Maga Xanana Gusmao elnök jelentette be szombati sajtóértekezletén ezt a döntését, hozzátéve, hogy az új kormány az ország belpolitikai válságának megoldására fog összpontosítani.
Ramos-Horta Kelet-Timor külföldi szószólója volt, amikor a volt portugál gyarmat még indonéz megszállás alatt állt (1975-1999), és lakói a függetlenségért küzdöttek. Az önálló államiság kivívása után külügyminiszter lett. Ramos-Horta nem tagja a hatalmon lévő Fretilin pártnak, noha egykor neki is szerepe volt a párt létrehozásában. Roppant népszerűségén kívül éppen pártonkívülisége teheti alkalmassá személyét arra, hogy helyreállítsa a politikailag erősen megosztott ország belső békéjét.
Mari Alkatiri eddigi miniszterelnök június 26-án mondott le. Őt tartják felelősnek a legkevesebb 30 halálos áldozatot követelő utcai harcokért, amelyek azután törtek ki, hogy a kormányfő márciusban elbocsátott mintegy 600 katonát a hadseregből. (Ez a létszám a kelet-timori hadsereg személyi állományának csaknem a felét jelentette.) Mintegy 150 ezer ember menekült el otthonából a májusi zavargások miatt.
A belső ellenségeskedés csak a felszínen volt az elbocsátott katonák egzisztenciális félelméből fakadó lázadás, valójában súlyos politikai feszültség húzódott meg mögötte. A kelet-timori hadseregben sokan vannak olyanok, akik Kelet-Timor indonéz megszállása alatt az indonéz fegyveres erők kötelékében szolgáltak. Az ENSZ védnökségével létrejött egyezség, amely végső fokon lehetővé tette 2002-ben Kelet-Timor függetlenné válását, előírta, hogy ezeket az embereket be kell tagolni a kelet-timori hadseregbe. Ez meg is történt, de a kelet-timori vezetők közül sokan ferde szemmel, gyanakodva néznek rájuk. Hírek szerint Alkatiri éppen tőlük akarta megtisztítani a hadsereget a 600 katona elbocsátásával.
Miután a kelet-timoriak többsége az ország függetlenségére voksolt egy 1999-es népszavazáson, három zavaros, véres, bizonytalan esztendő következett. Az indonéz hadsereg felfegyverezte az indonézbarát kelet-timoriak egy részét, s ezek a milíciák vérengzéseket rendeztek a függetlenségpártiak között. Nemzetközi beavatkozás vetett végett garázdálkodásuknak, és tette lehetővé a kelet-timori állam tényleges megalakulását. Az ellenséges érzület azonban megmaradt a lakosság indonézbarát és függetlenségi csoportjai között, és a jelek szerint tartósan fennáll a veszély, hogy a gyűlölködés parazsa újra meg újra lángra lobbanthatja Kelet-Timort.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
