Hogy mi áll a Minszk és Moszkva között húzódó vita hátterében, azt korántsem olyan egyszerű megfejteni, mint az egy évvel ezelőtt kirobbant orosz-ukrán konfliktus okait. Akkor Putyin politikai fegyverként használta a gázárszabályozást a Kijevben hatalomra került nyugatbarát kormány ellen. (Nem mellékes, hogy Putyin terve bevált, részben ennek köszönhetően ismét az oroszokhoz hű Janukovics Ukrajna miniszterelnöke).
Ezúttal azonban más a helyzet, hiszen Fehéroroszország, élén az Európa utolsó diktátorának becézett Lukasenkóval, több mint Putyin legfőbb szövetségese. A Lukasenko hatalmát biztosító viszonylagos jólét és stabilitás leginkább Putyinnak köszönhető, nem véletlenül hívják Oroszország vazallusának Fehéroroszországot, utóbbi ugyanis gazdaságilag teljes mértékben Moszkvától függ.
Putyin tervei
Vélhetően épp e jószomszédi viszony jövője áll a két vezető politikus nézeteltérésének középpontjában. Annyi bizonyos, hogy Putyin és Lukasenko már évekkel korábban megállapodott arról, hogy közös politikai és gazdasági uniót alakítanak, egységes valutával s minden mással, ami ehhez tartozik. Az egyesülés folyamata azonban lelassult, s ez valószínűleg szorosan összefügg a mostani mosolyszünettel.
Egyes feltételezések szerint Putyin attól félt, hogy veszélybe kerül elnöki posztja a tervezett államszövetség élén, mely egyedüli módja lenne annak, hogy az orosz alkotmány módosítása nélkül továbbra is országa élén maradhasson. Hamarosan ugyanis lejár Putyin elnöki mandátuma, s az alaptörvény értelmében két ciklus után nem indulhat újra az elnökválasztáson. Azt azonban nem tiltja, nem tilthatja az alkotmány, hogy valaki az orosz államfői székből átruccanjon a frissen alakult államszövetség elnöki posztjára – fejtegette az események hátterét Sz. Bíró Zoltán, a régió szakértője az Index kérdésére. Ha ez így van, akkor a mostani történet Putyin részéről elsősorban erőfitogtatás.
Lukasenko ambíciói
E gondolatmenetnek némileg ellentmond a Financial Times egy nemrég megjelent eszmefuttatása, mely szerint épp Lukasenko az, akinek elment a kedve az orosz-belorusz uniótól, miután hiába várta a felkérést a majdani államszövetség alelnöki posztjára, az nem érkezett meg. Emiatt csökkent az érdeklődése az integráció iránt, bár kétséges, hogy a mostani összetűzés vonzóbbá teszi-e számára a moszkvai házasságot.
Tény, hogy Vlagyimir Putyin igyekszik a legtöbbet kicsikarni a helyzetből, s a politikai kérdéseken túl a gazdaságiak sem elhanyagolhatóak. Az elnök ugyan a két ország közti biztos barátságot kockáztatja részben saját vezetői ambíció érdekében, de az is igaz, hogy a Minszktől megkövetelt gazdasági együttműködésből fakadó pluszjövedelem is igen jelentős. Fehéroroszország ugyanis korábban vámmentesen kapta az orosz kőolajat, finomította, majd a készterméket nagy haszonnal adta el külföldre, s ebből évente 4 milliárd dollárot zsebelt be. Moszkva a múlt év végén tonnánként 180 dolláros vámtarifával sújtotta a Fehéroroszországnak eladott kőolajat, hogy véget vessen az említett minszki gyakorlatnak.
Ez az, amit már nem nyelt le Lukasenko, és válaszul ez év elején tonnánként 45 dolláros tranzitvámot vetett ki az országán áthaladó orosz olajszállítmányokra. Miután ezt az oroszok nem voltak hajlandók elfogadni, Minszk megcsapolta az olajvezetéket, aminek egyenes következményeként Moszkva elzárta a csapokat.
Elemzők szerint a helyzet kulcsa rövid távon az lehet, ha Moszkva és Minszk képes megosztozni a profiton, mely a Fehéroroszországban finomított orosz olaj eladásából származik. Az esetleges egyezség részleteiből vélhetően kirajzolódik majd az is, lesz-e közös orosz-belorusz unió.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
