Közélet
Oppressive man behind a female victim.  The image depicts domestic violence, an abusive relationship, or a obsessive controlling partner.  The identities of the models are obscured.  This is an illustrative editorial and not real.  The man is clutching the woman who looks victimized.

Igen, benned van a hiba, ha nem érted, miről szól a Weinstein-ügy

Kovács Márta
Kovács Márta

újságíró. 2017. 10. 19. 19:03

Korábban a témában:

Akár a napról napra duzzadó Harvey Weinstein-botrány, akár az egyre több megszólalót eredményező #metoo kezdeményezés kapcsán rengeteg elemzés született az elmúlt napokban a szexuális zaklatás jelenlegi helyzetéről.

Azonban ahogy a relativitáselméletről sincs sok értelme laposföld-hívőként gondolkodni,

addig a nőket és férfiakat egyaránt érintő akár fizikai, akár verbális erőszakról sem érdemes úgy beszélni, hogy sokan még mindig nem látják tisztán a legalapvetőbb problémákat a kérdéskört illetően.

Lehet arról vitatkozni, mennyire helyes és érdemes az emberek véleményét az egyes cikkek alá érkező kommentekből megítélni, viszont az egészen biztos, hogy a hozzászólások ijesztő képet festenek arról, sokan hogy viszonyulnak a szexuális zaklatáshoz. Összegyűjtöttünk néhány olyan észrevételt, ami igencsak tisztázásra szorul.

„Ha a nő felmegy a férfi szobájába, az utána már nem erőszak”

A Harvey Weinstein-botrány kirobbanása után voltak, akik a fenti érvet hozták fel a producer védelmére, miután például Léa Seydoux beszámolt a vele történtekről.

Ezután felhívott a szobájába egy italra. Mindannyian mentünk. Annyira erőteljes volt, hogy nehéz volt nemet mondani. Minden lány félt tőle. Az asszisztense azonban hamarosan eltűnt és csak ketten maradtunk. Ez volt az a pillanat, amikor kezdte elveszíteni a kontrollt. Ültünk a szófán, aztán hirtelen rám vetette magát és megpróbált megcsókolni. Meg kellett védenem magam. Nagy volt és kövér, ezért erőteljesen kellett ellenkeznem. Undorodva hagytam el a szobát.

A kérdés már csak az, hogy miért jogosítaná fel egy férfit az bármire, hogy egy nő akár egyedül, akár társaival együtt felmegy hozzá? Ha a nő azt mondja egy férfinak (vagy akár fordítva), hogy nem, akkor az nemet jelent. Ha akkor mond nemet, amikor a másik fél már a cipzárhoz nyúlna, az akkor is nem. Ha először igent mondott, akkor is.

„Egy nőnek lehetne annyi esze, hogy éjjel ne üljön be férfi mellé egy autóba”

Még ha Mike Pence azt is vallja, hogy a boldog házasság azt jelenti, hogy soha nem eszik kettesben más nővel, mint a felesége és soha nem megy el a felesége nélkül olyan eseményekre, ahol alkoholt is fogyasztanak, attól még szerencsére sok férfi ilyen kikötések nélkül is boldog házaséletet él. Ha ez a kérdés felmerül, a következő szint már lehet az, hogy miért ment egyáltalán bárhova sötétben és úgy általában, minek megy be bárki egy cukrászdába, ha fogyókúrázik. Még szerencse, hogy a férfiak többsége pontosan tudja, hogy az, hogy beül egy nővel éjjel egy autóba, nem jogosítja fel semmire.

„Miért 20 év múlva meséli el a történetét?”

Ezt mi sem példázza jobban, mint a Weinstein-botrány előtt is működő Beszélj róla! történetei. Az oldalon bárki megoszthatja az őt ért abúzust, olvashatunk például egy 25 éves lányról, aki azt írja: „Megpróbálom leírni, mert elmondani nem tudtam senkinek”.

Egy 32 éves nő pedig így kezdi saját történetét: „7 éves koromban történt amit leírok. Vannak amikről csak emlék töredékeim vannak, és van amire teljesen tisztán emlékszem”.

Ebből is látszik, hogy az eltelt évek nem a kivárásról szólnak vagy az alkalmas pillanat kivárásáról, “amikor majd a legtöbb figyelmet bezsebelhetjük”. Egyszerűen arról, hogy egy ilyen élményt nem egy és nem két perc feldolgozni, hanem sokszor akár évekig is eltarthat. Ha egyáltalán sikerül.

„Ha akkor nem tett semmit, akkor most is hallgasson!”

Ez nem az a szituáció, ahol működne, hogy „távozás után reklamációt nem fogadunk el”. Főleg mivel ahogy az előző pontban is látható, az áldozatok azért nem beszélnek sokan a velük történtekről, mert nem az az első gondolatuk, hogy hogy állhatnának bosszút azon, aki ezt tette velük.

Hanem hogy „én mit rontottam el”.

Ugyanis rengeteg áldozat ahelyett, hogy segítséget kérne, inkább önmarcangolásba kezd, amiből jól láthatóan sok-sok évig tart eljutni addig a felismerésig, hogy nem az áldozat követett el hibát, erről pedig másoknak is tudnia kell.

„Ha évtizedeken keresztül nem befolyásolták lényegesen az életedet, miért kell most ország-világnak kitálalni őket?”

Az egész #metoo kampány azért indult el, hogy mindenki lássa, hogy ez a jelenség nem csak néhány embert érint, hanem igenis egy globális probléma. Ennek hatására ugyanúgy, ahogy júniusban a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene kezdeményezése után, elindul egy láncreakció, aminek következtében sokkal többen el merik mondani az őket ért sérelmeket.

Ugyanígy a #metoo sem arról szól, hogy tétlenül nézzük, mi történik másokkal, hanem hogy ha érintettek vagyunk, segítsük másokat azzal, hogy elmondjuk saját élményeinket.

„Ennyi idő elteltével mivel lehet bizonyítani, hogy erőszak történt?”

Épp ez az, hogy semmivel, ezért is vannak annyian, akik vagy életük végéig hallgatnak róla vagy annyit írnak ki, hogy #metoo és inkább hagyják, hogy a részletek soha ne derüljenek ki.

A szexuális erőszak áldozatai ugyanis miután magukat hibáztatják, sokszor ugyanerre a felismerésre jutnak: hiába történt, ami történt, semmilyen eszköz nincs a kezükben arra, hogy bizonyítsák az elkövető bűnösségét. Úgy érzik, mivel úgysem hinne nekik senki, inkább hallgatnak.

„Milyen viselkedést vártok el a férfiaktól, ha állandóan nagy dózisban sugározzátok feléjük a szexuálisan kihívó megjelenést?”

Még egy kiskutyába is könnyedén belenevelhető, hogy ne egye meg az ételt, ami nem az övé, eléggé hasonló a helyzet itt is. Attól, mert valaki dekoratívan öltözködik, még nincs kinn rajta egy láthatatlan „ez azért van rajtam, hogy vedd le” tábla.

Így attól még ha valaki akár kisestélyiben is fellszállhat a hetes buszra, ez semmire sem jogosítja fel a mögötte kapaszkodó férfit. Még akkor sem, ha ő minden áron ezt szeretné.

„Nemsokára az is szexuális zaklatás lesz, ha megdicséred a kolléganőd frizuráját”

Igen, éppen Woody Allen volt az, aki a Weinstein-botrány kirobbanása után úgy vélekedett, hogy ezek után már az is baj lesz, ha valaki csak rákacsint egy nőre. Azon túl, hogy Woody Allen megszólalása ebbe a történetbe annyira kellett, mint Mészáros Lőrincnek a közpénzkupon, hiszen ő pont az, akivel szemben bőven hozhatóak fel hasonló vádak.

Minden szexuális zaklatásról szóló vád arról szól, hogy valaki tett egy másik féllel valamit annak akaratán kívül. Ha pedig valaki elolvassa, Harvey Weinstein miket tett az érintett színésznőkkel, akkor könnyedén láthatja, hogy egyik történet sem ért véget néhány szimpla bóknál.

Nem arról van szó, hogy mostantól ne lehetne bókolni, hanem arról, hogy talán meg kéne tanulni végre bókolni.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Man on roof with arms outstretched
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.