Közélet vélemény

Nem az ütés fáj, hanem az, hogy miként jutottunk el idáig

Október 23-án egy kolléganőmmel tudósítottunk az '56-os Kossuth Lajos téri megemlékezésről, amikor engem hátba vágtak, neki pedig kétszer egymás után kiverték a telefont a kezéből. Másnap több ismerősöm érdeklődött, hogy jobban vagyok-e és fáj-e még a hátam: szerencsére nem annyira, az viszont, hogy mik vezettek el eddig a támadásig, annál inkább.

A munkám miatt több tüntetésen is részt vettem már, de nem tudok hozzászokni ahhoz, hogy mekkora harag és gyűlölet (de inkább előbbi) van az idősebb emberekben. 1988 márciusában születtem, így csak pár hónapot éltem a rendszerváltás előtt és azokra sem emlékszem.

Tudom, hogy mindegyik időszaknak megvannak a maga nyertesei és akad köztük olyan is, aki simulékonyságával több helyről is szüreteli az almát. Azt is, hogy a világnézet mellett az esetlegesen elszenvedett sérelmek is konstans bosszúvágyat termelnek – azt viszont nem, hogy miért azokon kell levezetni a feszültséget (akár keresetlen szavakkal, akár tettlegességgel), akiket előtte soha életünkben nem láttunk, csupán október 23-án a Parlament előtt állva olyan véleményt fogalmaznak meg, ami különbözik az övéiktől.

Nem attól lesz neked jobb, hogy sunyi módon ököllel hátba versz valakit vagy kivered a kezéből a telefont.

Hanem attól, ha nem húzod olyan emberre vagy pártra az X-et a szavazófülkében, aki bár ugyanúgy gátlástalanul lop és korrupt, csak egy kicsit kevésbé, mint a “másik oldal”, viszont legalább ugyanazokat gyűlöli vagy uszít retorikájával azok ellen, akiket egyébként te is utálsz.

Valaki kifütyülte a kedvenc miniszterelnököd beszédét? Esetleg anyázta is? Fogadd el, ez van, ez az ő véleménye.

Ennek természetesen fordítva is így kell működnie: nem lehet az erőszak a megoldás arra, hogy valaki éppen a Fidesz és/vagy Orbán Viktor világnézetével tud azonosulni. Azt már csak mellékesen jegyzem meg egyébként, hogy az összes videón az látszik és személyesen is azt tapasztaltuk, hogy az egyébként “békés” tüntetők támadtak azokra, akik nemtetszésüket fejezték ki a jelenlegi kormánypolitikával szemben.

Hogy nem egy “ünnepnapon” kellene így viselkedni?

Akkor mondj még egy olyan alkalmat, amikor Orbán Viktor nagy tömeghez beszél, és annak a híre, hogy bőven akadnak még olyanok az országban, akiknek nem tetszik az irány, eljut a médián keresztül az olvasókhoz. Persze annak is csak akkor van értelme, ha az adott televízió/hírportál/rádió objektíven és hitelesen közvetít és nem írja azt, hogy bár egyes híradások arról szóltak, hogy valakik bántalmaztak bizonyos személyeket, ők nem találkoztak ilyennel. Vagy “véletlenül” úgy számol be az eseményekről, hogy a tüntetők nem Orbán Viktor többperces beszédét, hanem a Himnuszt fütyülték ki – ezt egyébként elég könnyű cáfolni nemcsak azért, mert ott voltunk és hallottuk, hogy csend volt az ének alatt, hanem azért, mert több médium is videózott akkor, és nem hallatszik az előtte folyamatosan zengő sípszó.

kifuty
Részlet a Tények 2016. október 23-i adásából.

Ávós, Lenin-fiú, kommunista

Ezek azok a jelzők, amiket nemcsak én, de rajtam kívül több fiatal is megkapott az esemény alatt. Például azok is, akiket akkor videóztam, amikor egy középkorú nő rájuk támadt és amikor az a bizonyos ütés ért hátulról. Bármilyen problémád megoldódik attól, hogy fiatalokra vagy akár bárki másra támadsz? Hogy ezt egyébként hátulról teszed, mert ahhoz gyáva vagy, hogy szemtől szembe elmondd neki, amit gondolsz?

Minden párbeszédre nyitott vagyok, akkor is, ha ezren vagyunk és 999 ember mást gondol, mint én. A legfontosabb viszont, hogy legyenek érvek. Azok, amik tegnap a Kossuth Lajos térről és úgy általában a hétköznapjainkból hiányoznak.

„Kiszúrtak velem a szocializmus alatt? Akkor bizony a tényleges intézkedéseitől és stiklijeitől függetlenül támogatom a pártot, aki a kommunisták ellen uszít!” „Nekem jó volt ’89 előtt, pusztuljanak a jobboldali pártok!” Nagyjából ezek kavaroghatnak azok fejében, akik úgy gondolják, hogy nemcsak tegnap, hanem bármikor máskor is azzal érik el a legtöbbet, hogy rátámadnak arra, aki másként gondolkodik, mint ő. Mondom ezt úgy, hogy egyébként semmilyen jelét nem adtuk a kolléganőmmel tegnap annak, hogy melyik oldalon állunk.

Esetünkben elég volt annyi, hogy telefonnal videót készítettünk, többen pedig felhatalmazva érezték magukat arra, hogy fizikailag bántsanak minket ezért.

Felmerül a kérdés: mitől félnek? Miért nem szabad felvenni azt, ami történik? A Népszabadsággal kapcsolatban hetek óta téma a sajtószabadság, így jelenleg kevesebb figyelem irányul a véleménynyilvánítás szabadságára – ami viszont mindenkinek adott: annak is, aki síppal fütyüli ki Orbán Viktor ’56-os beszédét és annak is, aki nemzeti színű lobogóval megy “ellentüntetni” egy MSZP-s rendezvényre. Emiatt bárkit is támadni nemcsak jogilag aggályos, de ostobaság is, és csak azt mutatja, milyen jól fenn lehet tartani az emberek agresszióját azzal, hogy folyamatosan egy bűnbak képét tesszük eléjük – legyen szó a zsidókról, a melegekről, a kommunistákról, imperialistákról vagy éppen arról, aki úgy dönt, nem szül gyereket, vagy aki abortuszra kényszerül.

És hogy miért érzik magukat erre felhatalmazva az emberek?

Többek között az olyanok miatt, mint amikor Németh Szilárd fideszes alelnök egy nappal a rendezvény előtt belengeti, hogy ő egyébként büntetőeljárást kezdeményezne azokkal szemben, akik síppal zavarják meg Orbán beszédét. Nem azokkal szemben, akik bizonyítottan milliárdokat tüntettek el. Nem azokkal szemben, akik közpénzből biztosítanak milliós állásokat a barátnőjüknek. Nem azokkal szemben, akiknek a valós jövedelmükhöz képest irreális mértékben bukkannak elő villái. Nem: azokkal szemben, akiknek elegük van valamiből és ennek szó szerint hangot adnak. Az már teljesen mindegy, hogy ezt október 23-án egy síppal vagy egy szavazófülkében behúzott X-jellel teszik.

Olvasói sztorik