Közélet

Depresszió, düh és keserű retró maradt az NDK után

Molnár Zoltán
Molnár Zoltán

bértollnok. 2017. 10. 08. 17:00

Nagyot nyert a szélsőjobb a keletnémeteknél. A düh és a dac a szélsőjobb felé tolta őket, amivel az idegenellenes AfD járt jól. A volt állampártból kinőtt Baloldal pedig már régóta erős a volt NDK területén. A csalódott keletiek úgy érezhetik, túl sok minden szívott el tőlük az 1990 előtt olyannyira áhított nyugat: jólétet, biztos munkát, megbecsülést, nőket. És még ott vannak a menekültek is.
Korábban a témában:

Lehetne mondani, hogy már leülepedtek a Bundestag-választás utórengései, de ez még bőven nem igaz. A hagyományos nagy pártok a világháború óta nem szereztek olyan kevés mandátumot, mint most, és szintén a negyvenes évek óta nem került be a szövetségi törvényhozásba szélsőjobboldali párt. Ez most megtörtént, az Alternatíva Németországért (AfD) áttörte a saját üvegplafonját, ami komoly pofon az antifasiszta német közéletnek.

Még komolyabb pofon, hogy az AfD kimagaslóan jól szerepelt az egykori Német Demokratikus Köztársaság (NDK), azaz a keleti tartományok területén.

A választási térképeken jól látszik, hol érte el kiemelkedő eredményt az euróellenes professzorok szervezetéből indult, azóta főként migrációellenes párttá vált tömörülés. Kelet-Németországban második erő lett, de Szászországban egy hajszálnyival megverte az uralkodó-győztes kereszténydemokrata CDU-t is. Az AfD országosan 12,6 százalékot szerzett, ez a poszt-NDK-s voksok nélkül nem ment volna.

Fotó:Urbán Tamás/ Fortepan

A keleti tartományokban 20,5 százalékot értek el, tehát 8 százalékkal jobbat, mint országos átlagban; a legjobban a lengyel és cseh határ mentén szerepeltek. Brandenburgban (20,2 százalék), Mecklenburg-Elő-Pomerániában (18,6 százalék), Szász-Anhalt tartományban (19,6 százalék), Türingiában (22,7 százalék) és a már említett Szászországban (27 százalék) volt igazán népszerű az Alternatíva Németországnak.

Azzal már foglalkoztunk, a már most repedező, széthúzó AfD sorsa mi lehet a jövőben, de más érdekes kérdés is felmerül, ráadásul hosszabb távon.

dpatop - Alexander Gauland, speaks to reporters before the beginning of the first faction meeting of the Alternative fuer Deutschland (AfD) parliamentary group at the Bundestag in Berlin, Germany, 26 September 2017. Recrop. Photo: Michael Kappeler/dpa
NDK-sámlin állva verheti be a fejét a német szélsőjobb
...de hogy leszédül-e az AfD a nagy magasból, azt a jövő dönti el a német választás után.

Mégpedig az, sikerült-e a német újraegyesítés?

Milyen áron, kik szenvedték ezt meg és kik jártak jól vele? Föltámadt-e az NDK-nosztalgia, minek tudható-e be a keletnémet idegenellenesség és AfD-mánia, befejezhető-e ott a rendszerváltás?

Nem Ost, nem szoroz

„Amíg az itt született nyugdíjasok nem engedhetnek meg egy új szemüveget”, a menekültekhez úgy vágják hozzá a pénzt. Vlagyimir Putyin meg Európa békéjének garantálója. Ráadásul Németországot Amerika még mindig megszállva tartja. Ezeket hallotta a Guardian tudósítója, amikor elzarándokolt a német-cseh határra, és egy üzemen kívüli benzinkút volt tulaját és AfD-szimpatizáns barátját hallotta beszélni.

Érthető a csalódottság: az újraegyesítéssel megjelent az egykori kúttulaj Peter Hampel rémálma, megjöttek a nyugati benzinkútláncok. Aztán a 2004-es európai uniós bővítéssel egyszerű lett Csehországba utazni, ahol 20 centtel olcsóbb a benzin, mindenki ott tankol azóta. Hampel úr vállalkozása be is dőlt, ma már dühös nyugdíjasként érzi a bőrén az elszúrt rendszerváltást.

Érdekes elolvasni a Deutsche Welle cikkét is abból a szemszögből, hogy hiába német médiumról beszélünk, ők is rá tudnak csodálkozni a keletnémet betonvalóságra. Az északi Pasewalk városába mentek el, amit a háborúban porrá bombáztak, majd szovjet mintára lakótelepekkel építettek újra. A város keleti fertálya, az Oststadt ennek megfelelően reménytelenül szürke.

Fotó: Urbán Tamás/ Fortepan

Ebben a hangulatban látják azt a pasewalkiak, mint a cseh határnál lakók: Angela Merkel és a nyugat cserben hagyta őket, csendben pusztul és rohad minden, miközben a 1,5 millió menekültre megy a pénz. Düh van, kiábrándultság, munkanélküliség, elöregedés, elvándorlás.

Akik ott maradtak, azokra már külön szó is van: Wende-Verlierer, a váltás vesztesei, akik közül sokan depressziósak, alkoholisták lettek.

Nincs nő, van sírás

Érdekes a demográfia is: 1989 és 2001 között 1,2 millió ember vándorolt el keletről, a zömük fiatal nő. Jelenleg rosszabb a nemi arány itt, mint a finn sarkkörön. Talán ez is lehet a frusztráció fő oka, mivel a volt NDK területén sok helyen találni csinos városkákat, jó utakat, működő ipari létesítményeket, sőt épp Szászországban nőtt a GDP tavaly 2,7 százalékkal.

Felmerül az a kérdés is, hogy a Die Linkére (Baloldal) miért nem szavaztak többen (ahogy tették a baloldali fiatalokkal teli Kelet-Berlinben), amire az Euractiv azt a választ adta, hogy az identitásuk miatt. A nosztalgia mellett sokakban az is munkál, hogy kemény volt az élet az NDK-ban, és a Linke mégiscsak az egykori állampárt utódszervezetéből nőtt ki.

Fontos még, hogy a kelet nem vált annyira multikultivá, mint a nyugat, ezért ferde szemmel néznek a betelepülőkre. Ebből tudott az AfD is táplálkozni: aki nem lát idegent, nem ismeri őket, könnyebben lehet ijesztgetni. Mindez annyira sikeres, hogy a Guardian talált egy indiai kebabost is a cseh határnál, aki ha német állampolgár lesz, lehet, hogy az AfD-re fog szavazni. De a legjobban a 45 éves Torsten Krause foglalja össze pár fájó tőmondatban, miért került a volt NDK oda, ahova, miért került az ő élete nagyon mélyre:

Az újraegyesítés után elvesztettem a munkám. Volt némi más munkám is. Aztán ez kiszáradt. Az alkoholhoz fordultam. Elvesztettem a feleségem. A gyerekeim.

Elkapkodott újraegyesítés, osszi-retró

Mikecz Dániel, a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatója közelebbről fogta meg a kérdést. Szerinte ha magyarként valaki a keleti tartományokban jár, könnyebben megtalálja a közös hangot az ottani németekkel, mint a nyugatiakkal. Ugyanis mind nekik, mind nekünk meghatározó volt a „blokklét”, van közös téma, a kocsmában a német csapos nosztalgiázhat a magyarországi (balatoni) üdülésekről, a határnyitás öröméről.

Fotó:Umann Kornél/ Fortepan

A rendszerváltás nagy öröme után eltelt jó sok év úgy, hogy senki se kívánta vissza a honeckeri érát, de tíz éve kialakult egyfajta „poszt-osszi retró”, amiről máig vita folyik Németországban. (Érdekesség, hogy Mikecz szerint a fiatalabbaknál inkább az észak-dél ellentét szembeötlő, ami a protestáns-katolikus szembenállásból ered.) Az újraegyesítés a nyugati fejekben sem fejeződött még be, az ex-NSZK-oldalon gyakran stigmatizálják az osszikat (a keletnémetek beceneve az Ost=Kelet szóból).

Mikecz visszaemlékezése szerint voltak harmadik utas próbálkozások is a volt NDK területén az egyesítés előtti időszakban. Azt kísérelték megtudni, hogyan nézne ki egy valóban demokratikus Kelet-Németország saját új pártokkal, szervezetekkel. Azonban a nyugatiak hamar beszippantották a keletet. Jellemző módon a zsargonban a mai napig új tartományokként emlegetik a keletieket,

tehát nem úgy értékelik, hogy két egyenjogú állam egyesült, hanem hogy a megszűnt NDK tartományai csatlakoztak az NSZK-hoz.

A keleti elit is beolvadt, nem alakult ki keleten a demokratikus önszerveződés, a nagy nyugati pártok, mint a konzervatív CDU és a szociáldemokrata SPD egyszerűen kiterjesztette a tevékenységét keletre is. Jellemző a mostani választások szempontjából, hogy a részben a keletnémet szocialista állampárt maradványaiból létrejött Die Linke és a keletnémet bázison megerősödött AfD tudott jó eredményeket elérni. Mindez törekvés a politikai önállóságra, amit bizonyít, hogy a Baloldal programjában önálló minisztérium is szerepelt a keleti Landok felemelésére.

Deutschland über….was?

Egy érdekes vonalat is említett a kutató a 24.hu-nak: hogy Németország évszázadokig kis hercegségekre, grófságokra, királyságokra, választófejedelemségekre volt szétszabdalva, csak 1870-ben egyesítették ezeket. De a mai napig jellemző, hogy a helyi jellegzetességek megvannak, a föderális rendszer támogatja ezt, miközben az egységre is törekednek. Ez a német kérdés: hogyan lehet önazonosságot és egységet is felmutatni?

A világháború és a nácizmus öröksége még nehezebbé tette, hogy egy német büszkén felvállalja, hogy német, inkább azt mondták: európaiak vagyunk. A foci vb után is voltak aggodalmas hangok, hogy mi lesz a felfokozott nemzeti hangulat után. Németországban épp a történelmi előzmények miatt hagyománya van a kulturált, értő, művelt, polgári középosztálynak, ami a fenti jelzőket a Willkommenskulturral, a menekültek befogadásával is bizonyítani akarta.

A kelet azonban máshogy szocializálódott a háború után, pláne, hogy az ottani polgári középréteg lábbal szavazott, elvándorolt nyugatra az egyesítés után. A kevésbé képzett rétegek maradtak, akik nehezebben alkalmazkodnak a polgári ethoszhoz. És itt bezárul a kör, mert nekik mindez idegen, a Willkommenskultur is, ezért nyugodtan adták le a voksukat az ezt elutasító AfD-re. A lázadás tehát körbeért, vagy ahogy az Euractiv fogalmaz,

a keletnémetek a menekültek ellen fordultak, de nem a vallásuk és társadalmi szokásaik miatt, hanem mert ők is menekültnek érzik magukat.

Kiemelt kép: Urbán Tamás/Fortepan

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

3094101 05/08/2017 A Russian fan during the 2017 IIHF World Championship group stage match between the German and Russian national teams. Alexey Kudenko/Sputnik
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.