Közélet

Martin Luther King: Van egy álmom!

Az amerikai polgárjogi harcos híres "álombeszéde" nagyban hozzájárult az emberi jogok teljes diadalához az Egyesült Államokban.

Ifjabb Martin Luther King 1929 januárjában született, szociológiát végzett, majd teológiai doktorátust szerzett, és baptista lelkész lett Montgomeryben. Itt állt az úgynevezett autóbuszbojkott élére.

Az egész 1955-ben kezdődött, amikor egy fekete varrónő a sofőr felszólítására sem volt hajlandó a törvény előírása szerint a hátsó részbe menni. MIkor ezért letartóztatták, a feketék nem szálltak buszra a városban. A legfelsőbb bíróság erre törvénytelennek nyilvánította a faji megkülönböztetést a tömegközlekedésben.

Az “Álombeszéd”

Martin Luther King nyolc évvel később már a Déli Keresztény Vezetők Kongresszusa elnöke volt, az amerikai polgárjogi mozgalom élharcosa.

A washingtoni Lincoln-emlékműnél mondta el 250 ezer ember előtt egyik leghíresebb beszédét 1963. augusztus 28-án, az úgynevezett szabadságmenet csúcspontjaként.

Ezzel az akcióval követelték a faji elkülönítést az iskolákban, a munkahelyeken a hátrányos megkülönböztetést, és több, az amerikai feketék sorsát javító intézkedéseket.

Híres “álombeszédéből” a National Geographic Világrengető beszédek, amelyek megváltoztatták a világot című könyve alapján idézzük.

Kéz a kézben…

Amikor köztársaságunk alapítói megírták Alkotmányunk és Függetlenségi Nyilatkozatunk fölemelő szavait, olyan kötelezvényt írtak alá, amelyet Amerika bármely polgára benyújthat. Ez a kötelezvény tartalmazza azt az ígéretet, hogy minden ember – igen: a fekete ember épp úgy, mint a fehér – egyaránt részesülhet az élethez, a szabadsághoz és a boldoguláshoz való jogból. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy Amerika nem teljesítette ezt az ígéretét, legalábbis színes bőrű polgáraival szemben nem. Szent kötelességének teljesítése helyett Amerika hamis csekket adott a feketéknek, amelynek beváltására nincs elegendő fedezet.

[…]

Egyesek mindig azt kérdik a polgárjogok követelőitől: »No, most már megelégedtek ennyivel?« Nem, nem elégedhetünk meg, amíg a fekete a kimondhatatlanul brutális rendőri erőszak áldozata lehet. Nem elégedhetünk meg, amíg az utazás fáradalmaitól elcsigázva nem kaphatunk szállást az országúti motelekben és a városi szállodákban. Nem elégedhetünk meg, amíg Mississippi államban a feketék nem szavazhatnak, New Yorkban pedig úgy gondolhatják, hogy nincs miért szavazniuk. Nem, mi egyáltalán nem elégedhetünk meg, amíg az igazság úgy nem hömpölyög, akár egy nagy folyam árja.

[…]

A mai és holnapi nehézségeket ugyan még le kell küzdenünk, de nekem már van egy álmom, amely mélyen gyökerezik a nagy amerikai álomban.

Van egy álmom: egy nap ez a nemzet fölkel, és méltó lesz régi hitvallásához: »az pedig magától értetődő, hogy mindne ember egyenlőnek teremtetett«.

Van egy álmom: egy nap Georgia vöröslő dombjain a volt rabszolgák és a volt rabszolgatartók leszármazottjai együtt foglalnak helyet a testvériség asztalánál.

[…]

Van egy álmom: egy nap négy kisgyermekem olyan országban élhet majd, ahol nem a bőrük színe, hanem jellemük szerint ítélik meg őket. Igen, én ma erről álmodom!

Van egy álmom: egy nap odalenn Alabamában, az elvetemült rasszisták földjén, ahol a kormányzó szája nap mint nap állami mentességekről és felülírásokról fröcsög, még ebben az Alabamában is kéz a kézben sétálhatnak fehér kistestvéreikkel a fekete kislányok és kisfiúk. Igen, én ma erről álmodom!

Martin Luther King és a mozgalom jelentősen hozzájárult az 1964-es polgárjogi és az 1965-ös szavazati jogi törvény elfogadásához. E híres beszéde pedig abban játszott közre, hogy 1964-ben ő kapta a Nobel-békedíjat.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik