Több a gyerek
A migrációnak a népesedésre gyakorolt drámai hatásában fontos szerepet játszik az, hogy a spanyol ajkú családok körében jóval magasabb a termékenységi ráta. E mutató értéke az amerikaiak esetében 1972 óta nem éri el a népesség adott szintjének fenntartásához szükséges 2,1-es értéket. Az ENSZ népességre vonatkozó adatai szerint az Egyesült Államok termékenységi rátája mégis 2,04 volt 1995 és 2000 között. A kulturális különbségből adódóan az „őslakosok” körében jellemző alacsony születésszámot ugyanis jelentősen javítja a latin-amerikai közösség 3,9 körüli termékenységi rátája. A jövőben tehát még akkor is garantált a népesség növekedése, ha a bevándorlás radikális korlátozására kerül sor, mivel a már letelepedett bevándorló családok biztosítják a születések magas számát.
Az amerikai Népszámlálási Iroda 2004 márciusában közzétett középtávú népesedési becslései szerint, ha a bevándorlás ezredforduló körüli üteme és a migrációt szabályozó jelenlegi politika fennmarad, az Egyesült Államok népessége 2050-re közel 420 millióra emelkedik a 2000-es 282 millióhoz képest. A várható 138 milliós növekedésnek 63 százalékát, azaz közel 87 millió új lakost a latin-amarikaiak teszik majd ki. Ez pedig azt jelenti, hogy 2050-re várhatóan minden negyedik ember latin-amerikai származású lesz az Egyesült Államokban.
Bajban a társadalombiztosítás
Az elmúlt évtizedekben beáramló olcsó, alacsony képzettségű munkaerő az Egyesült Államok történetének legnagyobb gazdasági fejlődését tette lehetővé. A megélhetésükért keményen dolgozó bevándorlók alacsony munkabérért vállalkoznak olyan munkákra is, amelyeket az amerikaiak nem szívesen végeznek el. Kétségtelen tény, hogy a latin-amerikaiak igen alacsony iskolázottsági szintű etnikai csoportnak számítanak: míg 2000-ben mindössze 11 százalékuknak volt felsõfokú végzettsége, és 35 százalékuk kevesebb mint nyolc osztályt végzett, ezek az arányok az Egyesült Államokban született lakosság körében 25 százalék és 5 százalék voltak.
Gyakran felmerülő aggodalom, hogy az országba nagy arányban, főként családegyesítési célból beáramló, képzetlen bevándorlók lenyomják a munkabéreket, sőt elveszik a munkalehetőségeket a helyi képzetlen munkaerő elől. A bevándorlás gazdasági hatásairól azonban napjainkban is heves vita folyik – mondta el a FigyelőNetnek Magyarics Tamás, Amerika-szakértő, a Külpolitikai Tanulmányok Központjának tudományos főmunkatársa. Az olcsó, gyakran illegalitásban alkalmazott munkaerő hátulütője, hogy ezek a munkavállalók jóval kevesebb adót fizetnek, mint amennyi közszolgáltatást igénybe vesznek az Egyesült Államokban. A latin-amerikaiak tömegeinek biztosított oktatás, a közkórházak által nyújtott orvosi ellátás, az utak, a közintézmények használata mind többletterhet ró az államra. A fokozott kiadásokra a spanyol ajkúak által sűrűn lakott államokban van nagyobb igény, ám mindez közvetve az egész ország gazdaságát érinti.
Az érem egyik oldala
Továbbá a népességnek a jövőre vetített hatalmas mértékű növekedése is költségekkel jár. Számolni kell az infrastruktúra jelentős bővítésének, az újabb földterületek beépítésének terheivel. Megoldást kell találni az állami iskolarendszer kapacitásának bővítésére, hiszen a latin-amerikai családokra jellemző magas születésszám miatt jelentősen emelkedni fog az iskoláskorú gyermekek száma.
A lakosság számának emelkedésével a mindennapi élet egyre több területe igényel majd állami szabályozást, növelni kell tehát a kormányzat méretét. Nem elhanyagolható végül a népesség növekedésének környezetszennyező hatása. A globális felmelegedés veszélye miatt drasztikusan vissza kellene fogni az egy főre eső üvegházhatású gázok kibocsátását, ami viszont hátrányosan érintheti az amerikai ipar versenyképességét. A fokozott migráció az aktív amerikai népesség elöregedésére sem nyújt megoldást. Sőt, a társadalombiztosítás várható finanszírozási gondjait csak súlyosbítani fogja a latin-amerikai családokra jellemző magas születésszám miatti népességnövekedés.
Nem keverednek
A latin-amerikai bevándorlókkal kapcsolatban sokan problémaként emlegetik a beilleszkedés hiányát. Schiller Katalin, kulturális antropológus tapasztalatai szerint az Egyesült Államokba érkező bevándorlókat rögtön a helyi, latin-amerikai közösség fogadja be, és az újonnan érkezettek a későbbiek során is ebben a közegben mozognak. A zárt közösségek révén a mindennapi élet összes területén lehetőség nyílik a spanyol nyelvű ügyintézésre. A spanyol ajkúak ráadásul érkezéskor gyakran még ideiglenes állapotnak tekintik az Egyesült Államokban való letelepedésüket, ezért eleve nem is törekednek a kulturális szakadékok áthidalására.
Magyarics Tamás szerint fontos politikai következmény, hogy a több milliós, jelenleg egyelőre inkább a demokratákkal szimpatizáló spanyol ajkú bevándorló népesség – demográfiai súlya miatt – felértékelődhet a szavazatokért versengő pártok számára. Az elmúlt hetekben heves vitákat kiváltó bevándorlási reformterv kapcsán a napokban a nagyvárosok utcáin tiltakozó bevándorlók százezres tömegei is jelzik, hogy a bevándorló népesség komoly politikai nyomásgyakorló tényezővé válhat. A többségében spanyol ajkú tüntetők helyzetük emberséges módon történő rendezését követelték, és felemelték hangjukat a képviselőház által 2005. decemberében elfogadott – egyelőre bizonytalan jövőjű – törvénymódosítás tervezete ellen, amely kriminalizálná az illegálisan az országban tartózkodókat, és a határőrizet megerősítésére az Egyesült Államok és Mexikó közötti határon 1100 kilométeres kerítésfalat húzna fel.
Spanyolul a himnusz?
Május elsején bevándorlók nélküli napot hirdettek az Egyesült Államokban. A szervezők országnak-világnak meg akarták mutatni súlyukat az amerikai gazdaságban, és arra szólították fel az izmosodó mozgalom híveit, hogy maradjanak távol munkahelyüktől, vagy az iskolától, és hétfőn lehetőleg ne vásároljanak semmit. A bevándorlási törvény esetleges szigorítása ellen szervezett megmozdulás kapcsán maga Bush elnök is kifejtette véleményét az amerikai himnusz spanyol változatáról. Részletek >>>
A bevándorlás további társadalmi következményeire vonatkozóan Magyarics Tamás felhívta a figyelmet az Egyesült Államok alapvető értékrendjét fenyegető hatásokra. Az enklávékból kiinduló gyors társadalmi mobilitás eredményeként a dél-nyugati államokban a latin-amerikaiak mára a társadalom minden területén befolyásos szerephez jutottak, az üzleti élet és a politika alapvető nyelve az angol mellett a spanyol.
A jelenlegi tendencia arra utal, hogy a spanyol ajkúak fokozott, koncentrált jelenléte lassan kezd más, elsősorban közép-nyugati államokra is kiterjedni. Könnyen elképzelhető tehát, hogy a következő évtizedekben a társadalom egyre szélesebb körében, például az oktatás és a kormányzat terén tesznek szert befolyásra.
A hagyományosan fehér, angolszász és protestáns alapú amerikai identitás dominanciájával szemben komoly kihívást jelent a katolikus latin-amerikaiak erőteljes bevándorlása. Az összlakosságon belüli arányuk és befolyásuk erőteljes növekedésével akár arra is fel lehet készülni, hogy az Egyesült Államok kétkultúrájú, kétnyelvű társadalommá válik. Ha az ország jelenlegi bel-és külpolitikai jellegét megalapozó angolszász-protestáns irányvonal háttérbe szorul, az Egyesült Államok arculata és szerepvállalása minden téren módosulhat.
