Nem kívánatos megfigyelők
Kilenc grúz választási megfigyelőt, köztük parlamenti képviselőket tartóztattak fel pénteken a minszki repülőtéren. A fehérorosz határőrség közlése szerint a grúz állampolgárok jelenléte “nem kívánatos” az országban, ezért valószínűleg kiutasítják őket. A minszki hatóságok nem közölték sem nevüket, sem pedig szervezeteiket, amelyeknek képviseletében a hét végi fehér-oroszországi elnökválasztásra érkeztek. Később azonban kiderült, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) megfigyelő missziójának tagjai voltak.
Előbb tartják
Megfélemlítésből pedig van elég: egymást érik az ellenzéki politikusok ellen elkövetett erőszakos rendőri akciók, hónapok óta – és a választások közeledtével egyre agresszívabban – akadályozzák őket abban, hogy programjuk eljusson a választókhoz, sorra veszik őrizetbe aktivistáikat, betiltják a különféle civil szervezeteket és börtönnel fenyegetik tagjaikat. Így van ez folyamatosan azóta, hogy a minszki parlament decemberben váratlanul március 19-ére írta ki az amúgy nyáron esedékes elnökválasztásokat.
A sietség legfőbb okát megfigyelők elsősorban abban látták, hogy néhány hét alatt meredeken nőtt az ellenzéki pártok és mozgalmak közös elnökjelöltje, Alekszandr Milinkevics népszerűsége. Lukasenkót alighanem meglephette ez, mert gyorsan fölkereste Putyin orosz elnököt, aki akkor éppen Szocsiban üdült. Minden bizonnyal tőle kaphatta a tanácsot: ne adjon időt az ellenzéknek a megszerveződésre. A parlament egy nappal a találkozó után döntött a vártnál korábbi választásokról. „Elloptak tőlünk három hónapot” – jelentette ki Milinkevics, aki ezzel együtt tisztában lehetett vele, túl sok esélyük a nyári választásokon sem lett volna.
’Nem lesz forradalom”
Az Európa utolsó diktatúrájának mondott Fehéroroszországban több mint egy évtizede meglehetősen nehéz körülmények között lehet csak az autoritér rendszerrel szemben politizálni. Több ellenzéki politikus, újságíró és üzletember nyomtalanul eltűnt, másokat politikai tevékenységük miatt bebörtönöztek. Az emberi jogok és szabadságok érvényesítése szinte lehetetlen. Az európai emberjogi szervezetek tiltakozását összeesküvésnek állítják be, mondván, a Nyugat így álcázza fölforgató tevékenységét és beavatkozását az ország belügyeibe. „Nálunk nem lesz semmilyen színes forradalom” – céloztak a grúziai és ukrajnai eseményekre, és nem véletlen, hogy néhány nappal ezelőtt a minszki hatóságok azt kezdték híresztelni, hogy államellenes szervezkedés nyomaira bukkantak, amelynek éppen az elnökválasztás napjaiban kellett volna kirobbannia.
Lukasenko a régi recept szerint járt el, amikor az alkotmányos tilalom ellenére „engedelmeskedett” a nép óhajának és „beleegyezett”, hogy harmadszor is jelöljék az államelnöki tisztségbe. Kicsit szabódott persze: ha mégis másképp gondoljátok, mondjátok, hogy elég volt, és én elmegyek – jelentette ki egyik vidéki látogatásán, mintegy mellesleg azonban megjegyezte, nagy tervei vannak az ország fölvirágoztatására: ötszáz dolláros átlagbér rövid időn belül (jelenleg ez kétszázhúsz), a nemzeti termék másfélszeres növelése, jelentős adócsökkentés és különféle kedvezmények; az ilyen politikusnak sehol nem mondják, hogy elég. Jól tudja azt is, hogy Oroszországnak nagy szüksége van rá, vagyis inkább Fehéroroszországra, mert ott húzódik a legolcsóbb és főleg legmegbízhatóbb szállítási útvonal Európába, a forgalom háromnegyede rajta keresztül bonyolódik le. Évek óta napirenden van a szövetségi állam kiépítése és az egységes valuta megteremtése. A kölcsönös árucsere értéke huszonnyolc milliárd dollár (a nagyjából ugyanolyan népességű hazánkkal ez nagyjából hatmilliárd dollárt tesz ki, de még Németországgal is alig haladja meg a húszmilliárd dollárt). Fehéroroszország exportjának nyolcvanöt százaléka az orosz piacra megy, méghozzá versenyképes áron, igaz, ehhez az is hozzájárul, hogy a „nyugati kistestvérnek” mindössze negyvenhat és fél dollárjába kerül ezer köbméter orosz gáz (ez a világpiaci ár töredéke), ráadásul Moszkva jól fizet a gázvezeték használatáért.
Közös álom
Oroszországnak nem érdeke a demokratizálódás Fehéroroszországban, legalábbis nem érezzük, hogy bármifajta demokratikus befolyást gyakorolna Moszkva Minszkre – nyilatkozta a választások előestéjén a német parlament alsóházának egyik vezető képviselője. A Bundestag négy frakciója a minap fölszólította a berlini kormányt, tegyen meg mindent Fehéroroszország demokratizálódása érdekében. „Demokratikus ország kormányának nem lehet partnere olyan ember, aki az alkotmányossággal játszadozva teremt magának lehetőséget rá, hogy meghosszabbítsa hatalmát” – hangzik a német képviselők nyilatkozata, ugyanakkor óva intenek a gazdasági szankcióktól, mert azok csak a fehérorosz emberek sorsát nehezítenék. Helyeselnék viszont, ha a nyugat-európai bankok befagyasztanák a fehérorosz vezetők számláit, és sürgetik, hogy a nemzetközi közösség találja meg a módját a hivatalos Minszk befolyásolására, a politika, a diplomácia és a sajtónyilvánosság eszközeivel.
Az Európai Unió a választások előestéjén büntető intézkedéseket helyezett kilátásba, ha a fehérorosz hatóságok folytatják az ellenzékiek letartóztatását és a külföldi választási megfigyelők zaklatását. Benito Ferrero-Waldner külügyi biztos figyelmeztetett, korlátozhatják a fehérorosz hivatalos személyek mozgását az unió tagországaiban, ha a minszki hatóságok nem hagynak föl jogsértő gyakorlatukkal. Oroszország a bírálatok egy részét magára veszi, mondván, a Nyugat a fehérorosz–orosz szövetségi állam létrejöttét kívánja megakadályozni és Fehéroroszország demokratizálásának jelszavával valójában ki akarja szakítani nyugati szomszédját is az orosz befolyási övezetből. Az Egyesült Államok és az Európai Unió ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy a tervezett szövetségi állammal kapcsolatban mindenekelőtt azt kell nézni, legitim vezető cselekszik-e törvényes alapon, avagy az egész mögött csak Moszkva újraéledő birodalmi törekvései bújnak meg. A vasárnapi fehérorosz elnökválasztás már hétfőn a terítékre kerül Brüsszelben a külügyminiszterek tanácskozásán.
