Mint minden év végén, 2008-ban is eljött a számvetés ideje. Érdemes sorra venni, hogy politikusok, közéleti szereplők hányszor estek ki szerepükből rossz időzítés, helytelen szóhasználat, szókimondó őszinteség vagy egyszerűen az időjárási frontok kártékony hatása miatt.
Merkelt szeretik ugratni
George Bush, a hivatalának utolsó hónapját töltő amerikai elnök mindig is közvetlen modoráról volt híres. Az azonban, hogy a német kancellár vállát megmasszírozta, magát Angela Merkelt is meglepte. A masszázs, mint diplomáciai eszköz elterjedését sem lehet még tapasztalni, de mindenesetre kedves, hogy Bush a két háborún és a republikánusok mélyrepülésén kívül ezzel a gesztussal is megajándékozta a világot.
Merkel asszony azonban úgy látszik, a kellemetlen férfi tréfák célpontja a nemzetközi konferenciákon és találkozókon. A saját korrupciós ügyeit akár jogszabályok útján is a szőnyeg alá söprő olasz miniszterelnök vidám ember hírében áll. Berlusconi a német kancellárt római látogatása alkalmával azzal lepte meg, hogy egy szobor mögül váratlanul előugorva csatlakozott Merkel kíséretéhez.
Berlusconi, a mókamester
Az olasz miniszterelnöknek egyébként mindenkihez van pár kedves szava. Barack Obama megválasztásának hírére reagálva közölte, Dimitrij Medvegyevvel folytatott tárgyalásai során megemlítette az orosz elnöknek, hogy Obamával könnyű lesz együttműködni, mivel fiatal, jóképű és napbarnított. Az újságírók kérdéseire válaszolva azt mondta, mindezt csak bóknak szánta.
Míg a napsütötte Olaszország első emberéből belülről sugárzik a vidámság, addig gall földre szakadt hazánkfia, Franciaország jelenlegi elnöke inkább pótszerek segítségével kívánja oldani a G8-ak tanácskozásának feszült hangulatát.
Nicolas Sarkozy a vezető gazdasági hatalmak konferenciája után újságírói kérdésekre válaszolt, láthatóan nem szomjasan. A sajtótájékoztatóra érkezve először elnézést kért a késésért, majd a száján csalfa mosollyal próbálta a pultba kapaszkodva visszaállítani a nemzetközi stabilitást.
Elnöki elszólások
Az amerikai alelnökjelöltek bakijairól már írtunk, de az elnökjelöltek akkor kimaradtak. Mivel elég hosszú a sor, most csak a legnépszerűbb elszólásaikat vesszük sorra. A republikánus elnökjelölt John McCain, amikor épp nem Csehszlovákiáról beszélt Csehország helyett, akkor amerikai fogolytársainak nevezte a szavazókat polgártársai helyett. Hiába, öt év háborús fogság nyomot hagy az emberen.
Az elnöki viták egyikén McCain Obama válasza alatt zavarodottan sétált körbe a vita helyszínéül szolgáló színpadon, néha belekontárkodva az operatőrök munkájába azzal, hogy az éppen beszélő Obamát is eltakarta. McCain legnagyobb bakija azonban talán az alelnök személyének kijelölése volt. Palinnek a kampány során történt nyelvbotlásairól és tévedéseiről ugyanis külön könyvet lehetne írni.
Clinton és a golyózápor
Az Egyesült Államok immár megválasztott elnöke egy interjúban saját muszlim vallásáról beszél, ami nem elhanyagolható probléma, tekintve hogy Obama keresztény. Az ekkor még elnökjelöltként interjút adó Obama egyébként azokra a vádakra próbált reagálni, hogy keresztény hite nem hiteles és valójában közelebb áll a muszlim valláshoz. Édesapja ugyan muszlim volt, de a kampánygépezet később sikeresen perifériára tette ezt a témát.
Az Egyesült Államok jövendő külügyminiszterének nem lehetnek majd problémái háborús övezetekben tervezett útjai során, hiszen állítása szerint a boszniai háború alatt a térségben tett látogatásakor a helikopterről leszállva golyózápor fogadta őt és lányát. Az eseményről tudósító videó szerint azonban vagy a Hillary Clintont népdalokkal fogadó gyerekkórust nem zavarják a süvítő golyók, vagy a volt elnök felesége keverte a helyet és az időt egy másik veszélyes eseménnyel.
Ausztrál erkölcsök
A kenguruk földje 2008-ban elsősorban egykori lakhatásügyi minisztere révén került be a hírekbe. Matt Brown egy parlamenti partin, amelyet a hivatalában rendezett, kissé felöntött a garatra, és hangos technozenére alsónadrágig vetkőzött egy kényelmes bőrkanapén.
Először tagadta a történteket, ám később be kellett látnia, viselkedése nem illik egy miniszterhez, így lemondott posztjáról.
Obama bin Laden
De nem csak a politikusok hibáznak. Sokszor éppen a botlásokra kiéhezett médiakatonák bakiznak a legnagyobbat. Az ABCnews televízió egyik munkatársa az afganisztáni háborúval és az al-Kaidával kapcsolatban kérdezte az akkor még demokrata elnökjelölt Obamát: elképzelhetőnek tartja-e az iraki erők átcsoportosítását Afganisztánba. Az al-Kaida megerősödéséről beszélve azonban a riporter Obama bin Ladennek nevezte a terrorszervezet vezetőjét.
Az azóta megválasztott elnök akkor elütötte a súlyos hiba élét azzal, hogy ez is része a megmérettetésnek, ami az elnöki székhez vezet. A két név hasonlósága mindenesetre sokszor megtévesztette a sajtómunkásokat, hiszen egy másik alkalommal szintén az ABC munkatársa Barack Oszama fogadtatásáról beszélt.
A nemzetközi hírcsatornák olykor nagyvonalúan átsiklanak egyes országok területi integritása vagy nemzeti büszkesége felett is. A CNN hírcsatorna például az augusztusi belgrádi zavargások idején döntött úgy, hogy mivel nincs elegendő képanyag a helyszínről, feltupírozzák a tudósítást a 2007. március 15-ei budapesti oszlatások képeivel. Balszerencséjükre Belgrádban ritka az Andrássy út nevű metrómegálló és a címeres magyar zászlók sem szerepelnek a Karadadzsics mellett tüntető tömeg eszköztárában.
Remélhetőleg a világ vezetői és a közélet szereplői 2009-ben sem tanulnak meg viselkedni, és a döntéseiktől nagymértékben függő átlagpolgár örömmel konstatálhatja, hogy ők is csak emberek.
