Sokáig kellett rá várniuk a lengyeleknek, ám 17 évvel a rendszerváltás után kijelenthető, hogy új szakaszához érkezett a kommunizmus talán legkeservesebb örökségének feldolgozása. Az egykori keleti blokk legnépesebb országában a közvéleményt is igencsak foglalkoztató téma ezúttal „találkozott” azzal a politikai elittel, mely olyannyira elszánt a cselekvésre, hogy két évvel ezelőtti választási kampányának ez az az eleme, melyet a legnagyobb elánnal igyekszik végrehajtani.
Az erkölcsi megújulást (más jobboldali pártokkal együtt) hirdető Jog és Igazságosság Pártja (PiS) vesztett ugyan akkori lendületéből, ám kétségtelen tény, hogy Stanislaw Wielgus kinevezett varsói érsek ügynökmúltjának lelepleződése és január 7-i lemondása után a lengyel parlamentben felgyorsult a törvénykezés. A legfrissebb hírek szerint legalább 700 ezer lengyel állampolgárnak kell alávetnie magát a Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) ellenőrzéseinek. E szervezet azt vizsgálja, hogy szerepel-e az átvilágítandók neve a lengyel kommunista titkosszolgálatok információs forrásainak vagy más együttműködőinek listáin, az “átvilágítási hazugságon” rajtakapott személyekre pedig a tervek szerint 10 éves közhivatal-viselési tilalom vár.
Újságírók és tanárok is
Eddig csak a politikai választásokon induló jelöltekre, a magas tisztségeket betöltő állami tisztségviselőkre, a bírákra, az ügyészekre és az ügyvédekre terjedt ki az átvilágítási törvény hatálya, a március 15-én életbe lépő új törvény viszont számos más foglalkozás művelőit is bevonja az átvilágítandók körébe, amennyiben az illetők 1972 előtt születtek. Köztük vannak a helyi önkormányzatok tisztségviselői, az állami részvétellel működő vállalatok igazgatótanácsainak tagjai, a felsőoktatási intézmények oktatói, az iskolaigazgatók, a jogtanácsosok és az újságírók. Az ilyen széles körre kiterjedő ellenőrzések elhúzódhatnak akár 2023-ig is.
A törvény megalkotásával párhuzamosan február közepén nyilvánosságra hozták a tavaly ősszel felszámolt katonai titkosszolgálat, a WSI tevékenységéről készített több mint 400 oldalas jelentést. Ennek nyomán “konzultációra” máris hazarendeltek négy (Bécs, Peking, Ankara, Kuvait) nagykövetet, akik a jelentés szerint a WSI ügynökei voltak. 
Teljes egyetértésben az államfõ és a kormányfõ (MTI/EPA)
Emellett közzétették a volt kommunista titkosszolgálatok funkcionáriusainak nyugdíjára vonatkozó terveket, amelyek szerint az ilyen személyek jelenlegi nyugdíjuk akár 90 százalékát is elveszítenék – egyéb kedvezményeikkel együtt. A PiS másik törvényjavaslata az egykori kommunista belbiztonsági szolgálat (SB) munkatársait veszi célba: akik egész életpályájukat a volt titkosszolgálatoknál töltötték, elveszítenék kiemelt nyugdíjukat és egyéb előjogaikat. A törvény kezdeményezői szerint vannak olyan egykori titkosszolgálati káderek, akik havonta 9 ezer zloty (580 ezer forint) nyugdíjat is kapnak. Ezeket a magas nyugdíjakat a törvényes minimumra, 600 zlotyra (40 ezer forint) csökkentenék. A PiS-nek azonban gondjai lehetnek a javaslat elfogadtatásával, mert koalíciós partnerei nem támogatják, a baloldali ellenzék pedig már jelezte, hogy az alkotmánybíróságon fogja megtámadni.
Megkésve bár…
Tizenhét évvel a rendszerváltás után kicsit tűzoltás jellege van a dolognak, fogalmazott lapunk kérdésére Lagzi Gábor az Európai Összehasonlító Kisebbségi Közalapítvány munkatársa. A régió szakértője ugyanakkor kiemelte, hogy a negyvenmilliós országban sokkal inkább érezhető a társadalom igénye az ilyen típusú megújulásra. Hazánkkal ellentétben Lengyelországban sokkal inkább érdekli a téma a közvéleményt, az újságok jóval gyakrabban pedzegetik a témát, ott ez kevésbé számít tabunak, és kevesebben akarják a szőnyeg alá söpörni, mint nálunk. A szakértő szerint ugyanakkor leginkább a katolikus vallású világiak sürgetik a megtisztulást, nem véletlen, hogy a folyamat átgyűrűzött a katolikus egyházra is.
A megtisztulás társadalmi támogatottságát jól jelzi, hogy a Lech Kaczynski államfő és kormányfő ikertestvére, Jaroslaw által fémjelzett PiS népszerűsége a kormányzásuk óta többé-kevésbé folyamatos és megoldhatatlannak tűnő politikai instabilitás ellenére alig-alig csökkent. Támogatottságuk a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint 27 százalékos. Az őket egyedüliként 31 százalékos támogatottsággal megelőző jobboldali Polgári Platform ráadásul szintén prioritásként kezeli a témát.
A paktum
A kommunista múlt feltárása és a „következmények levonása” azonban csak egy része az ikrek víziójának. A Polgári Plaform egyik vezetőjétől kölcsönzött „negyedik köztársaság” fogalmába beletartozik más is. A két Kaczynski szerint a rendszerváltás óta eltelt 17 év lényegéről van szó, nevezetesen, hogy történt-e valódi rendszerváltás, vagy csupán egyfajta “homlokzati átalakítás”, amelynek fedezetében az “átvedlett” kommunisták változatlanul kezükben tartják a hatalmat.
A kommunista rendszer a személyes kapcsolatok hálózatára épült, amely átalakult a piacgazdaság követelményeinek megfelelően, ám pont ez az, ami miatt az ország kevésbé hatékony ahhoz képest, amilyen lehetne – nyilatkozta tavaly novemberben a Financial Timesnak Lech Kaczynski államfő, aki azt hangsúlyozta, hogy e nélkül a gazdaság jóval gyorsabban növekedhetne. A kerekasztal-tárgyalásokon annak idején részt vevő ikrek, és talán még inkább populista és olykor szélsőséges jobboldali szövetségeseik szerint igazi rendszerváltás valójában nem történt.
A kerekasztal-tárgyalásokon csupán “alku” köttetett a Szolidaritás szakszervezet liberális vagy balszárnya, illetve a hatalmon lévők között, lehetővé téve az utóbbiak felelősségre vonásának elmaradását. Ennek köszönhetően a volt kommunisták gyorsan rendezték soraikat, és az érintetlenül hagyott titkosszolgálatok segítségével elfoglalták a gazdasági élet kulcspozícióit. Ez az a “paktum”, melynek a Kaczynski-fivérek hadat üzentek.
Mi lesz a következő?
Ez utóbbi elméletet azonban sokkal kevesebben támogatják. A régi ellenzéki Jan Litynski, a Szolidaritás egykori tanácsadója és a kerekasztal-tárgyalások résztvevője a Der Spiegelnek nyilatkozva egyetértett az ügynöktörvénnyel és a közélet bizonyos fokú megtisztításával. Cáfolta viszont, hogy létezne az a bizonyos “mindenható paktum”, amelyre a Kaczynski-fivérek lépten-nyomon hivatkoznak. Szerinte a parlamentben ülő volt kommunisták egyetértenek a Nyugat-barát lengyel politikai irányvonallal, az ország nyugalma érdekében pedig “politikai amnesztiára” lenne szükség.
Hogy ez a megtisztulás mikor és milyen következményekkel zárul, az most aligha megválaszolható. Tény azonban, hogy ami néhány hónapja elkezdődött Lengyelországban, az kielégít egy társadalmi igényt, s ez hosszú távon mindenképpen a feszültségek csökkentéséhez vezet. Lagzi Gábor ugyanakkor úgy látja, attól nem kell „félni”, hogy a kommunista örökség feldolgozása után gyorsan visszakanyarodik a közélet a mindennapok felé. Az abortusszal kapcsolatos örök erkölcsi kérdések formájában a szakértő szerint már körvonalazódik, mi lesz a következő nagy, szimbolikus kérdés, mely témául szolgál az ilyen tárgyú disputákra igencsak fogékony lenyel közélet számára.
