A legnagyobb ellenzéki frakció csütörtökön este jelentette be a szerbiai parlamentben, hogy a kormánynak már nincs kellő támogatottsága, ezért előrehozott választásokat kell tartani. A sors különös fintora, hogy akkor következett be a bukás, amikor már látszólag úrrá lettek a nehézségeken.
Belpolitikai nyugalomról persze, szó sem volt az elmúlt hónapokban. Az országban folyamatos volt a gazdasági és a politikai bizonytalanság. Mégis valószínűbbnek tűnt a Hágában ítéletére váró Milosevics volt jugoszláv és szerb elnök demokratikus ellenzékéből alakult belgrádi kormány összeomlása például a márciusi Djindjics-gyilkosságot követően. Akkor az egykori ellenzék legtekintélyesebb vezetőjét vesztették el a kormányzó erők. A rendkívüli állapot időleges bevezetésével, s a politikai gyilkosság okozta általános döbbenetet kihasználó egységes fellépéssel azonban akkor még sikerült stabilizálni a belpolitikai helyzetet.
Megindult a privatizáció
Sőt, Zoran Zsivkovics vezetésével jelentős sikereket ért el a koalíció. Először is sikerült elaltatni a hágai követeléseket a háborús bűnösök kiadatásával kapcsolatban. Ez ugyanis olyannyira megosztja a szerb társadalmat, hogy a kormány azonnali biztos bukásához vezethetett volna – sokan a Djindjics-gyilkosságot is a szökésben lévő hágai körözöttek elleni korábbi túl határozott fellépéssel magyarázzák.
Emellett többször is sikeresen egyeztetett a kormány a Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal – a segélyekről, külföldi támogatásokról. Fontos eredmény volt, hogy a vajdasági rozsdatemető kiárusításán túl immár a komolyabb ipari vállalatok (Beopetrol) privatizációja is megkezdődött.
Sikeres kiegyezés Zágrábbal
Érzékelhető diplomáciai eredményeknek is tanúi lehettünk. Talán a NATO-békepartnerségről és a Koszovó státusáról folyó tárgyalásoknál is fontosabb, s mondhatni az ország nemzetközi elfogadtatásának egyik előfeltétele, hogy végre megtört a jég a korábban háborús fél Horvátországhoz való viszonyban. Többek közt megállapodás körvonalazódott a háborús menekültek hazatérésről. Felgyorsult a két ország közti tőkeáramlás, s mellesleg újraindult a két főváros közti légi forgalom.
Mindeközben a most távozó kormány is elkövetett súlyos belpolitikai baklövéseket. Ilyen volt a jegybank elnökének Mladjan Dinkicsnek a menesztése, melyre semmilyen komoly indokot nem tudtak felhozni – azt mégsem mondhatták, hogy csupán az államkasszában szeretnének szabadon turkálni.
Siettette a kormány bukását a szerbiai gazdasági helyzet. Az a körülmény, hogy a reformok, a szerkezetátalakítás egyelőre nem hozott érzékelhető javulást az életszínvonalban, inkább csak az átmeneti nehézségeket fokozta.
Sok jó nem várható
Az előrehozott választások persze, aligha javítják az ország megítélését, miként az ott élők helyzetét sem fogják könyíteni. Megkockáztatható, hogy átmenetileg romlik majd a gazdasági helyzet, annál is inkább, mert megakadnak a segélyekről, támogatásokról folyó tárgyalások.
Miként az is valószínű, hogy a nehezen megindult privatizáció is megtorpan. Ami a tervezett állami bevételek kiesése nyomán a költségvetést hozza majd nehéz helyzetbe. Arról már nem is beszélve, hogy felmerül a kérdés: Milosevics után, majd a szerbiai demokratikus erők bukását követően, vajon mi jöhet még?
