Néhány évvel ezelőtt a Hilton szállodalánc multimilliárdos tulajdonosa, Barron Hilton nyilvánosságra hozta, hogy botrányhősnő unokája, Paris Hilton örökség nélkül marad. A valósághow sztár azzal vívta ki nagyapja haragját, hogy soha életében nem dolgozott, saját vagyonnal nem rendelkezett, ellenben ész nélkül költötte a család pénzét, így a 89 éves üzletember Paris semmirekellőségére hivatkozva érdemtelennek nyilvánította őt, és inkább jótékony célokra ajánlotta fel legidősebb lányunokája örökségét.
A kitagadás szándéka nemcsak a celebek és a latin szappanoperák világának kötelező dramaturgiai kelléke. Magyarországon is gyakori, a közjegyzők tapasztalata szerint minden második-harmadik végrendelkezőnél felmerül erre az igény, jellemzően azért, mert a felek összevesztek vagy nem tartják a kapcsolatot egymással. Az emberek zöme azt gondolja, hogy ez elegendő ok az öröklésből való kitagadásra, ám ez nem feltétlenül van így.
Egyáltalán nem könnyű kitagadnunk azt, akire szívünk szerint nem hagynánk egy petákot se, mert nem érdemli meg. A törvény ugyanis csak pontosan körülírt okok fennállásakor ad erre lehetőséget, ellenkező esetben kötelesrész illeti meg az örököst, bármit is gondoljunk róla. Ezért alig akad évente egy-egy ügy, amelyben eredményes lenne a kitagadás vagy az érdemtelenség bizonyítása.
A kitagadás ugyanis csak akkor érvényes, ha a végintézkedés annak okát pontosan tartalmazza, és azt egy esetleges perben tényszerűen bizonyítani is tudják. Például, ha az örökös az örökhagyó, illetve másik örökös életére tört, sérelmükre bűncselekményt követett el, vagy nem teljesítette törvényes tartási kötelezettségét. De kitagadási ok lehet az erkölcstelen életmód és a durva hálátlanság is, például, ha az örökös a beteg, rászoruló szüleivel egyáltalán nem tartja a kapcsolatot. Házastársak esetében a fentieken kívül ilyen ok lehet a hűtlenség is. Ha a kitagadás megáll, a kitagadott a kötelesrészre sem lesz jogosult, azaz, egy fillért sem kell neki adni az örökségből.
Más a helyzet az öröklésből való kizárás esetén: végintézkedési szabadságunk részeként ugyanis bármelyik örökösünket kizárhatjuk az öröklésből. A törvényes öröklésből való kizárás azt jelenti, hogy örökösünk csak és kizárólag a törvény által meghatározott kötelesrészre tarthat igényt. Kötelesrésznek nevezzük azt a minimum részesedést, amely az örökhagyó leszármazójának, házastársának és szülőjének jár, ha törvényes örökösnek minősül (vagy végintézkedés hiányában az lenne). A kizárás megtörténhet kifejezetten vagy hallgatólagosan is, azaz a törvényes örökös helyett más személy örökössé nevezésével (mellőzés). Az örököst bármilyen okból ki lehet zárni, e döntést nem kell indokolni sem. Ám ez csak a kötelesrészt meghaladó törvényes öröklést érinti, hiszen a kötelesrész kizáráskor is megilleti az örököst.
A kizárás és a kitagadás intézményét tehát nem szabad összekeverni, hiszen következményeik különbözőek. Utóbbi érvényességéhez érdemes szakértő – közjegyző vagy öröklési jogban jártas ügyvéd – segítségét igénybe venni. Ha végrendeletet szeretnénk írni, akkor is érdemes szakértőhöz fordulni, mert számos olyan kérdés merülhet fel, amely a különböző jogintézmények kombinálásával oldható meg – a jogi útvesztőben való kiigazodás legjobb módja pedig a közjegyző segítsége.
