő demokratikus rendszert eredményezett. Az 1969-es katonai puccsot eleinte örömmel fogadták a klánokból kiábrándult tömegek.
A ’70-es években a szomáli nacionalisták célja a gyarmatosítás alatt megosztott és leigázott szomáli földek egyesítése és felszabadítása volt, ami egyet jelentett a Kenyában és Etiópiában élő szomálik támogatásával. Ez magával vonta az államok közti feszültséget. Különösen Etiópia Ogaden tartományában szenvedtek sokat a szomáliak. Amikor Szomália bevonult Ogaden tartományba, a Szovjetunió és a Varsói Szövetség visszautasította a korábbi szövetséges támogatását és ehelyett Etiópia mögé állt. Amikor a csapatok már Addisz Abbebát fenyegették, szovjet és kubai fegyverek érkeztek Etiópiába, felváltva ezzel a korábbi amerikai jelenlétet. Eközben az Etiópia által támogatott ellenállási mozgalmak egyre inkább megerősödtek és végül 1991-ben Sziad Barré szomáliai elnök bukásához és polgárháborúhoz vezettek, amely gyakorlatilag azóta is tart.
A szomáliai konfliktus egyik legfőbb kiváltó oka a klánok uralma és rivalizálása. A politikai babérokra vagy hatalomra törő politikusok a saját céljaiknak megfelelően manipulálják a klánokat, legtöbbször az ősi „oszd meg és uralkodj” elv alapján. A hagyományok szerint ugyanis a konfliktusokat a klánok öregjei közvetítésével oldották meg eredetileg. A klánok törvényei szerint oldották meg a települések kérdését vagy a vérdíj fizetését, amellyel korábban elkerülhetőek voltak a fegyveres összecsapások.
Összecsapások a hidegháború alatt
1977 és 1991 között Szomália három komolyabb konfliktusba keveredett. Az első volt az Ogadeni háború Etiópiával, amikor a szomáli lázadók szomáliai csapatok támogatásával elfoglalták a szomáliak-lakta Ogaden régiót. Szomália végül elveszítette a háborút, amelyben mintegy 25 ezer ember lelte halálát. Ezek a veszteségek számos későbbi konfliktus magját vetették el, ugyanis sorra alakultak a Barrét megbuktatni akaró felszabadító szervezetek. 
A második nagyobb konfliktus a szomáliai hadsereg és a Szomáli Nemzeti Mozgalom (SzNM) között zajlott Északnyugat-Szomália ellenőrzése fölött. A SzNM bázisa az Izsák (Isaaq) klán, amely akkor fordult szembe a Barré rezsimmel, amikor az a ’80-as években katonai ellenőrzés alá vonta az északnyugati országrészt, hogy megtörje a klán hatalmát és megfossza az üzleti lehetőségeitől. A polgárháború 1988-ban katasztrófához vezetett, amikor a kormánycsapatok civileket kezdtek támadni, elsősorban az Izsák klánból. Mintegy 60 ezren haltak meg ekkor, és 800 ezren menekültek Etiópiába a bombázások elől. Válaszul 1991-ben Szomáliföld kinyilvánította függetlenségét. Ezt a világ egyetlen kormánya sem ismerte el annak ellenére sem, hogy az anarchikus déli résszel szemben viszonylag független és stabil terület maradt az uralkodó klánok uralma alatt.
A harmadik nagy konfliktus 1991 előtt a kormány fellépése volt a klánalapú felszabadító mozgalmak ellen. Ezek közül a legerősebb az Egyesült Szomáli Kongresszus (Havíje-klán), a Szomáli Hazafias Mozgalom (Ogadeni-klán) és a Szomáli Felszabadító Demokratikus Front (Madzsertín-klán). Ez a többfrontos háború előre vetítette azt a fosztogatást és banditizmust, ami a későbbi polgárháborút jellemezte. Ehhez járult hozzá, hogy a hidegháború utolsó évtizedében nagy mennyiségű fegyver áramlott a térségbe, a hidegháború után pedig stratégiailag már nem volt fontos a rivális nélkül maradt Egyesült Államoknak.
Anarchia és polgárháború
A ’90-es évek elején Szomália déli részén a klánok milíciái harcoltak a különböző városok és kikötők ellenőrzéséért. A városokon belül is megkezdődtek a harcok az értékes ingatlanokért. Ebbe a harcba beszálltak a befolyásos kereskedők és a hadurak is. Eközben a nemzetközi közösség élelmiszersegélyeinek szétosztása a háborús gazdaság részévé vált. Ebbe újabb negyedmillió ember halt bele. Gazdagodtak a segélyeket lenyúló, a segélyosztást felügyelő és a fegyvereket beszerző kereskedők, a drogdílerek és a roncskereskedők.
Eközben az ENSZ szomáliai missziói, az UNOSOM I és II célja a szomáliai kormányzat helyreállítása és a humanitárius katasztrófa megakadályozása volt, amely siker esetén ahhoz vezetett volna, hogy a stabilizálódó helyzetben a klánok elveszítik az általuk ellenőrzött területeket és ingatlanokat. A konfrontáció elkerülhetetlen volt, és 1993 júniusában a Havíje klán vezetője, Aideed tábornok vezetésével megtámadták az ENSZ erőket, megölve ezzel 24 pakisztáni békefenntartót.
Az ezt követő – nem ENSZ-felhatalmazással végrehajtott – amerikai válaszcsapás Aideed kézre kerítéséért vezetett amerikai katonák a mogadishui klánoktól elszenvedett vereségéhez, amikor két helikopterüket lelőtték és 19 amerikai katona meghalt – ez utóbbi eseményt dolgozta fel a zseniális Ridley Scott rendezte “Black Hawk Down – A Sólyom végveszélyben” című film. 1995-ben az ENSZ békemisszió jelentős veszteségeket szenvedve kivonult az országból. A világszervezet távozását követően a becslések szerint félmillióan haltak bele az éhezésbe és annak következményeibe, továbbá az összes NGO is elhagyta az országot. Ezzel a lépéssel Szomália teljesen magára maradt. A polgárháború kitörése utáni hónapokban 300 ezer ember halt meg és másfél millióan menekültek el lakóhelyükről.
Teljes anarchia
1995 után a nemzetközi figyelem elterelődött Szomáliáról, harcok természete pedig megváltozott: előtérbe kerültek a kisebb klánon belüli csoportok közti összecsapások. Ezek az összecsapások kevesebb halálos áldozattal jártak, és a klánok vezetése is több sikerrel tudta rendezni a vitás kérdéseket. Ennek ellenére mindennaposak voltak a rablásnak vagy gyilkosságnak tűnő klánok közti leszámolások. Legitim erőszakszervezet és kormányzat híján az ország a teljes anarchia állapotába süllyedt.
Szomáliai katonák egy ellenőrzőpontnál 2006. szeptember 2-án. (MTI/EPA)
Szomáliföld után 1998-ban újabb rész szakadt ki Szomáliából. Az ország északkeleti részén lévő Puntföld ekkor deklarálta ugyanis ideiglenes függetlenségét – ez utóbbi jelezte, ha egyszer megalakul egy egységes szomáli kormány, abban részt kíván venni. A helyzetet bonyolította, hogy Puntföld és Szomáliföld között is fellángolt a határvita. A szomáliai konfliktus ettől kezdve kizárólag a Szomáliföld és Puntföld nélküli déli országrészre vonatkozik.
1999-ben Hussein Aideed fegyveres erői Mogadishu déli részét, északi és nyugati hátországát, köztük a stratégiailag fontos Baidoa városát is ellenőrzésük alatt tartották, amit etiópiai katonai segítséggel egy Aideed-ellenes csoport súlyos harcok árán megszerzett. Ez az esemény új fejezetet nyitott a szomáliai polgárháború történetében, ugyanis az Eritreával éppen háborúban álló Etiópia ekkor nyitotta meg második, szomáliai frontját. Az Eritrea-Etiópia háború kiszélesedése mellett, az etiópiai határ menti hegyekben aktivizálódó iszlám fundamentalista csoport támadásai is bonyolították a helyzetet. Az országban további évekre állandósult az anarchia.
A 2006-os változások
2006-ban az iszlamista Egyesült Iszlám Bíróságok vonták ellenőrzésük alá Szomáliát. Ők ellenőrizték Mogadishut, és az év közepére az egész országot képesek voltak hatalmukba keríteni. 2006 májusában újabb konfliktus tört ki a hadurak megbuktatására. A küzdelem a világi hadurak által Szövetség a Béke Helyreállítására és a Terrorizmus Ellen néven februárban létrehozott egységfront erői és az Egyesült Iszlám Bíróságok csapatai között zajlottak. A terrorizmus ellenes egységfront egészen nyilvánvalóan az USA támogatására játszott: a korábban az amerikaiak ellen harcoló hadurakat és kereskedőket tömörítő szervezet most éppen a radikális iszlamisták féken tartásának az eszköze – amerikai pénzből. Az iszlamisták azzal vádolták meg az Egyesült Államokat, hogy azok a CIA-n keresztül támogatják a hadurakat, hogy ezzel megakadályozzák az iszlámista erők hatalomszerzését. Mint utóbb kiderült, igazuk volt. Az USA erre nem reagált, csak annyit jelentett ki, hogy nem sérti meg a Szomáliát sújtó nemzetközi fegyverembargót – bár ezt sokan kétségbe vonják.
2006. júniusában az iszlám miliciák vették át a hatalmat Mogadishuban. Egy héttel később Szövetség a Béke Helyreállítására és a Terrorizmus Ellen utolsó bástyája, a dél-szomáliai Jowhar is elesett, a Szövetség maradék erői Etiópiába menekültek, a hadurak szövetsége összeomlott. Az átmeneti kormányzat a kelet-afrikai békefenntartó erőket kérte a térségbe, ezt azonban az iszlamisták ellenezték, és arra kérték az Afrikai Uniót, hogy tegyen le erről a tervéről. Ez ugyanis idegen – részben ellenségesnek tekintett etióp – csapatok jelenlétét jelenti, ami sérti az ország szuverenitását. Az Iszlám Milícia tavaly októberében dzsihádot hirdetett a többségében keresztény Etiópia ellen. Novemberben összeomlottak béketárgyalások az ENSZ által is elismert északi kormányzat és a déli iszlamista erők között. A nemzetközi közösség attól tartott, hogy ismét kitör egy háború, amelyben Etiópia, és ellensége, Eritrea is részt vesz a különböző klikkeket támogatva.
Megjelent az USA
A háború december 21-én tört ki, amikor az Egyesült Iszlám Bíróságok vezetője, Hassan Dahir Aweys sejk kijelentette, hogy „Szomália a háború országa, és minden szomálinak részt kellene vennie az Etiópia elleni harcban”. Ezután kitört a harc az iszlám milíciák és az etióp erők által támogatott szomáli kormányzat között. Három nappal később az etióp légierő elkezdte bombázni az iszlamisták állásait Szomália-szerte. Karácsonykor Etiópia bejelentette, hogy háborúban áll az Etiópia ellensége, Eritrea által támogatott Iszlám Bíróságokkal, néhány napon belül kemény csapást mért rájuk, és kiűzte őket Mogadishuból, majd később az addig az iszlamisták fő fészkének számító Kismayoból is. 2007. január 9-én az Egyesült Államok nyíltan beavatkozott és iszlamista állásokat támadott helikopterrel.
A szomáliai konfliktus rendezésére továbbra sincs reális esély. Amint kivonul az etióp hadsereg, újra könnyen káoszba süllyedhet vissza az ország. Pontos hírek és információk nélkül pedig csak találgatni lehet, hogy valójában mi zajlik ott és azt hogyan kellene kezelni. Úgy tűnik, a klánok által uralt és három részre szakadt ország belső káosza mellett Szomália az etióp-eritreai konfliktus egyik frontja is, amelyben szereplő még a CIA és az Egyesült Államok, a hadurak, a nemzetközi terrorszervezetek, a kereskedők és a multinacionális vállalatok.
