Közélet

Senki nem áll Orbán útjába, azt csinál, amit csak akar

Orbán Viktor kötcsei beszéde – illetve tágabban az éves Polgári Piknik – évek óta garancia arra, hogy az őszi politikai évadkezdést a regnáló miniszterelnök határozza meg: a zárt körben elmondott, de részben vagy egészében „kiszivárgott” szöveget ritkán lehet figyelmen kívül hagyni. Az október 2-i kvótanépszavazás miatt a szokásosnál is felfokozottabb hangulatban elmondott beszéd – az eddig megjelent sajtóinformációk alapján – lényegében az egy évvel ezelőtti gondolatok folytatása, középpontjában ismét a liberalizmus, a liberális elit áll. Idén azonban az ideológia keretezésre sokkal kevésbé fordított figyelmet Orbán, a liberális elit kifejezés egy pártcsaládoktól független, az európai mainstream politikát meghatározó és képviselő politikusokra vonatkozik.

Orbán egyaránt támadja saját európai pártcsaládjához, az Európai Néppárthoz tartozó politikusokat és pártokat, mint a baloldali vagy liberális képviselőket, Franciaországra, Olaszországra vagy Németországra vonatkozó szavaiból úgy tűnik, szívesebben látna kormányon radikálisabb, populista erőket. Mindez önmagában nem újdonság: az elmúlt években Orbán látványosan olyan pártokkal és politikusokkal érezte magát jól – David Cameron vagy jelenleg a V4-es koalícióépítés miatt kulcsszereplővé vált Beata Szydlo –, amelyek nem a Néppárt sorait erősítik. Beszédes viszont az a tény, hogy Orbán ezt zavartalanul folytathatja, pártcsaládja részéről nem érkezik aktív, valós kritika, e kibeszélésnek nincs következménye.

A V4-ek egysége

Orbán Viktor nem először támadja sem a liberalizmust, sem a liberális elitet, ahogy a politikai korrektség elvetése vagy épp hazánk – és Európa – keresztény alapon való megvédése sem most került elő. Ebben a tekintetben a beszéd nem tartalmaz sok újdonságot. Az idei beszéd épp a zökkenőmentes folytatás miatt fontos: az elmúlt egy év során sem az európai uniós elit, sem a liberális értelmiség nem talált kiutat, alternatívát abból a helyzetből, amibe került.

A miniszterelnök zavartalanul építheti tovább ezt az ellenség-narratívát, amiben ráadásul saját pozíciójának erősödés is fel tudja mutatni.

Míg 2015-ben Magyarország állt a megcsontosodott európai vezetéssel szemben, addigra az idei beszédben már egyfajta kelet-európai közösség és gondolkodásmód jelent ellensúlyt. Ma már nem kizárólag Magyarországot támadja a „liberális elit”, hanem az egész, magára találó kelet-európai térséget – a Visegrádi Négyek formálódó és látszólag növekvő egységét a miniszterelnök tehát a régió többi országára is kivetíti annak érdekében, hogy saját szerepét felnagyítsa.

Az idei kötcsei beszéd felépítése és stratégiája ugyanaz, amit Orbán Viktor évek óta használ és képvisel: olyan ellenségképet generál, amely kellően távoli, kellően ködös, ugyanakkor el lehet hitetni, hogy az emberek életére közvetlen befolyással bír. A sikeres orbáni ellenség mellé nehéz odaállni, nehéz megvédenie az ellenzéknek, míg önvédelemre vagy nem képes, vagy nem hajlandó. A brüsszeli vezetéssel szembeni retorika nem sokban különbözik a menekültekétől: ugyanúgy megjelenik a kulturális változástól, változtatástól való félelem és a szuverenitás elvesztésének rémképe.

Orbán víziójában a bevándorlók és a „brüsszeli elit” egyaránt a keresztény és nemzeti Európa lerombolására készül. Ha visszagondolunk az előző ciklusra, ezt a retorikát tesztelte a Fidesz és Orbán a bankok, majd a rezsicsökkentés kapcsán az energiaszolgáltatók esetén – szintén olyan szereplőkről volt szó, akik mellé a politikai ellenzék nem tudott beállni, nem tudott a kormánnyal szemben érdemi ellen-narratívát építeni.

Nincs ellenszer

Ezt az ívet azért is érdemes látni, mert jól mutatja, hogy a Fidesz mindaddig képes lesz újabb és újabb ellenségre ráfordulni, amíg ezt egy olyan térben teheti, ahol az ellenségkép építését nem gátolja hatékonyan semmi és senki. A hazai pályán kipróbált módszert Orbán most az európai uniós színtérre viszi és egy valóban válságban lévő elitet támad. Az Európai Unió számára tényleges kihívás, ami a Visegrádi Négyek részéről érkezik és az október 2-i népszavazásra sem érdemes csupán belügyként tekinteni. A miniszterelnök által kijelölt hármas bűnbak-csoport – Juncker, Verhofstadt és Schultz – valóban a meghatározó arcai az európai politikai elitnek, azonban Orbánnal szemben ők maguk sokkal kevésbé konfrontálódnak ebben a nagyon is éles politikai helyzetben.

Tény, hogy a 2010-14 közötti ciklus során Orbánt több alkalommal is próbálták az Európai Parlament falai között elszámoltatni, ám ezek a kísérletek rendre elbuktak – legfeljebb az eleve meglévő ideológiai különbségre erősítettek rá: a baloldali, liberális véleményformálók úgy vélhették, hogy a miniszterelnök végre valódi kritikát kapott, míg az Orbánnal szimpatizálók azzal zárták e meghallgatásokat, hogy a miniszterelnök megvédte magát a nyugati elittel szemben.

Orbán Kötcsén / Facebook
Orbán Kötcsén / Facebook

A kötcsei találkozónak van továbbá egy másik, általánosabb, magán a beszéden túlmutató jelentősége, ami szorosan összefügg azzal, Orbán ellenfelei miért nem találják meg a hatékony ellenszert a miniszterelnökkel szemben. A zártkörű Polgári Piknik – továbbá a Bálványosi Szabadegyetem, illetve a miniszterelnöki évértékelők – olyan, együttesen több évtizedre visszatekintő, állandó rendezvényei a Fidesznek, ahol politikusok és a párt értelmiségi-gazdasági holdudvara rendszeresen találkozik és véleményt cserél.

Új kihívások

Ezeket az alkalmakat Orbán iránymutatása dominálja, de szót kapnak a jobboldal meghatározó gondolkodói is – egyfajta kölcsönös, de aszimmetrikus eszmecseréről beszélhetünk tehát, ami évről-évre megerősíti, stabilizálja és aktualizálja az orbáni irányt. Ez a fajta politikusok dominálta értelmiségi találkozó hiányzik teljesen a baloldali és liberális oldalról: nagy ívű beszéd legfeljebb pártkongresszuson vagy nemzeti ünnepen hangzik el, egymástól elválasztva. A balliberális oldal egyetlen felmutatható rendezvénye a balatonszárszói találkozó, ami viszont évek óta leginkább a baloldali, liberális politikus számonkérésének a terepe, nem pedig az értelmiség és politikai elit közös gondolkodásának lehetősége.

Miközben tehát Orbán kizárólag saját céljainak megfelelően beszél arról, hogy a liberális, baloldali ideológia válságban van és új kihívásokra kellene megfelelni, ezt részben azért teheti meg, mert nincs olyan egységes szellemi-politikai közösség, ami ezt hatékonyan tudná cáfolni.

Képek: Orbán Viktor /Facebook

Ajánlott videó

Olvasói sztorik