Közélet

Nyitottságot vinne a testületbe a Dopeman ellen induló lelkésznő

Elege van abból, hogy szíre-szóra kilakoltatják a józsefvárosi szegényeket, a parkokban meg nem lehet labdázni és biciklizni. Evangélikus lelkészként évek óta bírálja a kormány menekült- és hajléktalanpolitikáját, és ha kellett, Kocsis Máté VIII. kerületi polgármesterrel is összezördült. Egy, a kilakoltatás szélén álló szegényeknek segítő civil szervezet munkájában vesz részt, de most szeretne eggyel tovább lépni, ezért Balogh István fideszes önkormányzati képviselő lemondása után úgy döntött, függetlenként elindul az időközi képviselőválasztáson az alpolgármester és Dopeman ellenfeleként. Nyitottságot vinne a testületbe, de azt nem tudja, mennyi hatalma lesz, és nem biztos benne, hogy le tudja majd csavarni a “Labdázni tilos!” táblát. Az Abcúg interjúja Bolba Mártával.

Mit szólt hozzá az evangélikus egyház, hogy elindul az időközi választáson?

Az evangélikus egyház egy demokratikusan működő szervezet, amelyben nagyon erős a gyülekezeti autonómia. Ez furcsa lehet Magyarországon, ahol a katolicizmus határozza meg az egyházakkal kapcsolatos tudást, az pedig egy felülről lefelé szervezett, hierarchikus rendszer. Nekem a gyülekezet tízfős választott vezetése, a presbitérium egyetértése a fontos, ők pedig támogattak. Egyetlen ember volt, aki nem örült, mert félt engem a sajtóbeli támadásoktól.

Nem kapott semmilyen visszajelzést az egyház vezetőitől?

Udvariasságból tájékoztattam a püspökömet, jeleztem neki, hogy a részünkről ez egy nagyon tiszta és szép kampány lesz, de a másik oldal állításaiért nem tudok felelősséget vállalni. Azt mondta: asszony, nagy a te hited.

Egy lelkész mégis csak az egyházat képviseli.

Az evangélikus egyházat az elnök-püspök és az országos felügyelő képviseli. Én lelkipásztorként a saját gondolataimat képviselem, nem kell engedélyt kérnem a politikai szerepvállaláshoz. Az udvariassági tájékoztatást illendőnek éreztem, mert személyes, jó viszonyban vagyunk az egyházvezetéssel. Egy tájékoztatásra nem válaszolhatnak tiltással, ráadásul a Fideszben több egyházi szereplő is politizál, szóval nagyon egyoldalú lenne, ha kormánykritikus hangoknak ugyanezt nem lenne szabad. Ezt nem engedi meg magának az egyház.

Az evangélikus egyház az elmúlt években azzal lógott ki a magyarországi egyházak közül, hogy nem félt kritizálni a kormányt. Érez ebben változást?

Nagyon rövid idő telt el a menekültválság óta. Ha lesz újabb kritikus téma, akkor lehet majd figyelni, de mostanában nem volt ilyen nagy horderejű ügy.

Azért kérdezem, mert tavaly decemberben Gáncs Péter elnök-püspök és Orbán Viktor váratlanul megállapodtak abban, hogy az állam támogatja az egyház templomépítéseit és hogy kórházat is működtethessen. Akkor voltak olyan hírek, hogy az egyház emiatt majd visszafogja magát a kormánnyal szemben.

Visszautasítom, hogy ilyen olcsón megvehető lenne egy egyházi vélemény.

Tavaly májusban Fabiny Tamás püspök még a Magyar Nemzetben kritizálta a korrupciót és a kormány menekültellenes kampányát, Orbán Viktornak azt üzente, legyen jó keresztény. Aztán idén februárban a kormánypártira hangolt Origóban már félreértésekről beszélt, és dicsérte a kormány családpolitikáját. Ez alapján kicsit mintha finomodott volna az evangélikus egyház.

Ha önnek úgy tűnik, akkor úgy tűnik. Rendben.

Ön évek óta bírálja a kormányt például menekült- és hajléktalanügyben, nemrég Kocsis Máté VIII. kerületi polgármesterrel is éles vitába keveredett a nyilvánosság előtt. Továbbra is kedvezőnek látja az evangélikus egyház közegét a saját meggyőződéseinek?

Engem nem az orientál, hogy az evangélikus egyház pozitívan jelez-e vissza. Egy autonóm, gondolkodó ember nem mérlegeli, legalábbis én nem, hogy kinek tetszenek az állításai, és kinek nem.

Mi az, amit a leginkább felháborítónak tart a VIII. kerületben?

Nehezen viselem, hogy a lakásügyet gazdasági elvek alá rendelik. Arra gondolok, hogy a Józsefvárosi Gazdálkodási Központ Zrt. folyamatosan bővítette a tevékenységét Kocsis Máté ideje alatt, hozzá tartozik a kocsmák bérbeadásától a tekekgazdálkodásig sok minden. Ők kezelik a szociális bérlakásokat is, mindenféle szociális kompetencia nélkül. A bérlőkkel való együttműködés azt jelenti a számukra, hogy “fizess!”, csakhogy amikor dolgozói szegénységben él valaki, és átmenetileg fizetésképtelenné válik, azt nem lehet pusztán gazdasági alapon kezelni. Keményvonalas emberek, amilyen én nem vagyok, azt mondják erre, hogy tisztogatás. Mi most egy szociális városrehabilitációs program közepében vagyunk a Magdolna-negyedben, és pont azokból a krízisházakból lakoltatják ki az embereket, ahol intenzív, közösségfejlesztő szociális munkára lenne szükség. Olyan indokokkal lakoltatják ki az embereket, mint együttélési problémák, magatartászavarok. Ezt kellene hosszú távon megoldani. (A józsefvárosi lakáspolitika problémáiról ebben és ebben a cikkünkben olvashat bővebben – A szerk.)

Sokszor szoktam emlegetni azt a szimbolikus ügyet is, hogy a parkokban tilos labdázni, amit egy közmeghallgatáson azzal indokoltak, hogy a labdázás konfliktusokat szül. Biciklizni is tilos: a gyülekezetben az egyik nyáron biciklizni tanítottuk a környékbeli gyerekeket, és odajöttek a biztonsági őrök, hogy nekik is kínos, de elveszíthetik az állásukat, ha nem szólnak ránk.

A Karácsony Sándor utcában találkoztunk a lelkészi hivatalban, ön is itt lakik, és itt működik az egyház integrációs szolgálata, ahol menekülteknek segítenek. De ebben az udvarban működnek civil szervezetek is, amelyeket ön hozott ide azután, hogy 2012-ben józsefvárosi lelkész lett. Miért volt erre szükség?

Mert a civilek olyan szociális szolgáltatásokat tartanak fent, amelyeken keresztül személyes, hosszú távú kapcsolatot ápolnak az itt élőkkel. Az volt a célom, hogy jobban beágyazzam a gyülekezetet a helyi közösségbe, úgyhogy megkerestem a civil szervezeteket, és azt kérdeztem tőlük, amit egy eladó: miben segíthetek. Ma már itt működik a máltai fiatalok önkéntes önismereti csoportja, ahol egy pszichoterapeuta ingyen fogad klienseket, köztük hajléktalanokat is. De itt tartja a találkozóit a Közmunkás Mozgalom a Jövőért, és itt a Szociális Csomagküldő Mozgalom raktára is. Hamar rájöttem, hogy az egyház nem olyan kiszolgáltatott mint a civilek. Saját ingatlanunk van, önfenntartók vagyunk, ami óriási szabadságot ad ahhoz képest, hogy ők bérelt ingatlanokban működnek, és pályázatokból élnek, miközben óriási adminisztrációs terheik vannak.

Mit tett még azért, hogy sikeres legyen a beágyazódás?

Olyan formákban gondolkodtunk a gyülekezetben, amelyek nem értelmiségi privilégiumok. Például körbeülni és szöveget értelmezni az, együtt vacsorázni viszont nem. Úgyhogy együtt főzünk, eszünk, beszélgetünk a gyülekezet tagjaival és másokkal, akik érdeklődnek: hajléktalanokkal, mélyszegénységben élő helyiekkel. De ez nem ételosztás, nincs alá-fölérendeltségi viszony, hanem mindenki a közösség tagja lehet.

Hogyan vinné tovább ezt a szemlélelet önkormányzati képviselőként?

Szeretnék elérhető képviselő lenni, például a fogadóóráimon, és becsatornázni az emberek véleményét a testületbe. A Mátyás téri Kesztyűgyár Közösségi Házban például szoktak lakossági fórumokat tartani, de ezeket olyan módon kellene csinálni, hogy ne egy felülről lefelé érkező tájékoztatás legyen belőle, hanem úgy, hogy a lakosság tényleg el tudja mondani a gondjait. Nekik is vannak jó meglátásaik, és vannak stramm emberek, akik talpon tudnak maradni. Nemrég például egy anyuka hozta a fényképeit arról, hogy úgy kötötték be a vezetékeket a házban, hogy azok lógnak, és veszélyeztetik a gyerekeit. Vagy vannak olyan házak, ahol csak a folyosón van közös mosdó. Egy ilyen házban élő anyuka arról mesélt, hogy az egyik lakó nem engedte be őket a vécére, terrorizálta őket. Ezek olyan gondok, amelyekre lehet közös megoldást találni.

Tehát, lakossági fórumok a Kesztyűgyárban. Milyen ötlete van még?

Most nem polgármesteri székre török, nem fogom tudni átformálni az egész önkormányzatot. Nem tudom, mekkora hatalomhoz juthatok független képviselőként, nem lesz olyan nagy ráhatásom az önkormányzati szolgáltatásokra. De szeretnék nyitottságot vinni a testületbe, hogy például ne csak az önkormányzat által alapított civil szervezetekkel tartsák a kapcsolatot. Be kellene csatornázni a kerületben levő erőforrásokat, mert amúgy nagyon sok kompetens szakember él itt, aki szeretne dolgozni. Egy szociális városrehabilitációs program közepén ülünk a Magdolna-negyedben, ahol rosszul működnek a szociális szolgáltatások, mert 4-6 hónapos projektek keretében ezeket nem lehet fenntarthatóan végezni.

Megvannak az eszközeink, hogy élhetővé tegyük a kerületet. Például nemrég beszélgettem az egyik főiskola szociális szakmunkás szakvezetőjével, aki azt mondta, szívesen csinálna a hallgatóival egy máltai típusú játszóteret a Mátyás téren. Ez azt jelenti, hogy heti kétszer lennének fix programok, ahová eljárhatnának a gyerekek, tudnák, hogy olyankor mindig történik valami a téren. Így könnyebben irányíthatnánk őket a szolgáltatások felé, és a bizalom is könnyebben kiépülne velük. Ez jobb mint biztonsági őröket küldeni a parkokba, és nem is feltétlenül drágább.

Ha megválasztják, megpróbálja elintézni ezt a játszóteret?

Nem tudom, hogy egy független képviselő milyen hatalomhoz jut, ezért vagyok óvatos az ígéreteimmel. Mindenesetre az emberek biztosan hamarabb fordulnak segítségért, ha nem érzik fenyegetve magukat.

Ha nem tudja, hogy milyen hatalomhoz jutna képviselőként, akkor miért indul?

Képviselni fogom ezt a szemléletet, és megpróbálok elérni célokat, de nem tudom, sikerülni fog-e. A politikusok szoktak ígérgetni, és persze én is mondhatnám, hogy ezt vagy azt keresztül fogom vinni…

Ön most azt várja, hogy megválasszák, és a helyiek mégis csak az alapján tudnak dönteni, hogy mit ígér nekik. 

Én ezt ennél reálisabban látom, és nem szeretem, ha az ember felnagyítja az általa elérhető hatalmat. Meg lehet nézni a többi jelöltet, nekem legalább vannak célkitűzéseim. Ha az alpolgármester asszonyt választják meg, valószínűleg semmi sem fog itt változni. Nem mondom, hogy biztosan meg tudom valósítani, de azt tudom, hogy mindent meg fogok tenni azért, hogy újra lehessen labdázni a köztereinken, ami most meg van tiltva. Arra viszont nem lesz hatalmam, hogy lecsavarozzam a labdázni tilos táblát. Illetve, majd lemeccseljük, hogy lesz-e. Még az is lehet, hogy sikerül. Nagyon sok konkrét rendeletalkotási javaslatunk van, amiket csak használni kéne. Volt, hogy elő akartam terjeszteni egy ilyen javaslatot a testületben, de nem szavazták meg a kétperces felszólalási lehetőséget.

Ön a Közöd Civil Társaság elnöke, amelyben kilakoltatás árnyékában élő embereknek segítenek az önkormányzattal szemben. Nem tart attól, hogy ha megválasztják, ettől veszi majd el az időt a mindenféle érdektelen határozati javaslat olvasgatása és a többi adminisztratív dolog, amivel egy képviselőnek foglalkoznia kell? 

Rendszerszintű problémákat nem lehet karitatív segítséggel orvosolni. Ha kilakoltatnak több száz családot, és mi tudunk segíteni 3-5-nek, abból azt lehet megtanulni, hogy rendszerszinten hol vannak az elakadások. Ezt megtanultuk az elmúlt két évben, dokumentált információink vannak arról, hogy hol akadozik a rendszer, sőt, hol működik ellenségesen. Most túlságosan kívülről próbáljuk megközelíteni ezt az erőddé bezáruló önkormányzatot az amúgy szakmailag koherens jaaslatainkkal. Így legalább egy körrel közelebbről mondhatnám ezeket. Most nem válaszolnak az e-mailekre sem, a fogadóórákra is nehéz időpontot egyeztetni. Nagyobb játéktér és tágabb kommunikációs felület állna a rendelkezésünkre.

Attól még nem biztos, hogy ezek a javaslatok átmennek majd a testületen.

Amikor csak módom lesz elmondani a megoldási javaslatainkat, el fogom mondani. Szerintem egy idő után kínos lesz, ha csak dacból leszavazzák. Ezt a munkát lépésenként lehet elvégezni, ez most egy lépés.

El tudja képzelni, hogy később polgármesternek induljon?

Mindenki ezt kérdezi tőlem, mert Kocsis Máté bejelentette, hogy a következő választáson országgyűlési képviselőnek indul. De nem tudok most erre válaszolni, mert egyelőre nem látok tovább a mostani választásnál.

Kiemelt kép: Neményi Márton

Ajánlott videó

Olvasói sztorik