Budapest, 2016. október 23.
Orbán Viktor miniszterelnök az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából, 1956-2016 - A szabad Magyarországért! címmel tartott díszünnepségen az Országház előtti Kossuth Lajos téren 2016. október 23-án.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Közélet

Csepeli: Orbánt csak egy „hasonlóan abnormális” verheti meg

Farkas György
Farkas György

újságíró, hírfőnök. 2016. 10. 27. 16:01

Szociálpszichológus elemzi az ’56-os megemlékezés mellék- és utóhatásait.

A 168 Órában Csepeli György azt mondja, a mostani ünnep a tíz évvel ezelőttihez képest még visszafogott is volt, újdonságot inkább a kormányfő szereplése jelentett. Azt ő „leplezhetetlen” leépülésnek nevezi.

Ez érződött a metakommunikáción, a rekedt ordításon, a szöveg üres paneljein, a szónok gesztusain. Azelőtt sem mondott sokat, most azonban extra módon gondolattalan volt.

Szörnyűnek tartja a képi világot, a lefagyott díszletet, amelyben hárman álltak, a hullafehér, hideg háttér előtt.

Az egésznek végjátékíze volt. Mintha az Istenek alkonyát látnánk paraszt barokk kiszerelésben.

Szerinte az ellenzék is azért tehetetlen, mert a helyzet reménytelen. Nekik sem biztató, az ország szellemi leépülése, kiürülése, feltartóztathatatlan visszaesése.

Ahhoz hasonlítható ez az állapot, mint amikor az agykéreg képtelen az agytörzzsel kapcsolatba lépni, így a környező világ állapotot már képtelen felmérni.

Nem magyar sajátosság

Az egész világ fokozatosan regresszív állapotba kerül. A Trump-jelenség is látványos példa erre, mert hiába vigasztalják sokan magukat azzal, hogy nem nyer, csak eljutott az elnökjelöltségig.

Nem fog nyerni, de a seb, melyet indulása jelent, továbbra is megmarad.

Csepeli szerint a kifütyülés – a bírálatok ellenére – a politikai kommunikáció szempontjából jó ötlet volt, jóval többet ér, mint egy Bokros- vagy Gyurcsány-beszéd.

Mert ma ez az egyetlen nyelvi forma, amit Orbán is pontosan ért.

Budapest, 2016. október 23.
Orbán Viktor miniszterelnök az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából, 1956-2016 - A szabad Magyarországért! címmel tartott díszünnepségen az Országház előtti Kossuth Lajos téren 2016. október 23-án.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Budapest, 2016. október 23.
Orbán Viktor miniszterelnök az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából, 1956-2016 – A szabad Magyarországért! címmel tartott díszünnepségen az Országház előtti Kossuth Lajos téren 2016. október 23-án.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Az idegkórtan szerepe a politikában

Szerinte ez is az idegkórtannal magyarázható, a politikában ugyanis a szürkeállománynak nincs érdemi szerepe, mindenben az agytörzsé a kezdeményezés.

Ezért a kormány is azokra az ingerekre fogékony, amelyek az agytörzsi szférát elérik. A népszavazás ilyen inger. A fütyülés is ilyen inger.

Persze lesz reváns érte, csak nem tudni, hol és mikor, mert a Népszabadságot megszüntették, ezt a „poént” ellőtték. Az ellenzéknek fel kell készülnie nemcsak erre, hanem arra is, hogy esélye csak akkor lesz, ha a hat-nyolc vezérszónok helyett produkál egy „hasonlóan abnormális vezetőt”.

Lucifert Belzebubbal kell megnyuvasztani? Az ördöggel kell szövetkezni? Ilyen alapon. Nyilván feltűnik egyszer a hatékony ellenzéki vezető. De annak semmi köze sem lehet a felvilágosult európaisághoz. Jottányival sem lehet jobb vagy okosabb, mint a mostani kedves vezető.

Csepeli szerint az agytörzsi regresszió folyamata kitermeli a helyzethez legjobban alkalmazkodó vezetőket. Orbán igazából harc közben érzi jól magát, akkor tud mozgósítani, politikai aktivitást felmutatni, ha van ellenfele. Ha nincs, keres magának.

A Trigger-effektus

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének kimúlására nincs forgatókönyve, azt ugyanis bármi okozhatja, beleértve azt is, hogy az amerikai elnökválasztást várhatóan megnyerő Clinton nem díjazza majd, hogy a kedves vezető Trump mellé állt.

Ezt nem fogják megúszni.

A bukást bármi okozhatja, ez látszólag érthetetlen, de neve is van, Trigger-effektusnak nevezik. A legapróbb változás is összeomlást, rendszerszerű átalakulást indít el.

Ez az a pillanat, amikor a homokvárat összerogyasztja egy új homokszem. Az, hogy melyik homokszem vezet ehhez, megjósolhatatlan. Most sem látjuk előre, mi vagy ki lesz az Orbán-rendszer megcsúszó homokszeme. Matolcsy jógatanára? Orbán vejének szaúdi cimborája? Nem tudhatjuk. Csak egy biztos: ez a homokvár egyszer összeomlik.

Magyarországon kaszttársadalom jöhet

Néhány hete Csepeli György az Európai Tanács kirekesztettségről, lakhatási, egészségügyi és munkavállalási hátrányokról írt jelentése kapcsán elég nyomorúságos jövőt vázolt fel. Jelezte, nem romákról, hanem szegényekről van szó, a romakérdést mindenki propagandacélokra használja, miközben szociológiai értelemben szegénységről és kirekesztettségről lehet beszélni.

Magyarországon hatalmas, gettószerűen elkülönülő területek vannak. Ha elmegy a Csenyéte nevű faluba, azt fogja tapasztalni, hogy aki odaszületik, valószínűleg ott is fog meghalni az értelmes élet legcsekélyebb reménye nélkül.

Ez független attól, hogy cigányok-e, a leszakadó vagy már leszakadt területekről gyakorlatilag lehetetlen a kitörés, a szegények, a sikertelenek nem kellenek a magyar társadalomnak. Nem etnikai kérdésről van szó: a szegénység, a kilátástalanság, a kirekesztés a probléma. Csepeli a kirekesztő attitűd okát a magyar társadalomfejlődésben, az üres individualizmusban, a bizalmatlanságban, az együttérzésre való képtelenségben, a szolidaritás hiányában, a Móricz Zsigmond által is leírt barbarizmusban látta.

Zsákutcás politika

Ez a sajátos állapot nem tesz minket alkalmassá sem a kooperációra, se a versengésre, zsákutcába kormányoztuk magunkat. Magyarország 2004 óta egy olyan közösség – az EU – tagja, amelyben számos, az együttműködésben, az egyenlőtlenségek kiegyensúlyozásában sikeresebb országtól tanulhatott volna. Azonban az unió pont a tanulást nem teszi lehetővé.

Csepeli György szerint Brüsszel felelőtlenül, hatalmas pénzeket oszt ki, de a pénzek elosztását, felhasználását nem ellenőrzi, “egy korrupt elit kinevelését segíti”. Ezzel több kárt okozott, mint hasznot. de arról már nem az unió tehet, hogy a rendszerváltás óta drasztikusan romlanak a szegénységi mutatók. A közmunka “látszattevékenység, ami a semmi újratermeléséről szól”.

A magyar maharadzsák

Azt mondta, új kormányra, új társadalompolitikára van szükség, mert “stadionokból nem lesz gazdaság.” Jó példaként Észtországot hozta, amely – Magyarországgal ellentétben –  felismerte ezt, komolyan vette a digitális írástudást, az oktatási javakhoz való egyenlő hozzáférést és az egészségügyet. Átgondolt társadalompolitikája megtérült, Észtország elhúzott mellettünk.

Két és fél évtized alatt sikerült az, ami nekünk nem: a demokratikus, jóléti társadalom kiépítése. A szociológus szerint  Magyarország most nagyon rossz úton halad: ha nem változtatunk, tíz év múlva egyfajta kaszttársadalom épül ki, amelyben lesz egy viszonylag szűkkörű maharadzsa-réteg és egy hatalmas pária-réteg. A többiek mind Nyugat-Európában lesznek.

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.