Szám szerint
A tavaly decemberben elfogadott új olasz választási törvény a győztes pártkoalíciót “jutalmazza”: 341 képviselői mandátumra egészíti ki annak a szavazó-fülkékben elért eredményét, amennyiben nem szerzett volna ennyi képviselői helyet, míg a fennmaradó 277 helyet a választások vesztes pártjai között osztják szét. Az olasz belügyminisztérium kedd reggeli közlése szerint az Unión belül a legtöbb mandátumot, 220-at a Prodi alapította Olajfa (Ulivo) tömörülés kapta, a második legnagyobb baloldali frakció pedig a reform-kommunistáké lesz 41 képviselői hellyel. A Cdl legfőbb ereje továbbra is Berlusconi pártja, a Hajrá Olaszország (Forza Italia) lett, 137 mandátummal, mögötte pedig a Gianfranco Fini vezette szélsőjobboldali Nemzeti Szövetség (AN) végzett, ők 71 honatyát küldhetnek a képviselőházba. A fennmaradó 12 mandátum sorsa a külföldön élő olaszok szavazatai alapján dől el.
A kedd hajnalban közzétett hivatalos végeredmény megerősítette az Uniónak az alsóházi választásokon elért győzelmét. Prodi az Unió híveinek Rómában tartott nagygyűlésén jelentette be, hogy az egyfordulós, de két napon – vasárnap és hétfőn – tartott választásokon az Unió győzött az alsóház újraválasztását célzó voksoláson. Az Unió a szavazatok 49,805 százalékát szerezte meg, míg a fő rivális, a Silvio Berlusconi kormányfő vezette jobboldali Szabadság Háza (Cdl) tömörülés a voksok 49,739 százalékát gyűjtötte be. Az Unió 25 244 vokssal győzött.
A Romano Prodi vezette Uniónak a külföldön élő olaszok szavazataival sikerült megfordítania a felső házi választások eredményét is, amely az anyaországi voksok véglegesítése után még Silvio Berlusconi kormányfő Szabadság Háza (Cdl) tömörülésének egymandátumos előnyét mutatta
Puccsot emleget a jobboldal
Berlusconi tömbje máris vitatta Prodi győzelmi bejelentését. Paolo Bonaiuti, Berlusconi szóvivője közölte, hogy követelik a szavazatszámlálás ellenőrzését, mert adataik szerint legalább “500 ezer szavazatot megsemmisítettek”. A szóvivő arra hivatkozott, hogy a jobboldali tömörülés a felsőházi választásokon a voksok több mint felét megszerezte, 350 ezerrel több szavazatot kapott ellenzéki vetélytársánál. Sandro Bondi, a Forza Italia egyik vezetője egyenesen “politikailag felelőtlen, kalandor magatartással vádolta Prodit”. Claudio Scajola, a termelési tevékenységek minisztere még tovább ment: Prodi bejelentését egy “dél-amerikai típusú puccshoz” hasonlította, és arra figyelmeztetett, hogy a “választási győzelem önkényes bejelentése alkotmányellenes”.
Az Unió vezetője a vádakra csak annyit válaszolt: “Forduljanak a belügyminisztériumhoz”. Massimo D,Alema, a DS vezetője így reagált: “A lényeg, hogy győztünk. Most egyesítenünk kell az országot, amelyet, mint láthattuk, a választások aggasztó módon megosztottak”. Piero Fassino, a DS országos titkára szerint “aki veszít, annak kell valami jó vigasztaló okot találnia”. Az Olajfa koordinációs bizottságának közleménye rámutatott: “A Cdl, miután a választási kampány során az illendőség határáig elment, és számtalanszor megsértette annak szabályait, most még az olasz milliók demokratikus szavazását sem akarja elfogadni.”
Van mit tenni
Akármit mondanak majd a végső számok, Olaszország elhúzódó politikai bizonytalanságra számíthat, amely új választások kiírásához, esetleg német mintára nagykoalícióhoz vagy valamiféle technokrata kormány alakításához vezethet, miközben éppen efféle bizonytalanság az, amire a legkevésbé van szüksége a gyengélkedő, deficitekkel küzdő és tartós, megbízható szerkezeti reformokért kiáltó olasz gazdaságnak.
Az olasz GDP az utóbbi öt évben évente átlagosan 0,6 százalékkal nőtt, messze elmaradva az euróövezeti átlagtól, mert a lanyha hazai kereslet nem képes kárpótolni az ázsiai és az európai versenytársak javára elvesztett exportpiacokért.
Olaszországé egy főre számítva a nagyságra harmadik közadósság a világon. Az utóbbi években nagy nehezen sikerült csökkenteni kissé, de tavaly már megint nőtt, a GDP 106,4 százalékára, ez majdnem kétszerese a 60 százalékos euróövezeti korlátnak. Az államháztartás hiánya tavaly a GDP 4,1 százalékára emelkedett, szintén évek óta megsértve a legföljebb 3 százalékot engedő euróövezeti szabályt. Az Európai Bizottság már korábban figyelmeztette Olaszországot.
Nincs sok idő
Bármilyen új kormány alakul, legföljebb háromhavi türelmi időt kap a piacoktól a deficitcsökkentés hitelt érdemlő megkezdésére, a közkiadások és az adók csökkentésére, a szolgáltatások liberalizálására, különben a nemzetközi hitelminősítők leértékelik Olaszországot. A Standard & Poor’s már negatív kilátással tartja nyilván Olaszország elsőrendű besorolását. Az olasz adósságszolgálat költsége jelenleg a GDP 5 százalékát vonja el a gazdaságtól, és a hitelminősítés rontása tovább növelné a költséget.
Prodi is, Berlusconi is egymáshoz eléggé hasonló reformokat ígért, habár meglehetősen ködösen, azonban a hagyományosan lassú olasz intézményalkotási szokások miatt már most valószínűtlen, hogy három hónap alatt működőképes kormányt lehetne összehozni a bizonytalan választási eredmények alapján – ha egyáltalán össze lehet hozni.
