Nagyvilág

Asúra, a síita passió

Aki látott már valaha passiójátékot és esetleg Mel Gibson filmjéért is rajong, annak jó hír, hogy szenvedéstörténet és az erről való megemlékezés nemcsak a keresztény kultúrkörben fordul elő. A véres, naturális eseményeket hasonló eszközökkel megjelenítő ünnep napjainkban is élő hagyomány a síiták között.

A síita muszlimok által lakott területeken minden évben felelevenítik Husszein imám mártírhalálát. A Mohamed halála után nem sokkal bekövetkezett szkizma (egyházszakadás) két részre osztotta a Próféta híveit, mivel nem jelölte ki egyértelműen örökösét. A korai muszlim közösség vezetői Abu Bakrt, Mohamed unokatestvérét választották meg az első kalifának, mások Alit, Mohamed vejét tartották a Próféta jogos örökösének. Ali hallgatólagosan elfogadta Abu Bakrt, de követői ellenálltak. Ők voltak Ali Pártja – vagyis a síiták, szemben a kalifát követő szunnitákkal. Ali fia volt Husszein, akit 680-ban a mai Irakban található Kerbala melletti csatában lemészároltak maroknyi seregével, amikor nem volt hajlandó behódolni a kalifának. A megemlékezés Husszein mártírhalálára, az Asúra, a síiták legszentebb ünnepe.

Az imámok szeretete mélyen gyökerezik a síita hagyományban. Ennek legfőbb oka az ártatlanságukban való hit, valamint haláluk igazságtalan volta. Alit, Husszeint és az őket követő további tíz imámot szentként tisztelik. Gyakorlatilag a mai szuperhősök elődeit láthatjuk bennük, akik nemes cselekedeteikkel és bátorságukkal vívták ki a megbecsülést, és a síita hit szerint valamennyien mártírhalált haltak. Az imámok és hozzátartozóik sírjai a mai napig a legszentebb helyek szerte a Közel-Keleten, a legnépszerűbbek az iraki Kerbalában és az iráni Meshedben találhatók, de sokan elzarándokolnak Husszein lányának, a kerbalai csatát túlélő Zeinabnak a sírjához is Damaszkuszba.

Tömegek az utcán

A muszlim kalendárium szerinti Moharram hónap 10. napján (az asúra jelentése „tizedik nap” az arab nyelvben) minden évben összegyűlnek a síiták, hogy hátuk korbácsolásával, mellük és fejük ütlegelésével, Husszein történetének meghallgatásával és eljátszásával megemlékezzenek a mártíromságáról. A szunniták a történelemben nem ritkán üldözték a síitákat, akik általában menekülésben és elnyomásban éltek, de nem hódoltak be sohasem. Emiatt vált az Asúra az elnyomás, az igazságtalanság, a diktatúra elleni harc, az ellenállás jelképévé. Korunk példája erre Szaddam Husszein uralma, aki a síita többségű Irakban a szunnitákat preferálta és betiltotta az Asúrát. Napjainkban az egyetlen síita iszlámot követő állam Irán, de Ali követői nagy számban élnek Irakban, Libanonban és Bahreinben is. (A világ 1,6 milliárd muzulmán Hívőjének többsége szunnita, körülbelül 10-15 százalékkal vannak többen, mint a síiták.)

Az Asúra előtti napon, a Taszúán reggeltől járják a tömegek az utcákat. A menetek élén egy ember halad, aki az úgynevezett alamot hordozza. Ez 100-200 kilós szerkezet, amelyet a Korán szövegei, Husszein arcképe, a szabadságot szimbolizáló madarak, az erőt kifejező oroszlánok díszítenek. Az alam felépítése régiónként eltérhet, az Irán közepén, a sivatagban fekvő Yazdban például tizenöt méter magas, cseppalakú, fából ácsolt építményt díszítenek fel és visznek körbe – több százan. Az alamot követik a feketébe öltözött sorok, akik mellüket és fejüket ököllel, vállukat és hátukat korbáccsal verik ütemre. Eredetileg pengékben végződő láncos korbácsot használtak ehhez, ezen kívül késekkel is vagdosták magukat és hagyták folyni a vérüket.


Asúra, a síita passió 1

Magukat ostorozó irániak (Kép: B. D.)



A sok sérülés és haláleset miatt az iráni kormányzat néhány évvel ezelőtt betiltotta a flagellációnak ezt a véres módját. Ma már utcán árulják a könnyű láncköteggel súlyosbított korbácsot. A többi önsanyargatás is szimbolikus, néhány éves kisgyermekektől kezdve az idősekig minden korosztály képviselteti magát, de elsősorban a fiatalok – főleg azért, mert Irán népességének 70 százaléka 25 év alatti. A nők nézőként vesznek részt a ceremónián, az ő dolguk elsősorban az imádkozás. A menetek közepén dobosok adják az ütemet, és a modern kort követve hangszórókból szólnak az énekek Husszein haláláról. A tömegben időnként felbukkannak bölcsőt hordozó gyermekek. A bölcsőben fekvő csecsemő Husszein fia, akit féléves korában ért a halál Kerbalánál.

Az Asúra ünnepe Teheránban

Teherán utcáin az idei Asúra előestéjén is birkákat áldoztak szép számmal, hogy vérük áldozatként Allahhoz szálljon. Az elvágott torkú állatokat összeszedték, és ételt készítettek belőlük másnapra az Asúra résztvevőinek, főleg a szegényeknek. A mára megszelídült emlékezés továbbra sem nélkülözi tehát a véres elemeket. Ha az alamot hordozó ember elveszti egyensúlyát és felborul a nehéz szerkezet, azonnal áldoznia kell egy birkát. Erre a célra tartanak készenlétben néhányat az út menti fákhoz kötve.

A városok utcáin a keresztény jászolhoz hasonló tereket rendeztek be, amelyben a kerbalai csata helyszínét jelenítik meg apró figurákkal, miniatűr Eufrátesszel, parányi pálmafákkal, valamint rengeteg harcossal és sátorral.

Asúra napján folytatódtak a felvonulások. Az utcákat ellepték a hívőket kiszolgáló, teát, sáfrányszörpöt és az előző napi áldozásból készített ételt kínáló standok. Délben a nagyobb tereken összegyűltek a hívek, hogy rituálisan felgyújtsanak egy hatalmas sátrat. Ez szimbolizálta a kerbalai tragédiát, amelyben a kalifa seregei felgyújtották Husszein követőinek sátrait, amelyek az otthont jelképezték akkoriban.


Asúra, a síita passió 2

A felgyújtott sátor (Kép: B. D.)



Tűzgyújtás előtt eljátszották a csatát, Husszein passióját, a tazíját, amelyben a zöldbe, az iszlám szent színébe öltözött harcosokat megtámadják az ellenséget jelképező piros csapatok. Ebben a színjátékban kulcsszereplő a Husszeinnel végző Semr-et alakító színész. Korábban kockázatos szerep volt ez, az érzelmileg feldúlt tömegek néha végeztek a színésszel, ezért időnkét törvényen kívülre helyezték ezeket a játékokat, amelyet amatőr csoportok adnak elő. Előadás közben olajjal locsolták a sátrat, amely a fáklyások bevonulása után hatalmas lángok között pillanatok alatt elenyészett.

Puszta kézzel…

Idén Teheránban a körülöttem állók figyelmeztettek, hogy amint meggyullad a tűz, mindenki közel akar menni a sátorhoz, hogy megkaparintson egy darabot a szimbólumból. Ez éppen az ellenkezője annak, ami elvárható, vagyis hogy az emberek menekülnek a tűztől. Az izzó tartóoszlopot puszta kézzel szedték szét… Sátorgyújtás után a családok hazatértek és együtt töltötték a hátralévő időt.

Asúra estéjén egész Iránban kivilágították az alamokat és gyertyákat gyújtottak városszerte. Ez a csöndes emlékezés az Asúra ünnepének végét jelenti. A gyász fekete zászlói és az ünnepi emelvények pár napig még emlékeztetnek városszerte a ceremóniára. A gregorián naptár szerint a következő évben 10 nappal korábban kezdődik minden elölről.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik