Kifogyhatatlan pénzeszsáknak tűnik mostanában a futball-világbajnokság. Az 1990-es esemény például 100 millió dolláros bevételt hozott a televíziós és marketingdíjakból. A jövőre Dél-Koreában és Japánban megrendezendő vb pedig már mintegy 1 milliárd dollárt ígér.
E summa csábítása pénzügyi botrányt okozott, mely sokak szerint rávilágít a bajnokság tulajdonosánál, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetségnél (FIFA) uralkodó veszélyes amatőrizmusra. Az egyetlen jó, ami az egész kínos ügyből származhat, az lenne, hogy a labdarúgás legfőbb irányító testülete ösztönzést kap régóta esedékes reformja végrehajtására.
A FIFA azonban a jelek szerint nem óhajt változtatni. Június közepén rendkívüli ülést hívtak össze a zürichi központban, de ezen Joseph S. Blatter elnök elkerülte az International Sports Marketing and Merchandising Group-pal (ISMM) folytatott ügyletei miatti bizalmi szavazást. Blatter kulcsszerepet játszott abban a bírálók által elhibázottnak minősített öt évvel ezelőtti tenderben, amelynek végén ez a svájci társaság szerezte meg a 2002-es és 2006-os világbajnokság marketing- és televíziós jogait. Rossz választás volt. Az ISMM az idén májusban csődöt jelentett, miután 560 millió dollárnyi adósságot halmozott fel. Mi több, a brazil TV Globo társaságtól a vb-jogokért kapott összegből legalább 50 millió dollárt nem helyezett el a külön e célra nyitott bankszámlán (Figyelő, 2001/23. szám). A FIFA úgy véli, hogy még több pénz is hiányozhat, s felkérte a svájci rendőrséget az eset kivizsgálására.
A történet csak a legújabb megnyilvánulása annak, mennyire hiányzik a professzionalizmus a FIFA működéséből. Akárcsak a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) az ott kitört botrányt megelőzően, a FIFA is egy Svájcban székelő, titkosan tevékenykedő nonprofit szervezet. Szintén közel áll kereskedelmi partnereihez – túlságosan közel is talán. Az ISMM-et például az a Horst Dassler hozta létre 1982-ben, akinek apja társalapítója volt a világbajnokság fő szponzorai közé tartozó német Adidas-Salomon sportszergyártó cégnek. Különös egybeesés, hogy a most 65 esztendős Blatter egy strasbourgi Adidas-kirendeltség hivatalnokaként kezdte pályafutását. Később 25 évig dolgozott a FIFA zürichi központjában, míg 1988-ban elnökké választották.
A FIFA kritikusainak gyanúja szerint az ISMM azért nyerte meg 1996-ban a vb-jogokra kiírt versenytárgyalást, mert az Adidast régi szálak fűzik a szervezethez és Blatterhez. A rivális pályázók, köztük a sportmarketinggel foglalkozó amerikai International Management Group (IMG), arról panaszkodnak, hogy a játékszabályok nem voltak tisztázva.
PÉNZÜGYI SEGÍTSÉG. A fociszövetségnek kétségtelenül javára válna, ha átláthatóbbá tenné belső ügyeit. Az 1998-as választáskor a reformpárti svéd Lennart Johansson – nagyobb transzparenciát sürgetve – sikertelenül lépett fel Blatter kihívójaként. Mint annak idején több újság is beszámolt róla, a szavazás előtti estén vastag borítékok vándoroltak a küldöttek hotelszobáiba. Andrin Cooper, a FIFA volt szóvivője szerint az összegek nem voksok megvásárlásra szolgáltak, hanem “pénzügyi segítségül” a nemzeti labdarúgó-szövetségek számára. A szavazáson a FIFA belső jelöltje, Blatter nyert.
“A FIFA szervezetét hiteltelen emberek irányítják, akiket politikai irányvonaluk miatt választanak, nem tehetségük és vezetői képességeik miatt” – mondja Chris Gratton, a brit Sheffield Hallan Egyetem sportra szakosodott közgazdász professzora. Mindenekelőtt Blatternek jövőre nem volna szabad újra indulnia az elnöki tisztségért, még ha ez szándékában áll is. Aztán az ISMM-fiaskó megismétlődésének elkerülése végett a szövetségnek – a NOB-hoz hasonlóan – magának kellene kezelnie a tévé- és marketingjogokat. Vagy, ha ezt nem akarja, gondoskodjék róla, hogy a sportügynökségek számára kiírt versenytárgyalás valóban verseny legyen.
Ami pedig a legfontosabb: részletesebb pénzügyi mérlegeket kell közzétennie. A FIFA még ma sem hajlandó arra, hogy nyilvánosságra hozza Blatter fizetését vagy költségeit. Ő maga pedig nem segít. “Nem vagyok arra kötelezve, hogy feltárjam a részleteket” – jelentette ki. Az effajta titkolódzás talán elfogadható volt, amikor a futball még igazán amatőr sportnak számított. Mára viszont óriási üzletté vált, melyet irányítani sem lehet másképp, mint egy üzletet.
