A lemondott külügyminiszter hangsúlyozta, hogy 2006 decembere óta a parlamenti koalíció gátolta a tárca munkáját. A minisztérium számláit átmenetileg zárolták, így veszélybe került a külügyi dolgozók fizetésének, illetve a külföldi képviseletek bérének kifizetése. A parlament december 1-jén menesztette Taraszjukot, de az elnök rendeletben utasította a minisztert teendői további ellátására.
Taraszjuk, aki Juscsenko egyik legközelebbi szövetségese volt az elnököt hatalomra juttató 2004. évi “narancsszínű forradalom” idején, egyike volt az államfőhöz továbbra is hű minisztereknek, amikor annak legfőbb vetélytársa, Viktor Janukovics kormányfőként augusztusban hivatalba lépett.
Borisz Taraszjuk kiállt az elnök külpolitikája mellett, amellyel Juscsenko ki kívánta vezetni a volt szovjetköztársaságot a nagy szomszéd, Oroszország árnyékából és Kijev európai uniós és NATO-tagságát szorgalmazta.
Taraszjuk lemondásával a kormányban Anatolij Hricenko védelmi miniszter maradt Juscsenko egyetlen szövetségese. Az ukrán elnök elfogadta Taraszjuk lemondását, és a külügyminiszteri teendők ellátásával az új tárcavezető kinevezéséig első helyettesét, Volodimir Ohrizkót bízta meg. Ohrizko képviseli majd Ukrajnát az Európai Unió külügyminisztereivel február 6-ra tervezett tanácskozáson.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
