Becslések szerint 400-700 ezer lengyel állampolgárnak kell alávetnie magát a Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) ellenőrzéseinek, amelyek kimutatni hivatottak, hogy szerepel-e az átvilágítandók neve a lengyel kommunista titkosszolgálatok információs forrásainak vagy más együttműködőinek listáin. Ezzel egyidejűleg felállítják a nem hivatalos munkatársak listáját is, így a “kommunistátlanítási” törvény végső soron akár kétmillió embert is érinthet.
Mostanáig csak a politikai választásokon induló jelöltekre, a magas tisztségeket betöltő állami tisztségviselőkre, a bírákra, az ügyészekre és az ügyvédekre, összesen mintegy 27 ezer személyre terjedt ki az átvilágítási törvény hatálya. Az új törvények számos más foglalkozás művelőit is bevonják az átvilágítandók körébe, amennyiben az illetők 1972 előtt születtek. Köztük vannak a helyi önkormányzatok tisztségviselői, az állami részvétellel működő vállalatok igazgatótanácsainak tagjai, a felsőoktatási intézmények oktatói, az iskolaigazgatók, a jogtanácsosok és az újságírók. A Nemzeti Emlékezet Intézeténél teljesen új ügyosztály létesül mintegy száz munkatárssal a beérkezett nyilatkozatok ellenőrzésére. Az IPN egy tanácsadója, Antoni Dudek szerint az ilyen széles körre kiterjedő ellenőrzések még így is elhúzódhatnak akár 2023-ig is.
A példátlanul szigorú átvilágítási törvény az országot irányító Kaczynski-ikrek akaratából született, akik azt vallják, hogy a diktatúrából a demokráciából való 1989-es békés átmenet nem hozott világos szakítást a múlttal.
Az új ügynöktörvényt sokan bírálják, és nemcsak a baloldali ellenzék, hanem szakemberek és a lakosság széles rétegei is. Sok újságíró és tudós bejelentette, hogy megtagadja a nyilatkozattételt, s az IPN részéről is elismerték, hogy a törvény “nagyon komplikált és számos konfliktus veszélyét hordozza magában”.
A magánmédia újságíróinak egy része – mindenekelőtt a hajdani neves ellenzékiek által életre hívott Gazeta Wyborcza című lap munkatársai – megalázónak és a lelkiismereti szabadsággal ellentétesnek tartja a törvényt. Más médiamunkások, főleg a Rzeczpospolita című jobboldali napilap égisze alatt, a Kaczynski-fivérek mellé álltak az ügyben, és a közmédiumok vezetői is támogatásukról biztosították az új törvényt. Krzysztof Czabanski, a közrádió elnöke, volt kommunista párttag például bejelentette, hogy elbocsátják azokat a munkatársakat, akik megtagadják a nyilatkozattételt vagy bevallják ügynökmúltjukat. Az államtól fizetést kapó egyetemi oktatók nem hívtak fel engedetlenségi mozgalomra, de az egyetemi rektorok az ügynöktörvény óvatos alkalmazását ígérik, számítva a lehetőségre, hogy az alkotmánybíróság esetleg érvényteleníti a jogszabályt.
Andrzej Krawczyk, Lech Kaczynski elnök volt tanácsadója – akit egy bíróság nemrég mosott tisztára az ügynökvád alól – “emberi drámák százaira” számít, annál is inkább, mert a titkosszolgálatok aktái nem megbízhatóak. Bizonyított, hogy a titkosrendőrök olykor “kitaláltak” együttműködő személyeket, hogy jobb teljesítménnyel tudjanak a feletteseik elé állni – mondta. Krawczyk tart az IPN egyes fiatal munkatársainak “fanatizmus motiválta túlbuzgóságától” is.
Az aggályok miatt Jerzy Stepien, az alkotmánybíróság elnöke szerdán felkérte az IPN-t, hogy a besúgólisták közzétételével várja meg a legfőbb bírói testület állásfoglalását.
A lakosság többségét nem foglalkoztatja különösebben az ügynöktörvény. Egy csütörtökön közzétett közvélemény-kutatás szerint a lengyelek 52 százaléka számára nincs jelentősége a hajdani titkosszolgálattal (SB) való esetleges együttműködésnek.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
