Közélet

Úgy kényszeríthetik térdre Észak-Koreát, hogy nem hal meg senki

Dél-Korea készen áll grafitbombákat dobni a vele hadban álló Észak-Koreára – tudósított hétfőn a Yonhap hírügynökség. Bár a fegyvert alig pár évtizede fejlesztették ki, nem sokat tudni róla és élesben sem gyakran tesztelik, rendkívüli károkat lehet vele okozni egy háborúban.

A grafitbomba egy nem halálos fegyver, amellyel megbénítható egy egész ország energiaellátó rendszere.

Működési mechanizmusa egyszerű. A grafitbomba tulajdonképpen egy fémtartály, amit robbanóanyaggal és grafittal töltenek meg. Miután a bombát ledobják a repülőről – vagy kilövik egy rakétával – a készülék robbanóanyaga a célponthoz közeledve megfelelő magasságban aktiválódik.

A robbanás következtében alig negyed milliméteres grafitszálak keletkeznek, amelyek összefüggő felhőt formálnak a levegőben.

Mivel a grafit rendkívül jó vezető, ha elektromos berendezésekkel érintkezik, azonnal rövidzárlatot okoz azokban. Ha a vezetékekben a túlfeszültség elég erős, akkor tűz üthet ki, de egy transzformátor esetében akár robbanást is eredményezhet.

A grafitbombát lágy bombaként nevezi a szakma, hiszen pusztító hatással van ugyan az áramellátó létesítményekre, járulékos kárral csak ritkán jár, és az emberekre gyakorlatilag semmilyen veszélyt nem jelent. A grafitbombák hátránya, hogy szigetelt távvezetékeken hatástalanok.

A grafitbombák rövid története

A fegyvert elsőként az amerikai haditengerészet vetette be Irak ellen az 1991-es öbölháborúban. Az USA grafitbombával megtöltött, Tomahawk rakétára illeszthető robbanófejet fejlesztett ki azért, hogy elvágja az áramtól az irakiakat. Ez sikerült is: a villamosenergia-hálózat összeomlott, az ország 85 százaléka majdnem egy hónapra áram nélkül maradt.

A bomba éles bevetéséről csak egy évvel később tájékoztatta a nagyvilágot az amerikai hadsereg. Ken Pacon, a Pentagon akkori szóvivője ugyanakkor arról beszélt, vannak olyan fegyvereik, amelyekről nem helyénvaló beszélni, a grafitbomba pedig pont ilyen.

Másodszor – és a hivatalos feljegyzések szerint azóta utoljára – a NATO hadserege dobott le grafitbombákat Szerbiára az 1999-es koszovói háborúban.

Előbb május 2-án támadták grafitbombákkal a szerbeket, aminek következtében az ország 70 százaléka elsötétült. Szerbia 24 óra alatt helyreállította az áramellátást, de néhány nappal később, május 7-én újra a grafitbombákhoz nyúlt a NATO.

A háború későbbi szakaszában a NATO légiereje hagyományos bombákat és rakétákat is bevetett az transzformátor-állomások és a vezetékek elpusztítására. Nem véletlenül.

Fotó: Corbis via Getty Images

Padlóra küldhető vele bárki

Napjainkban elképzelhetetlen az élet áram nélkül. Minden, amit használunk, az elektromosságtól függ, legyen az hűtő, síkképernyős televízió, radarrendszer vagy egy kommunikációs eszköz.

Az áram hiánya mindannyiunk életében óriási káoszt okozna akár néhány óra alatt, nemhogy egy ország irányításában.

Elektromosság nélkül egy hadsereg egyik pillanatról a másikra roppanna össze. A taktikai repertoárban szereplő tervek jelentős része kizárólag az áram jelenlétével vihetők végbe.

Amennyiben a technológia valóban Dél-Korea rendelkezésére áll, akkor azzal végzetes csapást mérhetnének Észak-Koreára, ha a helyzet úgy kívánja.

A villamosenergia-hálózattal együtt gyakorlatilag megszűnne  a kommunikáció, a telefonok és az internet lehalna, lehetetlen lenne utasításokat adni a hadseregnek. Arról nem is beszélve, hogy a bomba két vállra fektetné a pénzintézeteket, közintézményeket és minden létező szolgáltatást és üzletet.

Ráadásul a grafitbombának minden más fegyverhez képest sokkal jelentősebb a pszichológiai hatása. Arra nem lehet felkészülni, hogy elsötétül egy ország, pláne úgy, hogy nincs is rá megoldás. Észak-Koreában pillanatokon belül pánik alakulna ki, és az ország lakosainak beszűkült látásmódját tekintve sokan azt hinnék, hogy elérkezett a világvége.

Dél-Korea valószínűleg egészen addig nem nyúl a drasztikus fegyverhez, amíg nem lesz muszáj. A muszáj pedig jelen esetben egy nukleáris rakéta kilövését jelentheti a a félsziget másik oldaláról.

Zajlik a szóháború

Az észak-koreai konfliktus folyamatosan eszkalálódik, senki nem tudja, mikor és legfőképpen hogyan ér majd véget.

Kim Dzsongun diktátor és Donald Trump amerikai elnök nagyon egymásra találtak, mostanában nem telik el úgy nap, hogy ne soroznák egymást vádakkal és fenyegetésekkel. Kim Dzsongun nemrégiben tébolyodottnak nevezte az elnököt, aki erre megüzente neki, hogy úgy próbára lesz téve, mint még soha.

A KCNA észak-koreai hírügynökség hétfőn azt közölte, hogy a CIA és a dél-koreai titkosszolgálat idén májusban kémiai és biológiai fegyverekkel megpróbált végezni a diktátorral, de az információ hitelessége kétségbe vonható. Kiderült a napokban az is, hogy Kim Dzsongun előléptette a húgát, jelentsen ez bármit.

Szintén új fejlemény, hogy észak-koreai hackerek titkos dél-koreai katonai dokumentumok százait lopták el, köztük a háború esetére Washingtonnal közösen kidolgozott műveleti terveket is. Utóbbi azért is bír különös jelentőséggel, mert Észak-Koreának az atombombán kívül pont ez lehet a másik pusztító fegyvere.

Van még egy pusztító fegyver Észak-Korea kezében
A nukleáris bombák tesztelése két dologra jó: riogatásra és figyelemelterelésre. Észak-Korea tökéletesre fejleszti a hekkerhadseregét, amely beláthatatlan következményekkel járó támadásokat hajthat végre világszerte.

Kiemelt kép: AFP/Dél-Koreai Védelmi Minisztérium

Ajánlott videó

Olvasói sztorik