Jótékony célra megy a díj
Az általa vezetett Grameen bank és a Danone francia élelmiszeripari óriáscég közös, nem nyereségérdekelt bangladesi gyárának finanszírozására fordítja a díjjal járó összeget Junusz.
“Azt szeretném, ha a szegények dús tápanyagtartalmú, de megfizethető árú élelmiszereket fogyaszthatnának” – mondta dakkai otthonában.
A díj összegének egy további részét egy szemészeti kórház, valamint egy víztisztító üzem létesítésére fordítja Junusz. Elmondta, hogy ezekkel a beruházásokkal is non-profit vállalkozásokat alapít.
A bangladesi Muhammad Junusz közgazdász és az általa vezetett, mikrohitelező Grameen Bank kapta az idén a Nobel-békedíjat – jelentette be pénteken Osloban Ole Danbolt Mjös, a Nobel-békedíj Bizottság elnöke.
A szegények bankára
Junusz olyan kiemelkedő egyéniség, aki képes volt a gyakorlatba átültetni egy nemes elképzelést, és ezzel embermilliók javát szolgálni. … Minden embernek megvan a joga és a képessége ahhoz, hogy elfogadható életet éljen. Junusz és bankja megmutatta, hogy még a legszegényebbek is tehetnek valamit előrejutásukért” – áll továbbá az indoklásban.
A “szegények bankáraként” emlegetett kitüntetett úgy fogalmazott a norvég NRK rádiónak adott nyilatkozatában, hogy “a bizottság támogatta döntésével annak az álomnak a megvalósulását, amely szerint meg lehet szabadítani a világot a szegénységtől”.
Koldusok mobiltelefonnal
A Junusz által alapított bank arról híres, hogy a legszegényebbeknek nyújt hitelt, különösen nőknek, hogy saját üzleti vállalkozásba kezdjenek.
Az 1976-ban alapított Grameen Bank bevett gyakorlata szerint a nincstelen hiteligénylők ötös csoportokban vehetnek fel hitelt, és kölcsönösen segíteniük kell egymást a törlesztésben. A pénzintézet nem követel meg az igénylőktől semmilyen más fedezetet, biztosítékot. (Később számos más pénzintézet is átvette a világ minden táján a Junusz által meghonosított mikrohitel-konstrukciót.)
2004 óta a bank koldusoknak ad hitelbe mobiltelefonokat, hogy ne csak kéregessenek, hanem szolgáltatást is ajánlhassanak a reménybeli alamizsnálkodónak: megkérdezik az illetőtől, nem kell-e telefonálnia. A bank így lényegében utcai telefonokat állított hadrendbe, méghozzá személyzettel. Az elképzelés bevált, a koldusok mobiltelefonos szolgáltatása kelendővé vált, mert még kevés a mobiltelefon ebben az országban, és az utcai telefonkészülékek hálózata sem sűrű.
Meglepetést okozott
A norvég parlament (storting) által kijelölt ötfős Nobel-békedíj Bizottságnak sikerült ismét meglepnie a világot, hiszen a nemzetközi sajtó feltételezett esélyesei között egyáltalán nem szerepelt Junusz neve. (A legtöbben Martti Ahtisaari volt finn elnökre tippeltek a világ sajtójában a 191 jelölt közül. Ő elnökölt ugyanis azokon a tárgyalásokon, amelyek békeegyezségre vezettek 2005 augusztusában az indonéz kormány és az Aceh tartománybeli lázadók között. Az utóbbi időkben ez volt az egyetlen békefolyamat, amelyben eredmény született.)
Ám a bizottság, mint döntésének indoklásában utal is rá, igyekszik tágan értelmezni a béke fogalmát, és nemcsak a közvetlen, politikai jellegű béketeremtő, békemegőrző tevékenységet jutalmazni, hanem azoknak a tevékenységét is méltányolni, akik az emberi lét minőségének javításával hozzájárulnak a tartós béke alapjainak lerakásához
Norvégiában döntöttek
Mint minden évben, most is december 10-én, a díjalapító, Alfred Nobel svéd gyáros, tudós (a dinamit feltalálója) és filantróp halálának évfordulóján adják át a díjat a kitüntetett személynek vagy szervezetnek. Tavaly a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség és egyiptomi vezetője, Mohammed el-Baradei kapta.
A 10 millió svéd koronával (1,1 millió euró) járó békedíj az egyetlen a Nobel-díjak közül, amelynek odaítéléséről Norvégiában, nem pedig Svédországban döntenek. Alfred Nobel maga akarta így, de magyarázatot nem adott rá. Nobel életében Norvégia a svéd királysághoz tartozott. Külpolitikai kérdésekben csak a svéd parlament dönthetett, a korlátozott szuverenitású Norvégia parlamentje nem. Sokan feltételezik: a svéd díjalapító azért döntött így, mert azt gondolta, hogy ha svéd bizottság hozna erről határozatot, az nagyobb mértékben ki lenne téve a mindenkori svéd kormány manipulációinak és nyomásának. Arra persze nem számíthatott, hogy kilenc évvel halála (1896) után Norvégia elszakad Svédországtól és függetlenné válik.
