Három párt – Cseh Szociáldemokrata Párt (CSSD), Polgári Demokratikus Párt (ODS), Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja (KSCM) – parlamentbe való bejutása biztosra vehető, a két kisebb párt – Kereszténydemokrata Unió-Csehszlovák Néppárt (KDU-CSL), Zöldek Pártja (SZ) – azonban nem biztos, hogy átlépi az ötszázalékos parlamenti küszöböt.
Cseh Szociáldemokrata Párt: népszerű kormányfő
A polgári demokraták mellett a választásokon egyik legesélyesebbnek tartott jelenleg is kormányzó Cseh Szociáldemokrata Pártot a párt mostani kormányfőjelöltje, Jirí Paroubek húzta ki a válságból. 2005 tavaszán, jó egy évvel a választások előtt a legerősebb kormánypárt, amely 1998 óta van kormányzati pozícióban, a mélyponton volt.
A nehezen kommunikáló Vladimír Spidla után, a magabiztosságát váratlanul elveszítő s egy lakásbotrányba belebukott Stanislav Gross után a CSSD harmadszor volt kénytelen miniszterelnököt állítani. A távozó Gross közeli barátját, Jirí Paroubek regionális fejlesztési minisztert javasolta, aki rövid úton rendbe tette a pártot, s újra előtérbe helyezte a pragmatikus baloldali politikai értékeket, ami jelentősen növelte támogatását a párton belül, s közvélemény körében is.
Paroubek félreállította a koalíciós kereszténydemokratákat, akiket tulajdonképpen megbüntetett azért, hogy részt vettek Gross megbuktatásában, s a párt céljait egyre inkább az ellenzéki kommunistákkal együttműködve valósította meg. Paroubek hangsúlyozza, hogy a választások után legszívesebben szociáldemokrata kisebbségi kormányt alakítana, amelyet kívülről a kommunisták támogatnának. A párt szociális piacgazdaságot ígér, s az Európai Unió híve.
Polgári Demokratikus Párt: esély a győzelemre
Az Európai Unió mai irányvonalát bíráló Polgári Demokratikus Párt a 2002. évi választások után, a Paroubek-éra alatt elbizonytalankodott, s támogatottsága 38-39 százalékról 30 százalékra esett vissza. A polgári demokraták már kilenc éve vannak ellenzékben, s Prágában az a vélemény, hogy ha most sem győznek, akkor az egész eddigi pártvezetést menesztik.
A párt politikája középpontjába a családot, a vállalkozókat és a nemzeti érdekek védelmét helyezte, s bírálja az Európai Unió mai irányvonalát is.
Václav Klaus, államfői funkciójában is megtartotta a párt tiszteletbeli elnökének tisztségét. Miroslav Topolánek pártelnök azonban nem tartozik a legnépszerűbb cseh politikusok közé. A polgári demokraták mindezek ellenére stabil, mintegy 20-25 százalékos választói bázissal rendelkeznek. A párt vezetése nyíltan kijelentette, hogy ha megnyerik a választást, akkor a kereszténydemokratákkal alakítanának kormányt.
Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja: a NATO ellen
Néhány éve az ország harmadik legerősebb pártja, amely azonban a bársonyos forradalom óta ellenzékben van, s amelyet a többi párt hosszú időn át szándékosan elszigetelt. Az utóbbi években a kommunisták azonban egyre inkább kitörnek a rájuk kényszerített “karanténból”, s részt követelnek a hatalomból. Politológusok szerint a párt a szociáldemokraták természetes partnerévé válhat, koalíciós potenciálját alapvetően csökkenti, hogy kérlelhetetlen ellensége a NATO-nak, s kormányra kerülése esetén szorgalmazni kívánja Csehország kilépését a szervezetből. A kommunisták támogatottsága stabilan 15 százalék körül mozog.
Nagy feltűnést keltett, hogy Václav Havel exállamfő a napokban egy lapinterjúban kijelentette: Csehország jövője szempontjából kisebb veszélyt lát a kommunistákban, mint az állami tekintélyelvű, civil kezdeményezéseket elutasító, s kizárólag a gazdasági nyereségre összpontosító polgári demokratákban.
Kereszténydemokrata Unió-Csehszlovák Néppárt: a múlt árnyékában
Bár a kereszténydemokrata néppárt még a szociáldemokraták vezette balközép koalíció tagja, már 2002 tavaszán egyértelműen kinyilatkoztatta: a választások után a ma ellenzéki polgári demokraták koalíciós partnere szeretne lenni. A néppárt a szocialista rendszerben is működött, és a népfront keretein belül hűen kiszolgálta az akkori kommunista hatalmat. A párt mai támogatottsága 5-10 százalék között mozog, ám két-három felmérés azzal az eredménnyel zárult, hogy a párt esetleg nem lesz képes átlépni az ötszázalékos parlamenti küszöböt. Ha a képviselőházba be is kerülnek, népszerűségük, befolyásuk a jövőben is csökkenni fog.
Zöldek Pártja: a nagy kérdőjel
A párt támogatottsága fél évvel a választások előtt lépte át először az ötszázalékos küszöböt. A cseh zöldek nagyon vegyes társaság, programjuk ellentmondásokkal teli, s a helyi, regionális szervezetekben sok a veszekedés. Bár korábban azt állították, hogy a polgári demokratákhoz állnak közelebb, újabban a szociáldemokratákhoz húznak. Martin Bursík pártelnök leszögezte: a kommunistákkal semmiképpen sem fognak együttműködni, ha bekerülnek a parlamentbe. Bár a pártot Václav Havel is nyilvánosan támogatásáról biztosította, kijelentvén, hogy rá fog szavazni, de bejutása a parlamentbe kérdéses.
A média emlékeztet: a 2002-es választások előtt ugyanilyen üstökösként tűnt fel a Nyugdíjasok Pártja, de végül is csak a voksok 3,5 százalékát sikerült megszereznie. Rajtuk kívül egyetlen kisebb párt népszerűsége sem közelítette meg eddig a bejutáshoz szükséges öt százalékot.
Minden lehetséges
Megfigyelők azt állítják: az idén aszerint alakul meg a kormány, hogy a baloldal (CSSD, KSCM) vagy a jobboldal (ODS, KDU-CSL) szerez-e többséget a választások nyomán a 200 tagú képviselőházban. A szociáldemokraták ilyen esetben kisebbségi kormányt alakítanának a kommunisták külső támogatásával, akik erre való hajlandóságukat hivatalos nyilatkozatban is kifejezték. A polgári demokraták megfelelő arányú győzelmük esetén a kereszténydemokratákkal lépnének koalícióra. A zöldek pozíciójáról megoszlanak a vélemények.
A média szerint a jobboldali koalíció ugyan elfogadhatóbb lenne számukra, de a szociáldemokratákkal való együttműködést sem lehet kizárni. Itt azonban meg kellene oldani a “kommunista” problémát. A kormányalakítás kérdése tehát gyakorlatilag teljesen nyitott, s minden eddigi nyilatkozat ellenére a nagykoalíciót sem lehet kizárni Prágában.
