Felcsút, 2014. április 21.
Orbán Viktor miniszterelnök és szülei a felcsúti Puskás Akadémia Pancho Aréna nyitóünnepségén 2014. április 21-én.
MTI Fotó: Beliczay László
Közélet

Orbán vízválasztói – idézetek

Farkas György
Farkas György

újságíró, hírfőnök. 2016. 09. 09. 13:52

Éppen tíz éve, szeptember 9-én jelent meg a Magyar Nemzetben Orbán Viktor cikksorozatának utolsó része.

A vízválasztó (1.)

Magyarország polgárait 2006 nyarán két érzés tartja fogva: a csalódás és a félelem. Csalódás a kormányban és félelem a jövőtől. Mindkét érzés ugyanabból a forrásból táplálkozik: a kormány, maga a kormányfő és a választásokon többséget kiharcoló szocialista politikusok hazudtak nekünk.

Orbán Viktor 2006. július 29-én hosszan értekezett arról, mi mindentől féltek a magyarok. 

A demokrácia magyar hívei nem akarnak hinni a szemüknek, amikor látják, hogy a rendszerváltozáskor kiharcolt szabadság idegen megszállók nélkül, a többpártrendszer és az alkotmányosság előttünk magasodó intézményei ellenére szétporlad, kicsúszik az ujjaink közül, átadja a helyét valami másnak.

Szerinte a készülődő, szemünk előtt formálódó új világ biztosan nem demokrácia, amiért a rendszerváltozás idején küzdöttek.

Érezzük, hogy veszély fenyegeti a szabadságot, mert a szabadság sohasem marad talpon az őszinte beszéd támasztéka nélkül. Tudjuk, szabad ember az, aki őszintén beszélhet, és akivel őszintén beszélnek.

Orbán Viktor 2006-ban élesen bírálta az embereket egymás ellen fordító, lázító kormányzati politikát, amely öli a bizalmat, emészti a szolidaritást, rozsdásítja a magyarokat összetartó erőt. Tiszta vizet önt a pohárba.

2006-ban a rendszerváltozás óta először szervezett, nyílt politikai hazugság történt. (…) A politikai hazugság azonban más. Az már odaát van, a demokráciát védő és megtartó határokon túli világhoz tartozik. A politikai hazugság lényege, hogy elfedi a jelen igazságát, letapossa az igazság megismeréséhez való jogot, elveszi a tájékozódás szabadságát, és megfoszt a döntés szabadságától. Aki nem ismerheti az igazságot, nem hozhat szabad és felelős döntést.

Mint írta, Európában politikai hazugságokra nem épülhetnek demokratikus kormányzatok, mert a politikai hazugság tönkreteszi az áldozatául eső országot, a gazdaságát, mert a piacgazdaság bizalomra épül, és nem viseli el az igazmondás hiányát. Orbán Viktor azt üzente, hogy ideje megbarátkozni a gondolattal, hogy demokráciában hol az egyik, hol a másik párt kap felhatalmazást a kormányzásra.

A hosszú időszakra való bebetonozásról szóló hagymázas képzelgések – amelyek nyilván a negyvenévnyi diktatúra maradványai – csak arra jók, hogy túlfűtött lelkiállapotban, a félelem légkörében tartsák a magyar elitet. Tehát egyes politikusok vagy pártok iránt érzett fóbiaszerű, beteges gyűlölet sem lehet elfogadható indok arra, hogy a magyar elit tekintélyes része a pártpolitikai spekulációkat fontosabbnak ítélje a demokráciánál és az őszinte beszédnél.

A vízválasztó (2.)

2006. augusztus 5-én Orbán Viktor arról írt, hogy Gyurcsány Ferenc nem pillanatnyi elmezavar hatása alatt, hanem egy politikai hazugsághadjárat precízen koreografált táncrendje szerint adta elő ígéreteit a választások előtt.

Egy helyzet, amelybe dilettáns gazdasági döntések és szervezett politikai hazugságok miatt kerültünk. Egy helyzet, amit – ha ki akarunk jutni belőle – néven kell nevezni, és amelyről beszélni kell. Egy pénzügyi válság, amelyet sebészi pontosságú feltárás nélkül nem orvosolhatunk, sőt amelyet az alapos megértés híján hozott kormányzati döntések gazdasági válsággá szélesíthetnek.

Ezt követően hosszan elemezte, miként lett 2006-ra Magyarország Európa beteg embere. Visszaidézi az elmúlt négy év hibáit, Medgyessy bukását, amellyel megkezdődhet Gyurcsány ámokfutása.

Magyarország belép a nyílt és szervezett hazugságok, a költségvetési, gazdasági tervezést ellenőrizni és befolyásolni képtelen, elgyengülő demokrácia korszakába. (…) Az elmúlt 16 év politikatörténete azt mutatja, hogy a szocialisták támogatottsága és a magyarok fogyasztói bizalmi indexe szinte összenőtt; a fogyasztói indexnek szárnyalnia kell hát, ha törik, ha szakad. A hatalomért semmi sem drága, még az sem, ha rámegy a jövőnk. Ez a szocialista credo.

Orbán Viktor írásában azért is ostorozta a szocialistákat, hogy a választások után sem ragadták meg a kedvező pillanatot, a kormány úgy terjesztette programját a parlament elé,

hogy továbbra is titkolni próbálta a súlyos pénzügyi helyzetet, számvetés és egyenes beszéd helyett reformhalandzsával rukkolt elő.

A jelenlegi kormányfő – tíz éve – uniós példákat sorolva írt arról, miként lehetett volna orvosolni a helyzetet egy normális országban, ahol a kormányok nemzeti megállapodásokat hoztak tető alá, ahol mindenki vállalt valamit valamiért cserébe, ami éppen fordítottja a Gyurcsány-csomagnak.

Nyílt nemzeti megállapodás azonban nem alapulhat a hazugság pillérein, belső kötőanyaga pedig csak a bizalom lehet. A közbizalom helyreállításához egyenes beszédre, a helyzet őszinte és teljes feltárására, valamint a pénzügyi válságért felelős szocialista politikusok felelősségre vonására lesz szükség. A felelősség, a büntetőjogi és pénzügyi felelősség tisztázása és érvényesítése nélkül nem juthatunk át a túlsó partra. Ők semmit sem tanultak, mi semmit sem felejtettünk.

A vízválasztó (3.)

2006. szeptember 9-én Orbán Viktor nemcsak arról ír, hogy azért nem nyerhet polgárjogot a politikai hazugság, mert szembemegy a demokrácia lényegével, hanem felvázolja a kiút lehetséges irányát is a politika válságából. Mint írta, az igazi probléma ugyanis nem gazdasági természetű.

Az igazi probléma a kormány hazugsága, a tények tudatos elferdítése, a felhatalmazás nélküli politika és az a tény, hogy mindezzel szemben a magyar demokrácia nem tudta megvédeni magát.

Szerinte a súlyos pénzügyi válságnál fontosabb, hogy az a jövőben miként kerülhető el.

Az ok pedig nem a pénzügyek, még csak nem is a gazdaság, hanem a politika világában keresendő. Magyarországnak tehát először egy politikai problémával kell megbirkóznia. A pénzügyi válság veszélyét már 2004-ben, a Gyurcsány-kormány hivatalba lépésekor lehetett előre látni.

Sokan figyelmeztettek rá, de az MSZP vezetői nem az őszinte utat választották, eltitkolták, letagadták a súlyos gondokat, azt állították, minden rendben van.

Valójában az igazság szándékos elhallgatása, a titkolózás, az adatok folyamatos meghamisítása, az emberek és a parlament tudatos félrevezetése, nem utolsósorban pedig a szervezett politikai hazugságok vezettek oda, hogy a kezdetben még kezelhető gondok két esztendő leforgása alatt súlyos válsággá duzzadtak. A kormányzat sorozatos politikai hazugságai előbb pénzügyi, mára pedig politikai válságot idéztek elő.

Orbán Viktor jelezte, hogy a kormánynak nincs felhatalmazása a megszorításokra, a választók nem adtak felhatalmazást a Gyurcsány-csomagra, és 2006 végére már nem jobb- és baloldal fog vitázni egymással,

hanem egy elkeseredett és ingerült ország áll majd szemben illegitim kormányával.

 

A kilábaláshoz a politikai válságból olyan megoldást sürgetett, amely

a demokrácia megerősítésével egyszerre képes meggátolni a hazugságokat, és olyan kiutat mutatni a politikai válságból, amelyet az ország többsége támogat. (…) A jobb élet megteremtésének két feltétele van: erős demokrácia és fenntartható, független gazdaság. Erős demokrácia, hogy a mindenkori kormány egy pillanatra se feledkezhessen meg arról, miért van hivatalában és kikért dolgozik. A fenntartható, független gazdaság pedig a létbiztonság hosszú távú kereteit teremti meg.

Orbán Viktor ezt követően hosszan sorolta a polgári gondolkodás előnyeit a liberálissal és a szocialistával szemben, míg eljutott oda, hogy szerinte 2006-ban két dolog jelentett veszélyt az országra: a függetlenségét egyre inkább elvesztő gazdasága és a morális gátjait elvesztő politikája.

Írása további részében arra hívta fel a figyelmet, hogy a közelgő önkormányzati választásokon ugyanaz a 8 millió ember dönt, mint a parlamenti választáson, és annak az eredménye még többet nyom a latban,

hiszen szemben az áprilisi választással, az emberek ezúttal nem bekötött szemmel fognak szavazni.

Orbán szerint az önkormányzati választás előtt a polgári oldal felelőssége, hogy ne hagyja, hogy az emberek beletörődjenek a mai helyzetbe.

Nem szabad hagynunk, hogy elhitessék velük: nincs alternatíva, nincs tétje a választásoknak. Most ez a mi felelősségünk, a polgári oldalé.

Orbán már ekkor megjósolta, békétlenség is lehet.

Egyértelművé kell tennünk, hogy az előttünk álló válságért, a fenyegető békétlenségért a demokratikus kötelékeit ledobó, az emberek véleményére fittyet hányó kormányzatot terheli a felelősség. Ma már nem jobb- és baloldal vitázik egymással, hanem a kormány vitázik az összes magyar emberrel.

Arra is figyelmeztetett, hogy a hazug, illegitim és önfejű kormányzati politikára az emberek nyílt és rejtett ellenállással válaszolnak.

A nyílt ellenállás formáit is ismerjük az elmúlt tizenhat évből és a nyugati demokráciák példáiból: sztrájkok, tüntetések, útlezárások, engedetlenségi mozgalmak.

Ezt követően még summázta írását és jelezte, hogy a kormánynak két választása van: visszavonja a Gyurcsány-csomagot, vagy megbukik. Harmadik út nincs.

 

Jó reggelt, Magyarország, jó reggelt, magyarok!

 

 

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind