Rakics közölte, hogy sajtóértesüléseket követően csütörtökön kért tájékoztatást a Felső-Tiszavidéki környezetvédelmi szerveken keresztül kolozsvári kollegáiktól a nagybányai létesítmény biztonságáról. Ez volt az az üzem, amely hat éve a Tiszán ciánszennyezést okozott. A média ugyanis arról adott hírt, hogy a nagybányai bányából a bozontai derítőbe ciántartalmú zagyot szállító, több százméteres vezetéken néhol 90 centiméteres repedések is vannak, amelyekből a környezetszennyező zagy a szabadba, a Zazar folyóba is kijuthat.
Rakics Róbert a romániai tájékoztatásra hivatkozva beszámolt arról, hogy valóban megsérültek a csövek, ám azt már elzárták, és megkezdték a vezeték cseréjét. A sérült csövekben ragadt, megfagyott zagyot ideiglenesen műanyag-hordókban, teherautókon szállítják a derítőhöz – közölte a helyettes államtitkár.
Rakics Róbert pénteken a román környezetvédelmi minisztériumtól is kért tájékoztatást az esetről. A romániai szaktárcánál a határvízi egyezmény ügyeit intéző titkár megerősítette, hogy nem történt környezetszennyezés – hangoztatta az államtitkár.
A hivatalos verziónak némileg ellent mond a Népszabadság tudósítójának helyszíni beszámolója: A csövekbe a mínusz húsz fok alatti hidegben belefagyott a ciántartalmú zagy, és a jég nyomására az amúgy is elkorhadt csövek sok helyen megrepedeztek. Bár a Transgold vállalat és Máramaros megye vezetői ezt tagadják, meglehetősen nagy mennyiségű méreg jutott ki a szabadba.
Látszik ez szabad szemmel is: lépésről lépésre jégcsapokba dermedt a folyadék, és nemcsak a megrepedt cső testén, hanem az egyes csődarabok összekötésére használt csavaros elemeknél is – írja a lap. A csövek mentén vödrökben próbálják összegyűjteni a megfagyott ciános folyadékot és a helyenként lelógó jégcsapokat, és azt is, ami a csövek szétvágásakor kifolyik. A fehér havon tisztán látható, ahogy a ciános, mérgező anyag széles medret vájt magának a vezetéktől a Zazar folyóig.
