Az euróbankjegyek és -érmék megjelenését 2002. január elsején még szinte egész Európa az egységesedést jelképező történelmi eseményként – és a gördülékeny pénzcsere okán példátlan logisztikai sikerként is – értékelte, ma már azonban közvélemény-kutatások szerint például a francia lakosság többsége a gazdasági növekedésre is negatívan ható változásnak látja, és a németek és olaszok jelentős része is szívesen visszaváltana márkára, illetve lírára.
A lap szerint az euró ma már elsősorban az övezethez csatlakozni akaró új EU-tagországokban kelt vágyálmokat. A többi ország lakóiban a felmérések tanúsága szerint az rögződött, hogy a közös pénz az árak emelkedését és a vásárlóerő csökkenését hozta. Ráadásul – tette hozzá a lap – esetenként vezető politikusok is hajlamosak bizonyos problémákat összefüggésbe hozni az euróval.
A realitás ugyanakkor a cikk szerint nem ez. Nem lehet ugyan tagadni, hogy az euró bevezetése bizonyos ágazatokban – például a vendéglátóiparban – áremelő hatású volt. Ugyanakkor a lakosság eltúlozza az inflációs hatást – amely szakértők szerint csupán 2005-ben volt jelentősen magas, és akkor sem a közös pénz, hanem az olajár-emelkedés miatt -, és nem veszi figyelembe az euró számos pozitív hozadékát. Az euró könnyíti az emberek mindennapi életét, gondtalanabbá teszi utazásaikat, és az egész kontinensnek nagyobb monetáris stabilitást biztosít, amely segít hatékonyabban kezelni az esetleges gazdasági és politikai válságokat és elejét venni a spekulációnak.
Európának és az európaiaknak érdekük a közös pénz működtetése és sikere, ezért túl kell emelkedni a jelenlegi bizalmi válságon, vonta le a következtetést a La Libre Belgique. Tovább kell menni azon az úton, amely az egységes Európát kiteljesíti, és jóval többet jelent néhány közös intézménynél vagy egy közös pénznél.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
