Közélet

Martin Luther King: Van egy álmom!

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2016. 08. 28. 15:00

Az amerikai polgárjogi harcos híres "álombeszéde" nagyban hozzájárult az emberi jogok teljes diadalához az Egyesült Államokban.
Korábban a témában:

Ifjabb Martin Luther King 1929 januárjában született, szociológiát végzett, majd teológiai doktorátust szerzett, és baptista lelkész lett Montgomeryben. Itt állt az úgynevezett autóbuszbojkott élére.

Az egész 1955-ben kezdődött, amikor egy fekete varrónő a sofőr felszólítására sem volt hajlandó a törvény előírása szerint a hátsó részbe menni. MIkor ezért letartóztatták, a feketék nem szálltak buszra a városban. A legfelsőbb bíróság erre törvénytelennek nyilvánította a faji megkülönböztetést a tömegközlekedésben.

Az “Álombeszéd”

Martin Luther King nyolc évvel később már a Déli Keresztény Vezetők Kongresszusa elnöke volt, az amerikai polgárjogi mozgalom élharcosa.

A washingtoni Lincoln-emlékműnél mondta el 250 ezer ember előtt egyik leghíresebb beszédét 1963. augusztus 28-án, az úgynevezett szabadságmenet csúcspontjaként.

Ezzel az akcióval követelték a faji elkülönítést az iskolákban, a munkahelyeken a hátrányos megkülönböztetést, és több, az amerikai feketék sorsát javító intézkedéseket.

Híres “álombeszédéből” a National Geographic Világrengető beszédek, amelyek megváltoztatták a világot című könyve alapján idézzük.

Kéz a kézben…

Amikor köztársaságunk alapítói megírták Alkotmányunk és Függetlenségi Nyilatkozatunk fölemelő szavait, olyan kötelezvényt írtak alá, amelyet Amerika bármely polgára benyújthat. Ez a kötelezvény tartalmazza azt az ígéretet, hogy minden ember – igen: a fekete ember épp úgy, mint a fehér – egyaránt részesülhet az élethez, a szabadsághoz és a boldoguláshoz való jogból. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy Amerika nem teljesítette ezt az ígéretét, legalábbis színes bőrű polgáraival szemben nem. Szent kötelességének teljesítése helyett Amerika hamis csekket adott a feketéknek, amelynek beváltására nincs elegendő fedezet.

[…]

Egyesek mindig azt kérdik a polgárjogok követelőitől: »No, most már megelégedtek ennyivel?« Nem, nem elégedhetünk meg, amíg a fekete a kimondhatatlanul brutális rendőri erőszak áldozata lehet. Nem elégedhetünk meg, amíg az utazás fáradalmaitól elcsigázva nem kaphatunk szállást az országúti motelekben és a városi szállodákban. Nem elégedhetünk meg, amíg Mississippi államban a feketék nem szavazhatnak, New Yorkban pedig úgy gondolhatják, hogy nincs miért szavazniuk. Nem, mi egyáltalán nem elégedhetünk meg, amíg az igazság úgy nem hömpölyög, akár egy nagy folyam árja.

[…]

A mai és holnapi nehézségeket ugyan még le kell küzdenünk, de nekem már van egy álmom, amely mélyen gyökerezik a nagy amerikai álomban.

Van egy álmom: egy nap ez a nemzet fölkel, és méltó lesz régi hitvallásához: »az pedig magától értetődő, hogy mindne ember egyenlőnek teremtetett«.

Van egy álmom: egy nap Georgia vöröslő dombjain a volt rabszolgák és a volt rabszolgatartók leszármazottjai együtt foglalnak helyet a testvériség asztalánál.

[…]

Van egy álmom: egy nap négy kisgyermekem olyan országban élhet majd, ahol nem a bőrük színe, hanem jellemük szerint ítélik meg őket. Igen, én ma erről álmodom!

Van egy álmom: egy nap odalenn Alabamában, az elvetemült rasszisták földjén, ahol a kormányzó szája nap mint nap állami mentességekről és felülírásokról fröcsög, még ebben az Alabamában is kéz a kézben sétálhatnak fehér kistestvéreikkel a fekete kislányok és kisfiúk. Igen, én ma erről álmodom!

Martin Luther King és a mozgalom jelentősen hozzájárult az 1964-es polgárjogi és az 1965-ös szavazati jogi törvény elfogadásához. E híres beszéde pedig abban játszott közre, hogy 1964-ben ő kapta a Nobel-békedíjat.

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind