Nagyvilág

Kancellár lett Merkel

Kancellárrá választotta Angela Merkelt kedden a német parlament alsóháza, a Bundestag. Némi aggodalomra adhat azonban okot, hogy a koalíciós pártok képviselőinek 12 százaléka nem szavazott Merkelre.

Schröder visszavonul

Hétfőn eldőlt, hogy visszaadja képviselői mandátumát Gerhard Schröder, az eddigi szociáldemokrata kancellár, formálisan tehát teljesen megválik a német belpolitikától, és eredeti lakhelyén, Hannoverben ügyvédként fog elhelyezkedni.

A kancellárt Horst Köhler köztársasági elnök javaslatára a német parlament alsóháza, a Bundestag választotta meg Berlinben. Merkel megválasztásához elegendő lett volna 308 szavazat is a 614 tagú Bundestagban. A kereszténydemokraták elnökére 397 igenlő szavazatot adtak le, nemmel szavazott 202 képviselő, tizenketten pedig tartózkodtak. A leadott 612 szavazatból 611 volt érvényes.

A „csak” 397 igen szavazat némi csalódást jelenthet Merkel számára, hisz az egymással nagykoalícióra lépő konzervatív uniópártok (CDU, CSU) és a szociáldemokraták együtt 448 képviselővel rendelkeznek a Bundestagban.


Az első nő

Angela Merkel személyében először került nő a német kancellári székbe. A háború utáni kancellárok között egyben ő az első, aki Kelet-Németországban nevelkedett, bár Hamburgban született, és az első, aki természettudományos, fizikus végzettségű. Merkel az első abban is, hogy ilyen fiatalon, 51 évesen lett kancellár: a második világháború után még nem került politikus ennyire fiatalon az NSZK, később Németország kancellári tisztségébe.


A keletnémet kötődésű kancellár a lipcsei egyetemen szerezte meg fizikusi diplomáját, politikai pályafutását pedig – a kereszténydemokrata pártban – a rendszerváltás után kezdte. A kommunista rendszer összeomlása után előbb Kelet-Németország első szabad kormányának szóvivőhelyetteseként tevékenykedett, majd röviddel később Helmuth Kohl kancellár kinevezte a Női és Ifjúsági Ügyek Minisztériumának élére.

A „Kohls Mädchen”-nek is becézett hölgy valóban Kohlnak köszönheti csúcsra törését. A CDU korábbi pártelnöke egymillió márkányi támogatást fogadott el, mellyel évekkel később nem tudott elszámolni. Az emiatt kirobbanó botrány következtében Kohl 2000-ben lemondott pártvezetői posztjáról, és a tagok az akkor 45 éves Angela Merkelt választották meg, akiről akkoriban kevesen gondolták, hogy kancellárjelölt lesz belőle. A legutóbbi országgyűlési választásokon, 2002-ben, még udvariasan átengedte a kancellárjelöltséget a CDU testvérpártjaként számon tartott CSU vezetőjének, Edmund Stoibernek, aki azonban hajszálnyi különbséggel alulmaradt az iraki háború ellenzésével az utolsó pillanatban fordító Schröderrel szemben.


Út a kancellárválasztásig

Az idén azonban Merkel nem engendte elúszni a kancellárság lehetőségét. Az eredeti menetrend szerint Németországban csak 2006 őszén lettek volna választások, de reformpolitikájának alacsony támogatottsága, valamint a magas munkanélküliség, a gazdasági növekedés megtorpanása és pártja csökkenő népszerűsége miatt Schröder kancellár úgy döntött, mindent egy lapra tesz fel, és előre hozott választásokat kért.


Az őszi parlamenti választások előtt Merkel biztos győzelmét jelezték előre, az eredmény alapján pedig valóban az uniópártok (CDU/CSU) alakíthatták meg a legerősebb frakciót, négy mandátummal megelőzve a szociáldemokratákat (SPD), ám mégsem sikerült kormányzóképes többségre szert tenniük a liberálisokkal együtt.


A választások estéjén még mind a konzervatívok, mind a szociáldemokraták maguknak követelték a kormányalakítás jogát, de mivel nem tudtak megegyezni, hosszú koalíciós tárgyalások kezdődtek. Mind a két erő kijelentette, hogy minden párttal hajlandó tárgyalni, csak a Baloldali Párttal nem. Minthogy a két tábor nem tudott más partnerekkel együtt kormányzóképes koalíciót létrehozni, az uniópártok és a szociáldemokraták végül nagykoalícióra kényszerültek. Ilyesmi a háború utáni német történelemben most fordul elő másodszor.


Ajánlott videó

Olvasói sztorik