Közélet

Csetényi Csaba: Álmomban se gondoltam, hogy a lakcímkártyám híresebb lesz, mint én magam

Csetényi Csaba: Álmomban se gondoltam, hogy a lakcímkártyám híresebb lesz, mint én magam

Wartburggal szállított kiflit lakótelepi kilincsekre, étterméből kommandósokkal veretett ki gengsztereket, uzsorástól vett fel hitelt Xénia lázra, huszonhárom évesen a Westel egyik vezetője lett, majd kommunikációs céget alapított. Dolgozott balos és jobbos kormánynak, utóbbitól milliárdos megrendeléseket kap, vállalkozása óriásplakátolta tele az országot Orbán migránsellenes kampányával. A sajtóban főleg azzal szerepel, hogy ő Rogán Antal szomszédja a Pasa parkban. Nagyinterjú karrierről és nyomorról, politikáról és korrupcióról.

Tényleg van olyan névjegykártyája, hogy „Rogán Antal szomszédja”?

Legenda.

Azt hallottam, Rogánnak meg olyat csináltattak poénból, hogy „Csetényi Csaba szomszédja”.

Azért az vicces lenne. Álmomban se gondoltam, hogy a lakcímkártyám híresebb lesz, mint én magam. Harmincegy éve cégeket építek.

Már a gimnázium harmadik osztályában vállalkoztam, két barátommal hajnalonta Wartburggal tejet és kiflit hordtam ki a gazdagréti lakótelepre, az előfizetők kilincsén mindennap ott lógott a friss reggeli.

Igaz, elég gyorsan beleálltunk a földbe, mert összekevertük a bevételt a haszonnal, elbuliztuk a pénzt. Aztán édesanyámmal Balatonfüreden nyitottunk közös élelmiszerboltot, az bejött.

Rájöttünk, hogy a német turisták két dolgot visznek Magyarországról: téliszalámit és orosz pezsgőt.

Bementem hát a Pick-gyárba, ahol szerencsésen összeakadtam édesapám – ő futballista, az MTK volt csapatkapitánya – egy rajongójával, és elértem nála, hogy egy teljes nyáron át egész Nyugat-Magyarországon hadd legyünk mi a téliszalámi-nagyvevők. Aztán ugyanígy szereztem pezsgőt Budafokon.

Kellett tejelni?

Persze. Abszolút.

Vadkelet volt! Cserébe minden második-harmadik napon megállt egy pótos IFA a mi kis negyven négyzetméteres üzlethelyiségünk mögött, és az árut villámgyorsan, elképesztő haszonkulccsal áttoltuk a bolton.

Klasszik időszak.

És a pickes ember is alighanem nyaralót épített belőle.

Remélem, nem hülyeségre költötte.

Aztán?

Aztán az akkor induló első mobilszolgáltató, a Westel marketingmenedzsere lettem, huszonhárom évesen óriási büdzsét kezeltem. Három évig csináltam.

Miért hagyta ott?

Fiatal voltam, bohó, nem tudtam ellenállni bizonyos csábításoknak.

Pénz?

Nem az. Hanem a másik.

A Westel bikájához van szerencsém?

Családias cég volt, ahol bizonyos dolgokat nem illett, és nekem idővel annyi ügyem gyűlt össze, hogy menni kellett. Hatalmas bukás volt.

De aki nem bukott, az nem férfi, csupán gyerek. Steve Jobs, Donald Trump, Demján Sándor vagy Orbán Viktor epikus méretű bukásokon van túl, mégis ma ők a legnagyobb fejek a világon.

Rájuk néz föl mindenki.

24.hu / Neményi Márton
24.hu / Neményi Márton

Azért mindre mindenki nem. Olvasom, ön tizenévesen belógott fogadásokra, befolyásos emberekkel barátkozni. Hogy csinálta?

Öltöny, nyakkendő, telefon a fülre, lazán inteni a biztonsági őrnek, és sose kértek meghívót. Építeni akartam magamat, ott lenni, ahol történnek a dolgok.

Beszélgetésbe elegyedni emberekkel komoly tudomány, amit már akkor elég jól műveltem.

Ma is mindig tisztelettel, udvariasan viselkedem, akitől lehet, tanulok. Nem vagyok túliskolázva, ugyan jártam az agráregyetem kereskedő szakára és üzleti főiskolára, de diplomát egyiken sem szereztem.

A rendszerváltás idején szinte a semmiből gazdagodott meg. Ez sosem fenyegette az egészségét abban a lövöldözős világban?

Voltak elképesztő sztorik. Például összetűzésbe keveredtem egy akkor hírhedt, nevezzük úgy, vállalkozóval. Kinézte magának a belvárosi éttermemet, és egy reggel húsz tagbaszakadt fegyverese elfoglalta az üzletet.

Engem a túszul ejtett munkavállalóim ébresztettek a hírrel. Berohantam az üzletbe, ahol közölték a védelmi pénz összegét.

Erre egy kis időt kértem, de ahelyett, hogy pénzért mentem volna, átsiettem a kapitányságra, és meggyőztem a rendőröket, hogy segítsenek visszafoglalni a helyet.

Meggyőzte? Nem volt elég egy sima feljelentés?

Kilencvenes évek! A vége az lett, hogy kommandósok nyomultak be, elvittek mindenkit, és a fogdánál nekem kellett szétválogatnom, hogy „ő az én emberem, ő meg nem az enyém”.

Kihallgattak, este sétálok ki, és látom, hogy ezek az alakok ott állnak a sarkon. Lepergett előttem az életem filmje.

Ám ahelyett, hogy a torkomnak estek volna, barátságosan megjegyezték, látják, milyen jóban vagyok a rendőrökkel, és segítsek már nekik visszakapni a fegyvereiket.

Visszakapták?

Vissza.

Ön intézte?

Áh, dehogy, már az is csoda volt, hogy reggel segítettek a rendőrök. De megúsztam mást is.

Fél éven keresztül mindennap meg kellett jelennem az uzsorásnál, és beszámolni, miért csúszom a tőle felvett hitel törlesztésével.

Gengszterektől vett fel hitelt?

Attól, aki adott. Mondom, hogy ez a vadkelet volt. A banki finanszírozás akkor nem úgy működött, mint ma. Sőt, nem is igazán működött, nem volt elég egy jó üzleti elképzelés, kapcsolatok kellettek, annak pedig híján voltam.

Mi ebből a tanulság?

Hogy bizonyos emberekkel még a kapcsolattartás is tilos. Ma rend van a városban, ám akkoriban veszélyes helynek számított Budapest, őrült dolgok történtek, nem volt nehéz hibázni.

Ki az a gengszter és ki ez az uzsorás?

Inkább nem mondom.

Mennyit kért kölcsön?

Hetvenmilliót.

Mire kellett a hitel?

Egy televíziós, tanulást segítő ötletemre, a Xénia láz és az Űrgammák című tévés filmsorozatra, az első feleségemmel, Czégé Zsuzsával csináltuk, sok pénzt buktam rajta.

Idővel az MSZP fennhatósága alá került a Xénia, kínos. Mire kellettek önöknek a szocik?

Mi kellettünk nekik.

Hetvennégyezer tagunkkal mi voltunk a legnagyobb civilszervezet és egyesíteni akarták az Úttörőszövetséggel.

Nem tartottam jó ötletnek beengedni a politikát, a feleségem erőltette, el is váltunk.

24.hu / Neményi Márton
24.hu / Neményi Márton

A szocik és Xénia miatt?

Is. Az oktatás a szívügyem.

Jóval a Xénia láz után indítottam a Videotanárt: a Youtube-on fent van a felső tagozat komplett tananyaga, tanárokkal mondattam fel, fejlesztettem hozzá kvízfelületet, ahol a gyerekek kipróbálhatják a tudásukat, napi ötezer látogatónk van.

Ezen nincs se bevétel, se profit, de nem is a pénzért csinálom.

Mihez kezdett a válás után?

Pár hónapra a legjobb barátomhoz, Krskó Tiborhoz költöztem, és megalapítottuk első közös, máig működő cégünket, amellyel azóta is szivart forgalmazunk.

Plusz hirdetésszervezők voltak a Magyar Nemzetnél. Abban a pár évben alakult át a reklámpiac, ma már elképzelhetetlenül nagy, húsz-harminc százalékos árréssel dolgozott az a szakma.

Tibornak volt ott állása, és nem derogált neki eljárni hirdetőkhöz. Ellentétben az újságírókkal, akik nem hajoltak le a hirdetésszervezésben rejlő aprópénzért.

Kellett volna?

Nem hiszem.

Mit szól ahhoz, ami ma a sajtóban zajlik?

Az újságírás erkölcsileg és anyagilag is rengeteget bukott az elmúlt két évtizedben, tisztelet a kivételnek. Amiről leginkább az újságírók tehetnek, hiszen sose fognak össze az érdekeiért.

A sajtó vereséget szenvedett a szerzői jogok terén: zenét nehéz másolni, egy jó cikket viszont azonnal mindenki újraközöl, nincs kizárólagosságod, hírelsőséged is alig, mert három percen belül rád nyitnak. Óriási baj.

Amikor a kilencvenes években belefogtam az újságkiadásba, léteztek működő, profitot termelő üzleti modellek magazinra, napilapra, rádióra, tévére. Ma meg itt az online, ami miközben nem termel profitot sehol, szétverte az üzleti modelleket.

Ráadásul, mióta van net, az égbekiáltó baromságok is szabadon terjednek, pláne, ha újságíró az elkövetője. Egy átlagos portál ma összegereblyézi mindenhonnan és újracsomagolja a sok hülyeséget, ad neki egy „klikkékony” címet, és jó, ha akad néhány százaléknyi saját, értelmes tartalom. Kizárt, hogy ezé lenne a jövő.

Legalábbis remélem.

Ahhoz mit szól, hogy a komplett magyar sajtót elfoglalja a Fidesz? Érdekkörben az Origo, a TV2, a megyei napilapok zöme, a Népszabadságot becsukták, a ma már ellenzékinek számító Simicska-birodalom médiumainak folyamatosan keresztbe tesz a kormánypárt, az Index fölött ott a bárd, nem sorolom…

A politika él a lehetőségeivel, ilyen a természete, világszerte benyomul a sajtóba, lásd az amerikai elnökválasztási kampányt. De a sajtó már nem mindenható – ez az amerikai elnökválasztás nagy tanulsága.

Az se szívderítő, hogy Clintonné stábja írta meg az amerikai sajtó demokratákhoz húzó részének, hogy a kampányban mit kell kérdezni a két fő elnökjelölttől, de ott legalább nem cél a túloldal megsemmisítése, nem hullanak el népszabadságok.

A Népszabadságról kérdezze a mostani tulajdonosokat, meg a korábbiakat, meg azokat, akik nem mentették meg a lapot, de azért az amerikai sztorinak az is része, hogy ott nem volt ellenfél.

Az egész sajtó a demokratákat támogatta, egy-két médiumot lehet felsorolni, ahol Trump úgy tudott megjelenni, hogy nem csináltak viccet belőle.

Most pedig pont azok siratják a demokráciát és nevezik magukat demokratának, akár a szó itthon is használt értelmében, akik a választói akaratot csak addig tisztelik, ameddig az egy irányba húz az elit akaratával.

24.hu / Neményi Márton
24.hu / Neményi Márton

Disznóság, ami a Népszabadsággal történt?

A közvélemény a sajtó vezetésével könnyen lehülyéz embereket, aztán utóbb kiderülhet, hogy elhamarkodott volt az ítélet.

Én voyeur vagyok, megfigyelő, azt mondom, egyelőre nem tudni biztosat a változó magyar médiaállapotokról, nézzük meg inkább a választások után. Üzletemberként pedig azt gondolom, hogy ahol piaci rés van, ott nem marad vákuum.

Hogy most a baloldali hírfogyasztás igénye nem mérhető, ne legyen már kizárólag mások felelőssége.

A baloldali hírfogyasztás igénye nem kisebb, mint a jobboldali hírfogyasztásé. Ráadásul a maradék balos médiumnak hirdetés sem jut. Önnek lapjai és trafikjai vannak és reklámügynöksége, és nemcsak most kap állami hirdetést, közpénzes megbízást, hanem a korábbi kormányok idején is hasított. Mi a titok?

Az, hogy abban, amit csinálunk, a legjobbak vagyunk. Húsz éve adjuk ki a Hamu és Gyémántot, van pár saját és céges magazinunk, a top tíz magyar vállalatból hétnek dolgozunk, és soha egyetlen jelentős ügyfelet nem veszítettünk.

A Bocuse d’Or versenyen a minap nyertük meg  a világ legjobb plakátja versenyt, egymás után harmadszor.

A hírek mégsem úgy szólnak, hogy Rogán szomszédjának cége a nemzetközi piacon is kiemelkedően tud teljesíteni.

Kellenek személyes kapcsolatok, hogy állami, önkormányzati megrendelésekhez jusson?

Nem így működik. Külön csapatunk van a tenderezésre, mindenféle jelzés nélkül szinte mindegyiken elindulunk. A döntési folyamat olyannyira szabályozott, hogy Európa összes közbeszerzési törvénye közül tán a magyar a legszigorúbb, olyan táncrendje van, hogy csak na. Különben sem számít, hogy mit gondolnak a kívülállók. Rám azért haragudni, mert sikeres vagyok abban, amit húsz éve csinálok, olyan, mint egy úszót utálni mert kiemelkedő a lábtempója.

Ez itt egy korrupt ország. A rendszerváltás óta még parlamenti képviselők is sorra dőlnek be húszmilliókkal, hetvenmilliókkal, meg sokkal többel, más politikusokról „csak” az derül ki, hogy sokszorosát költik a hivatalos bevételeiknek. Konkrét történeteket mesélnek autópályaépítési visszaosztásokról, polgármesterekről, akiknek még a főtérfelújítás díszkövei után is tíz-húsz százalék csorog vissza, és hallani, hogy komolyabb EU-s pályázati pénz elnyeréséhez helyenként akár negyven százalékot is vissza kell osztani. Tudós ember nyilatkozta, hogy „a magyar területfejlesztés hajtóereje a korrupció”, értsd, nem azért épül községi szökőkút, mert szükség van rá, hanem mert ott lehet nyúlni.

Mi a kérdés?

Az, hogy ebben a világban életben maradhat-e visszaosztás nélkül egy milliárdos állami megbízásokat elnyerő cég.

Persze, hogy életben maradhat. Bennünket akkor hívnak, ha valamit tényleg jól meg kell csinálni. Ha holnap az összes állami megrendelésünk eltűnne, akkor sem változna semmi az életemben.

Aki jó abban, amit csinál, az el tudja adni magát, legfontosabb, hogy a cipész maradjon a kaptafánál.

A mi kaptafánk pedig a kommunikáció.

Vannak páran, akik képesek tényleg jól megcsinálni. És nyilván olyan is akad köztük, aki hajlandó a hálára.

Ezek szerint mi azok közé tartozunk, akiket külön hála nélkül is a legjobbaknak tartanak.

Ha valaki törvénytelenséget hall, ha pályázóként korrupcióra akarják rábírni, miért nem jelenti fel az elkövetőt?

De komolyan!

Mert szeretne munkát, uniós támogatást.

Ja, ha benne van ő is, akkor nincs gond?

Gond az van, de ha kibeszél, valakit lebuktat, azzal kizárja magát mindenből.

Ha egyszer elfogadta, utólag miért sír? Vagy miért nem él másból? Sokkal egyszerűbb az eredménytelenséget visszaosztással magyarázni, mint naponta dolgozni érte.

Mit tesz ön, ha egy megbízó képviselője tartja a zsebét?

Belenézek, hogy akar-e adni valamit. De most komolyan, minket a munkánk minősége miatt választanak.

Nyílt versenyen kialakul az ára, amit szolgáltatunk, ha elvégeztük a munkát és a megrendelő elégedett volt, kifizeti a számlánkat.

Ennyi.

Mióta van ez így?

A Westelnél, abban a vadkeletben számos tárgyaláson felkínáltak nekem húsz, harminc, negyven százalékot a teljes költésből. Én mindannyiszor feltornáztam az összeget a maximumra, majd jeleztem, hogy ezt a pénzt árengedményként levesszük a végszámlából.

Hülyének néztek, de nekik mindegy volt.

24.hu / Neményi Márton
24.hu / Neményi Márton

Magyarországon tartja a vagyonát?

Igen.

Offshore cég?

Nincs.

Külföldi bankszámlák?

Jó lenne.

Nincs?

Nincs.

Külföldi ingatlan Erdélytől Manhattanig?

Sehol a világon. A cégeinket nem visszük külföldre, innen dolgozunk kilenc országnak kilenc nyelven. A gyerekeimet is arra biztatom, hogy Magyarországon tanuljanak, éljenek. Erdély pedig nem külföld.

Erdély, bár fáj a magyarországi és nem magyarországi magyaroknak, mindannyiunknak, egy másik államban található. Szóval Erdélyben van ingatlana?

Nincs. Csak itthon.

Odalesz mindene, ha ne adj isten bedől a forint meg a magyar gazdaság.

Harminc év alatt sok világvégét éltünk már túl, de kétségtelenül rejt országkockázatot, ha minden tojásomat egyetlen kosárban tartom.

Szép kép.

Szerintem ez ma a létező legjobb ország, hatalmasak a lehetőségek.

Budapest iszonyú jó város, a legfontosabb alapdolgok mind jók: szuper a levegő, most éppen nem, de amúgy igen, a tömegközlekedés behálózza a várost, jó a közbiztonság, az éttermek.

A víz is kiváló, főleg Budán.

Más országot látunk. Mit javasol egy depressziós térségben élő, képzetlen munkanélkülinek, akiről lemondott a politika, és a bizonytalan közmunka számára az egyetlen út?

Nem dolgom mindenkinek tanácsot adni. De azt tudom, hogy én például tej-kenyér kihordásával kezdtem. A cinikus média indokolatlanul depressziós képet mutat hazánkról, pedig én sok-sok lelkes emberrel találkozom.

Csereháton, Borsodban, Szabolcsban, Nyírségben, a Viharsarokban nyomort lát, ha kiszáll az autójából.

Lehet, de Budapesten is láthat ilyet. Hiszem azt, hogy bárki, aki akar, tud is dolgozni és tud egyről a kettőre jutni. Hogy könnyű-e? Nem, egyáltalán nem az.

24.hu / Neményi Márton
24.hu / Neményi Márton

Kilát innen a Déryné kávézóból, bel-Budából?

Túrázom, megfordulok olyan helyen is, ami nem Buda.

De persze nem látok ki, a magam életét élem, nem azt, ami ott van. A budapesti fiataloknak azt javaslom, irány az értékesítés.

Tessék kimenni, és eladni valamit, ahhoz nem kell semmi, csak felkelni korán, öltönyt húzni, és gyerünk. Ötlete mindenkinek van, egy vállalkozásnál a megvalósítás a fontos. Bővülnek a lehetőségek, ma már nem munkanélküliség, hanem munkaerőhiány van Magyarországon.

Munkanélküliség is van. Munkaerőhiány az itthon gyalázatosan fizetett, de külföldön eladható, iparos és egészségügyes szakmákban lett.

Idő kell a kibontakozáshoz. Kezd működni a magyar gazdaság, minden meghatározó mérőszámban a legjobb eredményeket produkálja az ország a rendszerváltás óta, a folyamat kiváló fokmérője a dübörgő hirdetési piac, azon belül is az egyre több álláshirdetés.

A kormánybarát sajtóban dübörög az a hirdetési piac. Tiszta terep a hirdetési piac?

Igen. Miért?

Mert a nem kormánybarát sajtó nem kap állami hirdetést, miközben például a részben állami hitelből vásárolt TV2 a korábbi duplájára emelte hirdetési listaárát, hogy beférjen a Vajna tulajdonszerzésével hirtelen beömlő közpénz. Hogy van ez?

Andy Vajnát kérdezze erről. Ha az enyém lenne a TV2, akkor én válaszolnék. Egyébként magát a tiszta piac kifejezést sem értem.

Fétisünk a szabad piac, azt hisszük, az Adam Smith-féle láthatatlan kéz képes szabályozásra, és mindig érvényesül az igazságosság elve. Bullshit. Hülyeség. A nagy szereplők hitették el a kicsikkel.

Amúgy meg miről is beszélünk? Arról, hogy az állam miért nem tart el egyes médiumokat? A kormányzati kommunikációban dolgozók feladata az, hogy minél több állampolgárhoz eljusson a kormány üzenete, ha ez teljesül a jelenlegi médiamixszel, miért kellene többet költeni? Akkor ugyanott tartunk, mint a korrupcióval, a baj nem az, hogy van, hanem, hogy valaki kimarad? Mennyire őszinte így a siránkozás a sajtószabadság felett?

A jelenlegi médiamix úgy áll össze, hogy az állam a neki kedveseknek tolja a közpénzes megrendeléseket.

Az biztos, hogy a piac önmagában képtelen igazságosan irányítani a dolgokat.

Az önök cége intézte a kormány migránskampányát. Amikor elvállalták, elgondolkodott, helyes-e a kampány célja?

Szerencsés helyzetben voltunk, hiszen a kész plakátokat kellett elhelyeznünk.

Sokak szerint végletesen lebutított gyűlöletkampányt láttunk.

Ön csinált már politikai kampányt?

Nem.

Akkor honnan tudja, hogyan kell csinálni?

Nem tudom, de ettől még igazságtalan, a „ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját”és társai.

Mint a gazdaságban mindenütt, a hirdetésben is a hatékonyság az első.

A tévés mosóporreklámban szofisztikáltan, személyre szabottan téged szólítanak meg? Abban több a valóságtartalom, mint a politikai hirdetésekben?

Nézze, hazugságra nem lehet kampányt építeni, ezt adom, de a migránsválság esetében a kormány az emberek valós félelmeire reagált. Ha nem így lenne, nem szavaztak volna hárommillióan nemmel a kvótareferendumon, pont.

24.hu / Neményi Márton
24.hu / Neményi Márton

A mosóporreklámon az múlik, melyik fehérítőset öntöm a gépbe, a másikon meg az, hogy utálja-e a fél ország mindazokat, akik nem pont úgy néznek ki, mint mi. De onnan kanyarodtunk el, hogy önnél felvetődik-e morális kérdés egy bármilyen kampány kapcsán.

Én a cégek tulajdonosa vagyok. Az én feladatom nem az egyes kampányokkal kapcsolatos, hanem azzal, hogy a cégek minden jogszabályt, az amúgy elég szigorú reklámtörvényt is betartva, és minél sikeresebben működjenek. Az értékrendem pedig jól látható a saját termékeinkben.

Dolgozna nem fideszes kormánynak is?

Mi alapvetően piaci cégeknek dolgozunk, és még a közbeszerzések nagyrészében is állami intézmények a megbízóink.

Ritka a közvetlen kormány által adott feladat, csak a média ezt emeli ki.

Hiszen találni köztük milliárdos megrendeléseket.

Amúgy a kommunikációs szakma csúcsa, ha valaki a saját hazájának dolgozhat.

Magánemberként elgondolkodott a migránsügyön?

Persze.

Pogátsa Zoltán nyilatkozta nálunk: „Nem megoldás, amit Merkel mond, hogy integrálod a menekülteket a munkaerőpiacra, mert több tízmillió főt nem tudsz integrálni. És Orbán kerítése se megoldás, mert több tízmillió embert nem tudsz kerítéssel visszatartani.” A népvándorlás okait kell megszüntetni, a fegyverszállítást, amiből a nyugat profitál, és a globális felmelegedést, amit a nyugat okoz, miközben mindezek vesztese Észak-Afrika, ahol „ellehetetlenült a mezőgazdaság, vér folyik, ellehetetlenült az élet”.

Lehet, de ettől még a migránskampány sorsfordító kérdésekről szólt. Arról, hogy a gyerekeim milyen országban élnek majd. Pogátsa Zoli briliáns elme, komoly kérdéseket feszeget felkészülten, de rámutatni innen, a Dérynéből arra, hogy tessék abbahagyni a fegyverexportot és megállítani a globális felmelegedést, hát, kicsit merész.Mi ülünk a Dérynében, az ön törzshelyén, nem Pogátsa.

Már találkoztam vele is itt.

A minap a kispálos, kiscsillagos, Kossuth-díjas Lovasi András nyilatkozta, hogy szerinte „az opportunista buzgómócsingfajtából” lesz politikus, az elit „nem teljesítmény, érdemek alapján választódik ki”, hanem kontraszelekcióban. Helyes diagnózis?

Nem igaz a kontraszelekció.

És nem igaz, hogy a hülyék állnak politikusnak.

Hogy valakiből politikus legyen, ahhoz először is akarni kell politikusnak lenni, kell foglalkozni közügyekkel, föl kell vállalni a pofonokat, és indulni kell választásokon. Olyan nincs, hogy egy szuperértelmes, szupertisztességes ember ül a székében, és egyszer csak miniszterelnökké válik. Ha Lovasi vagy Pogátsa vagy bárki más másmilyen politikát és politikusokat akar, mint a mostaniak, hát induljon politikusnak.

Varrjuk még el azt a rogános, pasás szálat.

Varrjuk.

A pasaparki lakás vagy a Rogánnal való ismeretség és üzleti kapcsolat a régebbi?

Már bőven sikeres vállalkozó voltam, amikor Rogán Antal 2006-ban polgármester lett, majd megbízásokat kaptunk az önkormányzatától.

A költözés pedig 2008-ban zajlott, mi voltunk az első lakók, Rogánék egy évre rá, de nem az én javaslatomra jöttek.

Melyiküknek nagyobb a kecója?

A harminchárom lakásos társasház összes lakója ismeri a paramétereket, de nem tudom fejből mások lakásának a méreteit.

Tényleg, hogy néz ki a lakógyűlés egy ilyen elit helyen? Mindenki az ügyvédjével képviselteti magát?

Nem, Rogán mindig valamelyik államtitkárát küldi… Vicceltem. Természetesen járunk rendesen mi magunk.

Rogánról – jórészt a Juhász Péterrel zajló kommunikációs háború nyomán – az az imidzs alakult ki, hogy ő a Fidesz egyik legkorruptabb képviselője. Ezért zavarja önt a „szomszéd” minősítés?

Ez az egész hecckampány nem rólam szól. Hadakozhatnék ellene folyamatosan, de nem teszem. Winston Churchill mondta: „Ha minden olyan kutyát megállsz megkövezni, amelyik megugat, sosem éred el a célodat.” Nem foglalkozom pletykákkal, nem érdekel, kiről mit hordanak össze. Én a labdán tartom a szememet, a csapattársaim és az ellenfél mozgását figyelem, a bekiabáló nézőkkel nem foglalkozom.

Interjúkötet a 24.hu szerzőjétől

Layout 1

„Terike is iszogatott, én is iszogattam.”

„Az Orbán Viktor is geci. Az is geci. Azt is leírhatja.”

Olvasói sztorik