A három, egyaránt Jacques Chirac leköszönő köztársasági elnök által szorgalmazott módosítás, amelyeket a nemzetgyűlés és a szenátus már korábban külön-külön megszavazott. Az alkotmánymódosítás értelmében megmaradt a hivatalban lévő elnök mentelmi joga mindenféle igazságszolgáltatással és adminisztratív hatósággal szemben, ez azonban nem vonatkozik rá automatikusan mandátuma lejárta után.
A jövőben ugyanakkor kezdeményezni lehet az államfő leváltását, amennyiben „nem tesz eleget hivatali kötelezettségeinek”. Korábban csak hazaárulás büntette miatt lehetett Franciaország elnökét leváltani. A módosítást 449:203 arányban fogadta el a francia törvényhozás két háza, 217 honatya, köztük az ellenzékben lévő szocialisták tartózkodása mellett. Az indítvány ellenfelei szerint túlságosan kapkodva dolgozták ki és szavaztatták meg a módosító javaslatot csupán azért, hogy Chirac még mandátuma lejárta előtt az utolsó pillanatban teljesítse egy 2002-es ígéretét.
A halálbüntetés eltörlésének az alkotmányba való iktatása szimbolikus jelentőségű, mivel azt már 1981-ben eltörölték és 1985-ben visszavonhatatlanná is vált, miután Franciaország aláírta az európai emberi jogi konvenció 6. jegyzőkönyvét, amely megtiltja a halálbüntetés alkalmazását. A harmadik módosítás Új-Kaledóniáról szólt: a tengeren túli terület választópolgárainak körét befagyasztották az 1998-as állapotnak megfelelően a tartományi választások esetére. Akik e dátum után telepedtek le a szigeten, nem vehetnek részt a helyi voksoláson. A módosítás a kanak függetlenségiek követelését tükrözi, akik attól félnek, hogy marginalizálódnak saját földjükön.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
