A szlovákiai képviselőválasztás eredményeként létrejött bonyolult helyzet megoldása körvonalazódik. A körvonalak azonban a pár évvel ezelőtti (1994 végétől 1998 októberéig tartó) – Mečiar harmadik kormányának nevezett – politikai gyakorlat részbeni megismétlődését feltételezik. Akkor a (minden oldalú) populisták szövetkeztek a szélsőjobboldallal (Szlovák Nemzeti Párt, élén Ján Slotával) és a szélsőbaloldallal (Szlovákia Munkásszövetségével). Most a koalíció vezető ereje, a baloldali Smer, élén a populista Ficóval, szövetkezik az akkori koalíciós tagokkal.
Összefogtak
A Szlovák Nemzeti Párt (SZNP), mint a magyarellenesség évtizedes vezető szlovák politikai ereje, az elmúlt kormányzati ciklus idején nem volt jelen a szlovák parlamentben, mert korábban – belső személyi ellentétek miatt – legalább három részre szakadt. Emiatt szavazóbázisa széttöredezett, és egyikük sem érte el a bejutási küszöböt (5 százalék). Mivel a Magyar Koalíció Pártja már másodszor került kormányzati helyzetbe (először 1998 és 2002 között, majd 2002-től 2006-ig), ez arra ösztökélte a rendkívül széthúzó SZNP-vezetést, hogy belső megosztottságát félretéve, összefogjon, és újra egyesüljön. Ez eredményezte azt, hogy a szlovák társadalom kb. 10-11 százaléknyi, erősen nacionalista és magyarellenes beállítottságú része egyetlen pártban összpontosíthatta ezen erejét és szavazatát.
A magyarellenesség tehát a szlovák társadalomban nem erősödött jelentősen, hanem “végre” koncentrálódhatott. A SZNP, amely általában felerősítve kanalizálja a szlovákok magyarellenességét, most majd kormányzati helyzetből, pozíciókat megszerezve, támadhatja teljes erejével a magyar kisebbségnek az MKP-ben képviselt vezetőit, valamint az egyéb magyar kisebbségi célokat és szándékokat.
Magyar törekvések
A MKP nyolc éves részvétele a szlovák kormányban azt eredményezte, hogy a szlovák közvélemény inkább pozitívan, mint negatívan értékelte a magyarok szerepét az ország irányításában. A magyar párt kormánystabilizáló faktorként, szinte az önfeladásig törekedett arra, hogy a polgári koalíciók ne bomoljanak fel, hogy Szlovákia a stabil ország képét mutassa kifelé. A MKP azonban arra is törekedett, hogy a megszerzett kormányzati pozíciók (mezőgazdaság, építésügy, régiófejlesztés, környezetvédelem) segítségével a dél-szlovákiai, magyarok által lakott területeknek biztosítson forrásokat (útépítés, kommunális beruházások, nagy beruházások). Ezek a lehetőségek a második kormányzati ciklusban (a MKP megerősödése miatt) még a korábbinál is nagyobbak voltak. A MKP kormányzati helyzete és lehetőségei azonban rendkívül irritálták a SZNP vezetőit, tagjait és híveit, sőt a nem szélsőséges, de a magyarokkal szemben általában gyanakvó szlovák közvéleményt is. Megállapítható azonban, hogy a szlovák társadalomban nem erősödött fel a magyarellenesség, hanem a magyarellenes politikai formációk kaptak lehetőségeket.
A fent vázolt társadalmi és politikai körülmények között tehát nem csoda, hogy a szlovák nacionalista erők minden megtettek azért, hogy a magyarokat kiszorítsák a kormányból. A magyarellenesség ugyanis nemcsak a Szlovák Nemzeti Párt sajátja, hanem szétszórtan jellemző a szlovák politikai (és gazdasági) elit más csoportjaira és pártjaira is. Közöttük kiemelkedő helyet foglal el a körvonalazódó új kormány leendő miniszterelnöke, a győztes Robert Fico is. (Nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy ő az első Meciar-ellenes koalíció megalakulásakor, 1998 őszén a legvehemensebben ellenezte, hogy a Magyar Koalíció Pártját is bevegyék!) Fico ebből a koalícióból 1999-ben ki is lépett, és azóta számos esetben nyilvánította ki magyarellenes érzelmeit.
A külügynek figyelnie kell
A megalakuló új kormány, és az ennek nyomán várható új politikai konstelláció miatt feltételezhető, hogy a szlovákiai politikai közéletben felerősödik a magyarellenes retorika. A Szlovák Nemzeti Párt kormányzati pozícióinak ismeretében (oktatás, közlekedés és régiófejlesztés, környezetvédelem) az is megjósolható, hogy amennyire csak lehet, az eddig kiharcolt és kialakított magyar pozíciókat felszámolják, ezekkel szemben éles harcot indítanak. A magyar külügyi vezetésnek fel kell készülnie arra, hogy ezekre reagálnia kell, hogy ezekkel szemben majd állást kell foglalnia.
A várható folyamatok azonban a szlovákiai magyarokat fogják megterhelni a leginkább. A légkör feszültebbé válik, az oktatásügyben várhatók olyan intézkedések, törvények, rendeletek, amelyek az eddigi eredményeket felszámolják. De nemcsak a Szlovák Nemzeti Párttól várhatók a magyar pozíciókkal szembeni fellépések, hanem a másik két párttól is. A jövendő kormányfő, Fico ugyan azt ígéri, hogy az eddigi kisebbségi standardot nem veszi el a magyaroktól, de számos egyéb terület van, amelyeken megkurtíthatja a szlovákiai magyarok eddig elért lehetőségeit. Feltételezhetően elsősorban az anyagiak terén fog majd a magyarokon.
Új szerepben jobboldal
A kialakult helyzet bonyolultságát már több éve, de legalább egy éve előre jelezték a közvélemény-kutatások. A szlovák politikai elit tisztában volt azzal, hogy a választás utáni patthelyzet (amely Csehországban teljes), Szlovákiában is létrejöhet. A Szlovák Nemzeti Párt megerősödését hosszú hónapok óta előre jelezték (és az említett pártegyesülésből is következett). A választás végeredményeinek meglepetése inkább az volt, hogy a jobboldali kormánykoalíció pártjai – arányaiban – jobban szerepeltek, mint ahogy azt a lakosságnak a radikális jobboldali reformokra adott elutasító válasza alapján – várni lehetett. A kialakuló patthelyzet megfelelő érzékelése abból is kikövetkeztethető volt, hogy a pártok vezetői nem nyilatkoztak a választás utáni koalíciók alakításáról.
Az előrejelzések alapján volt remény arra, hogy az MKP kormányzati pozícióhoz juthat, de legalább ennyi esélye volt annak is, hogy abból kimarad. A kialakult helyzetért, azért, hogy az MKP ellenzékbe szorul, a legkevésbé a MKP hibáztatható. Hibásnak csak abban mondható, hogy a pártra leadott szavazatok abszolút száma kisebb, mint az előző, a 2002-es szavazás szavazatainak abszolút száma. Ez azt jelenti, hogy kevesebb szavazót tudott a maga oldalára állítani, mint korábban. Az MKP kormányból való kimaradásáért elsősorban a szlovák kereszténydemokraták (KDH) érthető hezitálása hibáztatható. Ellenzékbe szorulva az MKP nagyon keveset tehet, és nem is várható, hogy eredményeket érhet el. A jobboldali pártok ellenzéki helyzete arra lesz jó, hogy kiderülhessen: a két szlovák kereszténydemokrata formáció (a Dzurinda vezette SDKÚ, és a KDH) milyen mértékben hajlandó támogatni a magyaroknak a várható nacionalista támadásokkal szembeni védekezési akcióit.
Kilátások, forgatókönyvek
Az új kormány megvalósuló összetételét a (magyarellenes) köztársasági elnök támogatta. Rövid távon előnyös a jövendő miniszterelnöknek, R. Ficónak is, mert a két kis koalíciós tag – eltelve azzal, hogy egyáltalán a koalíció tagja lehet – semmilyen előfeltételt nem szabott. Nem fognak beleszólni a miniszterelnök politikájába, és az sem fogja ellenezni a magyar kisebbséggel szemben várható megszorításokat. E politika arra fog törekedni, hogy a magyarok ne használhassák ki azokat a lehetőségeket, amelyek eddig a rendelkezésükre álltak, vagy amelyeket eddig előkészítettek. Ide sorolhatóak a regionális fejlesztés különféle beruházásai, a dél-szlovákiai gyorsforgalmi út építésének leállítása és egy sor más befektetés. A kisebbségi jogok területén a nemzeti párti miniszter az iskolarendszer működését gátolni fogja, a kisebbségi kultúra finanszírozásában is várhatóak a megszorítások. Az általános gazdasági és szociális rendszer irányításában feltételezhetően csak részleges módosításokat vezetnek be.
A jobboldal által korábban végrehajtott reformok visszafordítása inkább csak a retorika szintjén fog megvalósulni, mint ténylegesen. Ezt nem is annyira a két kis koalíciós partner, mint inkább a Smer fő kormánypárt mögött álló gazdasági erők fogják megakadályozni. A leghatározottabb reform-visszafogás az egészségügyben várható. Az adórendszer átalakítására és a privatizáció visszafordítására tett ígéretek részben – különösen kezdetben – meg fognak valósulni, de ezeket majd gyorsan le kell állítani, mert súlyos következménnyel járhatnak.
A szerző a a Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központjának szakértője.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
