Még több…
…választás 2006-ban: Haiti, Finnország, Chile, Portugália, Kanada, Costa Rica, Szerbia és Montenegro, Benin, El Salvador, Ukrajna, Uganda, Zimbabwe, Kongó, Peru, Csád, Ciprus, Mexikó, Fehéroroszország, Gambia, Madagaszkár, Nicaragua, Brazília, Ausztria, Gabon, Spanyolország, Libéria, Malajzia, Seychelle-szigetek, Venezuela, Tuvalu, Szenegál, Tadzsikisz-tán, Jemen
A következő esztendő nem csak a magyar választópolgárokat szólítja az urnákhoz. Újra választási évbe lép az Egyesült Államok: jövő novemberben a szenátus egyharmadát és a teljes képviselőházat választják meg az amerikaiak. Míg az utóbbiban már 1995 óta, az előbbiben még csak 2002 novemberétől van republikánus többség, ám könnyen lehet, hogy a jövő novemberi választások teljesen felborítják az arányokat. Jelenleg 232 republikánus képviselő mellett 202 demokrata ül a képviselőházban, a 100 fős szenátusban pedig 55 republikánus szenátor teszi a dolgát. Csakhogy a dolgok jelenlegi állása egyelőre nem kedvez a republikánusoknak: Bush népszerűségének mélypontján van, miközben az amerikai társadalom egyre inkább elutasító az iraki háborúval szemben. A Katrina-hurrikán idején teljességgel tehetetlennek bizonyuló kormányzat szintén nem a republikánusokat erősíti, ahogy a különféle CIA-ügyek is a demokraták malmára hajtja a vizet. Földindulás Izraelben Radikalizálódó palesztin törvényhozás Berlusconival vagy nélküle?
Egy esteleges demokrata győzelem megnehezíti ugyan Bush elnök dolgát, de a széleskörű szuverenitással rendelkező elnök többé-kevésbé mégis függetleníteni tudja magát a képviselőház és a szenátus erőviszonyaitól. Ráadásul nemrég a konzervatív erőkhöz közelálló bírókkal töltötte fel a Legfelsőbb Bíróság megüresedett két posztját, amely így bizonyos ideológiai kérdésekben minden bizonnyal a republikánusok érveit fogja támogatni. Szintén reményre adhat okot a republikánus pénzszerzőgépezet eddigi sikere: a kampány előtt az utóbbi választások során a konzervatívok mindig jóval több pénzt tudtak összeszedni, mint a demokraták, ami nagyban hozzájárult aztán az elnök újraválasztásához is.
Bush számára ugyanakkor a republikánusok veresége mégis komoly gondot okozhat: a párt soraiban meglévő feszültségek felszínre kerülésével ugyanis befolyása minden bizonnyal csökkenhet. 
Az Egyesült Államok egyik természetes szövetségese az amerikainál jóval nagyobb politikai földindulás elé nézhet: Izraelben március végén tartanak választásokat és a nagy taktikus, Ariel Saron jó eséllyel pályázik újból a miniszterelnöki székre – immáron nem a Likud, hanem egy egészen új párttal(Kadima) a háta mögött. Amit 1973-ban maga Saron hozott létre, azt egy meglepő fordulattal 2005-ben szinte pillanatok alatt szétverte: a Likud nélküle erőtlen párttá válhat a jövő tavasszal, miközben Saron a balodali Munkapárt prominens, ám nemrégiben leváltott vezetőjével, Simon Peresszel szövetkezve képes lehet megszilárdítani hatalmát.
Miközben ugyanis a Munkapárt Amir Perec vezetésével balra tolódik, Saron és Peresz számára megnyílhat a politikai pálya közepe, és a Saron által megkezdett egyoldalú békepolitika megszilárdulhat. Persze Saron elképzelései a palesztin területeket illetően messze nem esnek egybe a palesztinokéval: miközben ugyanis az Izrael által háborúban elfoglalt területekről egyoldalúan kivonja csapatait, Saron elképzelései szerint Jeruzsálemet teljesen a zsidó állam kontrollja alá vonná. 
Az izraeli választásokat megelőzően január végén még egy fontos voksolást tartanak a térségben: megválasztják a Palesztin Nemzeti Hatóság parlamentjét. A választások előtt azonban nem várt fordulat következett be itt is: a néhai Jasszer Arafat pártja, a Fatah soraiból a fiatalabb nemzedék egyes tagjai kiváltak és különindulással fenyegettek, mely felvillantotta a radikális Hamasz győzelmének lehetőségét. A szélsőséges csoportosulás előretörése az amúgy régóta a Fatah által dominált palesztin politikai életben a közel-keleti konfliktus prolongálásával lenne egyenértékű, így érthető, hogy komoly aggodalmat váltott ki Izraelen kívül az Egyesült Államokban és az Európai Unióban is. A jövőkép, melyet a Hamasz győzelme ígért, végül megtette hatását, s néhány hetes mosolyszünet után együttműködési megállapodást kötött a Fatah két rivális csoportja.
Mindkét Fatah-csoport képviselői megígérték, hogy nem állítanak vetélytársakat a választókörzetekben, és megpróbálnak engedélyt kérni a választási bizottságtól a két csoport által külön-külön benyújtott, saját jelölőlisták összevonására, ami a listás szavazásnál lenne fontos.
Szintén komoly nemzetközi jelentőséggel bírhat a jövő év áprilisában tartandó olasz parlamenti választás: bár Rómában – ugyancsak meglepő módon –
Silvio Berlsuconi immáron majdnem öt éve egyfolytában hatalmon van, könnyen lehet, hogy a talaj az ő lába alól is kicsúszik. Miközben ugyanis szokatlan módon sikerült viszonylag jól egyben tartani a jobboldali koalíciót, a balodal is belátta, hogy Berlusconit csakis egységbe forrva győzheti le. Ráadásul a balodal jelöltje, Romano Prodi az Európai Bizottság egykori elnökeként viszonylag magas szimpátiamutatókkal rendelkezik, és még azt is elmondhatja magáról, hogy egyszer már legyőzte Berlsuconit 1996-ban.
Nemzetközi vonatkozásban Berlsuconi esetleges veresége végképp átrajzolhatja az európai erőviszonyokat: miközben 2001. szeptrember 11-ét követően a mediterrán államok egyértelműen amerikabarát politikájukkal tűntek fel, addig a spanyol kormányváltást követően és egy esetleges olaszországi balodali győzelem esetén Bush elnök éppen leghűségesebb szövetségeseit veszítheti el. Persze eközben Európa középső részén a német és a lengyel kormány, illetve 2007-től esetlegesen az új francia elnök könnyen kompenzálhatja az amerikaiak szövetségesi veszteségeit.
