Mi számít terrorcselekménynek?
A terrorcselekmények általános definiálása sem egyértelmű, az azonban bizonyos, hogy mindig katasztrófában manifesztálódik, előkészítettséget igényel, a polgári lakosság vagy objektum ellen irányul, és célja nem a konkrét zsarolás, hanem az általános megrettentés. Persze ez alól is van kivétel, ilyen volt például a 2004-es moszkvai túszdráma, melyben a csecsenek konkrét cél érdekében ejtettek foglyokat. Ilyen szempontból különbséget kell tenni a terroristák és a „törvénytelen” háborúban gerillamódszerrel fellépő ellenállók között, akiknek katonai céljuk van, és akik az adott törvények szerint a hadifoglyokkal azonos elbánásban részesülnek. Ebben az értelemben a palesztinok megítélése a terrorizmus szempontjából kettős, hiszen meghatározott célok, érdekek mentén lépnek fel, de merényleteik ártatlan áldozatokat követelnek.
Idén valamelyest növekedett a terrorcselekmények mennyisége, ugyanakkor a terroresemények áldozatainak száma csökkenő tendenciát mutatott, és többnyire nem haladta meg a százat. Szakértők szerint a terrorakciók sűrűsödésének legfőbb oka, hogy a merényletek megszervezésére kiterjedt hálózat alakult ki, mely azonban nem egy hierarchizált rendszer, az egyes egységek laza kapcsolatban állnak egymással.
A centralizáltság legfeljebb arra vonatkozóan igaz, hogy mára már szinte az összes, az iszlám térségből megszervezett terrorcselekményt az al-Kaida valamelyik szárnyához kötik. A mozgalom – melynek központjai muzulmán országokban vannak –akciói ugyanakkor nem tekinthetők vallásháborúnak, jelszavaik pedig többnyire Amerika-ellenesek – nyilatkozta a FigyelőNetnek Deák Péter biztonsági szakértő.
Habár az al-Kaida-vezér Oszama Bin Laden elfogása továbbra is várat magára, a terroresemények feltárásában és megelőzésében illetve az ehhez szükséges információcsere hatékonyságában javult a helyzet a biztonsági szervek között. A felderítés során egyre nagyobb szerepet kap az internet is, mely ugyanakkor könnyen a félrevezetés eszközévé is válhat. Ez a kettős hatás jelent meg a július 7-i londoni robbantássorozat után két héttel, amikor két busz felrobbantásának tervéről a rendőrség az internetről előre értesült, de az események két órával korábban történtek, mint amire számítottak. Azonban ennek ellenére is sikerült meghiúsítani a merényletet és később elfogni a terroristákat.
Nem a londoni volt az egyetlen idei eset, amikor egy merénylet előkészületeiről a rendőrség tudomást szerzett, a terroristák ugyanis az Eiffel-torony felrobbantását is tervbe vették. A terrorakciók meghiúsulásában az összehangolt fellépésen túl a merénylők kapacitásának csökkenése is közrejátszik, biztonsági szakértők szerint ennek köszönhető, hogy méretében és drasztikumában a toronytámadáshoz fogható terrorcselekmény 2001. szeptember 11-e óta nem történt. Vélhetően azért, mert az ilyen nagy hatású merényletek körültekintő előkészületet igényelnek, ezt azonban sok esetben a terroristák rendelkezésére álló erőforrások nem teszik lehetővé, vagy pedig nincs elegendő idő a felkészülésre.
Terror a kontinensen
A tavaly márciusi madridi robbantások után az idén nyáron történt londoni terrorcselekmények végleg eloszlatták azokat a reményeket, melyek szerint az új típusú öldöklés távol tartja magát Európától. Biztossá vált, hogy az al-Kaida merényletei nem tekinthetők elszigetelt, távoli jelenségnek, a mozgalom beszivárogott a kontinens területére. Európa azonban nem mint földrész, vagy civilizáció jelent meg a terrorhelyszínek között, egyes elemzők szerint a terrorista célpontok kiválasztásánál előtérbe kerültek a gyarmattartó múlttal rendelkező illetve ehhez kapcsolódóan a jelentős iszlám kisebbségeknek otthont adó országok.
Felvetődik a kérdés, hogy az egységesülő Európa, különösen a nyugati társadalmak integratív és multikulturális jellege nem hordozza-e magában a kirekesztés és a szegregáció veszélyét. A londoni merényletek kapcsán például kiderült, hogy a robbantásokat muzulmán vallású brit állampolgárok követték el, akik Nagy-Britanniában éltek, tanultak és szocializálódtak. A beilleszkedési problémára példa Franciaország esete is, mely asszimilációs politikát folytat a muzulmán bevándorlókkal szemben, és a közelmúltban súlyos bel- illetve társadalompolitikai konfliktusa származott a Párizs-környéki elégedetlen randalírozók pusztításából.
Azzal kapcsolatban persze viszonylag egységes elemzői konszenzus alakult ki, hogy a franciaországi zavargások nem sorolhatók a terrorizmus kategóriájába, egyebek mellett mert nem szervezett, hanem spontán megmozdulások voltak, és nem követeltek jelentős emberáldozatot sem. A megmozdulást egy egyedi incidens transzformálta országos méretűvé. Ennek ellenére azonban a történtek egy új típusú erőszak jelenlétére figyelmeztetnek, melyre ebben az évszázadban fel kell készülni. Egyes vélemények szerint az erőszak-percepció, a folyamatos fenyegetettség tudata is az egyik kiváltó oka lehetett a zavargásoknak, melyek nem etnikai alapon, hanem szegénységi és generációs problémák mentén robbantak ki.
Terror Irakban
Jóllehet az Egyesült Államok 2003-ban megindított Irak elleni háborúja „hivatalosan” véget ért, a gerillatámadások és a civilek ellen elkövetett terrorakciók és a túszejtések szinte mindennaposak az országban. Szakértők szerint azonban nem tekinthető terrorcselekménynek minden iraki összecsapás, ilyen például az iraki polgároknak a koalíciós katonai erőkkel való harca, vagy a siíták és a szunniták közti leszámolás. Tény azonban, hogy az amerikai támadás hivatalos befejezése óta Irakban 2156 amerikai, és több mint 30 ezer iraki halt meg, akik közül sok a civil áldozat.
Annak ellenére, hogy a londoni terrortámadás sokkolta az európai közvéleményt, és földrajzi közelsége miatt a médiában az áldozatok számától függetlenül kitüntetett figyelmet kapott, összességében mind Európa, mind pedig az Egyesült Államok terrorfenyegetettsége messze elmarad a Közel-Keleten tapasztalható mértéktől – hívta fel a figyelmet Tálas Péter biztonsági szakértő. Továbbra is Irak, Dél-Ázsia, illetve az Izrael által megszállt területek tekinthetők a terrorizmus gócpontjainak, ezen belül is világpolitikai szempontból Irak helyzete a leginkább aggasztó – mondta. Az országban tartózkodó nemzetközi szervezetek erőinek továbbra sem sikerült megfékezni az indulatokat, melynek oka a kiélezett belpolitikai hangulat, és a sok választás, mely nem kedvez a stabilitási törekvéseknek, így a merényletek mindennaposak.
A közel-keleti helyzet kezelésének kudarca is közrejátszik abban, hogy a nemzetközi szervezetek részéről növekvő tendenciát mutat a terrorizmussal szembeni prevenciós összefogás. A NATO ugyan jellegénél fogva leginkább az egyes terrorközpontok felszámolása utáni konszolidációban játszik jelentős szerepet, tevékenysége sokszor kevésbé látványos. Az Európai Unió nagyobb hangsúlyt fektet a megelőzésre, például a belső nyomozás gyakorlata a schengeni határok megnyitása után is megmaradt, a népszavazáson megbukott alkotmány szolidaritási clausulájában, illetve a Thessalonikiben tett bizottsági nyilatkozatban pedig megjelenik az elv, mely szerint nem elsősorban az országok területének védelme, hanem a személyek védelme a fontos.
Legjelentősebb terroresemények 2005-ben:
• London, július 7: a londoni metróvonal négy helyszínén összehangolt robban-ássorozatot hajtottak végre, majd egy londoni buszon is öngyilkos merénylet történt.
• Sharm el Sheik, július 23: a népszerű egyip-tomi üdülőhely szállodájában egy öngyilkos merénylő robbantást hajtott végre.
• Bali, október 02: az indonéziai Bali két üdülőparadicsomában pokolgépes merény-letet hajtottak végre.
• Jordánia, november 10: három előkelő ammáni szálloda el-len robbantássorozat-ot hajtottak végre.
Az Európai Unió terrorellenes küzdelmében egyébként még mindig az egyik legnagyobb probléma az, hogy nem teljes körű az információcsere, a nagyobb hírszerzési tapasztalatokkal rendelkező országok nem vonják be a kisebb felkészültségűeket, így még mindig csak az öt legnagyobb tagállam, valamint a később csatlakozott Lengyelország hírszerzési együttműködése valósult meg. Brüsszelben úgy vélik: a tagállami biztonsági hálót elsősorban az al-Kaida kisebb sejtjei játszhatják ki.
A londoni merényletek óta felerősödtek azok a hangok, melyek szerint a szabadságjogok korlátozása is szükséges a terrorelhárító küzdelemben. Tálas Péter véleménye szerint ez azonban kétélű dolog, hiszen nem biztos, hogy a szabadságjogok korlátozásán kívül nem maradt más eszköz az EU kezében a prevencióra.
Különösen, mert éppen az európai közvélemény reagált érzékenyen az olyan felvetésekre, melyek például meghatároznák, hogy mennyi ideig kell a mobiltelefonon található adatokat tárolni. Pozitívum azonban, hogy egyre több EU-s dokumentum foglalkozik a terrorizmus okán azokkal a társadalmi folyamatokkal, melyek a potenciális merénylők megjelenéséhez vezethetnek.
