Nagyvilág

Montenegró kormányfője a függetlenség mellett érvelt

Montenegró függetlensége mellett érvelt a május 21-i népszavazás küszöbén rendezett televíziós vitában kedden este Milo Djukanovics montenegrói kormányfő, míg ellenfele, Predrag Bulatovics ellenzéki vezető a szerb-montenegrói államközösség fenntartása mellett szállt síkra.

A függetlenségi népszavazási kampány véghajrájában a szakadár és az unionista tábor két vezéralakja – Djukanovics miniszterelnök, a Szocialisták Demokratikus Pártjának (DPS) elnöke és Bulatovics, az ellenzéki Szocialista Néppárt (SNP) vezetője – tévévitában ütköztette a két tömb érveit.

Az izgalmas szócsatában nemigen volt akár egyetlen olyan dolog a köztársaság jövőjével kapcsolatosan, amelyben egyetértettek volna. A kétórásra nyúlt, éjféltájt véget ért vitát az állami televízió sugározta, s a párviadalt nyomon követhettek Szerbia polgárai is.

Montenegró jövője

Djukanovics felszólította a polgárokat, hogy május 21-én a független Montenegróra szavazzanak, mert csak így tudják meghatározni saját jövőjüket. Bulatovics arról beszélt, hogy a köztársaság jelenlegi államjogi státusa megfelelő, és fenn kell tartani az államközösséget. Mindketten egyetértettek abban, hogy a délszláv unióban Montenegró kilencven százalékban rendelkezik az államiság attribútumaival. Míg Bulatovics azt hangoztatta, hogy ezen nem lenne szabad változtatni, és kalandorság lenne szétverni az államközösséget, Djukanovics arról beszélt, hogy formális keretet kell adni a 90 százalékos szuverenitásnak.

Szembetűnő volt, hogy az ellenzéki vezető állandóan ellenlábasa múltjában vájkált, felidézte azokat a gondolatokat, amelyeket Djukanovics 17 éves montenegrói „uralkodása” legelején vetett fel, és amelyek szöges ellentétben állnak a mostani világlátásával. Több ízben azzal vádolta Djukanovicsot, hogy az öncélú népszavazással erősíteni kívánja „privátállamát”, amelyben amúgy is mindent ellenőrzés alatt tart.

Djukanovics fölénye

Djukanovics egy pillanatig sem jött zavarba, rendkívül jó szónoki képességeit csillogtatva meggyőzően és higgadtan érvelt, könnyedén és zavarba ejtő mosollyal fogadta ellenlábasa ideges kritikáit. Djukanovics fölénye szembetűnő volt, a kormányfő büszkélkedve beszélt arról, hogy a hosszú évek politikai tapasztalata átformálta véleményét Montenegró jövőjéről. Rendre cáfolta Bulatovics állítását, hogy szerbellenes hisztériába taszítja az országot, és a függetlenség elnyerése után korlátozni fogja a Montenegró és Szerbia közötti kapcsolattartást és kereskedelmet.

A miniszterelnök ritkán hallott keménységgel bírálta a jelenlegi szerbiai vezetést. Arról beszélt, hogy nem változott semmi a milosevicsi időkhöz képest, Belgrád védelmezni akarja a Montenegróban élő harmincszázaléknyi szerbet, mint hajdan tette a horvátországi, a boszniai és a koszovói szerbek esetében, háborúkat idézve elő a túlzott aggodalommal. „…hegemonizmussal vádolom a szerbiai állampolitikát, mert Srebrenica esetében se tért el a korábbi háborús politikától” – mondta. Zárszavában mindkét politikus azt ígérte, hogy gratulálni fog a győztesnek, és elismeri a népszavazási eredményt.


Az ellenzék az államközösség mellett


A tévévita előtt tartották meg záró kampánygyűlésüket Podgoricában az államközösség fenntartásáért küzdő pártok.
A szónokok arról beszéltek, hogy a népszavazás történelmi lehetőséget ad a megosztott és kettéhasított Montenegrónak az újraegyesülésre, és arra, hogy megtartsa ősei tiszteletreméltó hagyományát a Szerbiával való közösség fenntartásában.


Mint minden ellenzéki összejövetel, a záró kampánygyűlés is a „Djukanovics-fóbiát” visszhangozta. Bulatovics a csaknem húszezres tömeg előtt „a megosztottság és gyűlölet szellemi atyjának, az összetűzések okozójának, a montenegrói éhínség és szegénység urának” nevezte a miniszterelnököt.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik