Mondhatni, Dzurinda csupán „elsuttogta” ezt, amikor a gölnincbányai (Gelnica) szlovák gimnázium diákjaival találkozva adott hangot a véleményének, de nyomatékosan hozzátette: nehogy ezt az MKP élén álló és a szlovák parlament házelnöki feladatait is ellátó Bugár Bélának visszamondják.
Hozzátette: az MKP-nek akkor van jövője, ha a nemzetiségi érdekvédelem szempontjait mellőzve „szabványos konzervatív, vagy szocialista pártként” kívánja folytatni. Politikai elemzők szerint ez azt jelenti, hogy az MKP majdani partnerségét – a közelgő idő előtti választások kampányában elhangzottak szerint – (egyéb választás híján) Dzurinda a jövőben is felvállalja, de titkon arra számít, hogy a magyar párt időközben jellegét és kisebbségvédelmi programját feladva hasonul majd a száznál több szlovák politikai párt, vagy mozgalom valamelyikéhez.
A miniszterelnök bizalmasan elhangzott „jóslata” természetesen kiszivárgott, erre reagálva Bugár azt nyilatkozta: Dzurindának aligha van igaza, amikor ilyen ábrándokban ringatja magát, mert megfeledkezik arról a kézenfekvő körülményről, hogy Szlovákiában végső soron minden párt etnikai alapon szerveződött, hiszen egyikük programjáról sem mondható el az, hogy az ország minden polgárát lenne képes megszólítani. Ilyen programja egyedül az MKP-nak van, mert „országos problémákat megcélzó javaslatokat és megoldásokat kínál, amelyek egészében a kisebbségek problémáinak megoldását ígérő módszereket is magukban hordozzák”.
Nem abnormális
Ugyanebben a szellemben nyilatkozott a sajtónak Miroslav Kusy szlovák politológus, aki szerint Dzurinda igencsak téved, amikor „anakronisztikusnak és abnormálisnak” találja, ha egy párt etnikai indítékok nyomán tevékenykedik. A kormányfő véleményét „féligazságnak” minősítő politológiaprofesszor szerint az igazság másik felét éppen az a tény teszi ki, hogy „az egész szlovák politikai színtér etnikai alapokra épül, és tévedés lenne azt hinni, hogy ezt épp az MKP találta volna ki”.
Hozzátette: Szlovákia magyar nemzetiségű polgárainak esélyük sem lett volna a parlamenti képviselet megszerzésére akkor, ha bármelyik szlovák párt listáján próbáltak volna valaha is indulni. Ezt az esélyt egyedül a saját párt létrehozása kínálta. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a körülmény, hogy a szlovák parlamentben a magyarokon kívül más kisebbségnek épp azért nincs képviselete, mert nem hozták létre a saját, ha úgy tetszik etnikai pártjaikat.
