A Turkish police officer talks on a phone during clashes in Istanbul on July 16, 2016. 
At least 60 people have been killed and 336 detained in a night of violence across Turkey sparked when elements in the military staged an attempted coup, a senior Turkish official said. The majority of those killed were civilians and most of those detained are soldiers, said the official, without giving further details.

 / AFP PHOTO / Bulent KILIC
Közélet

Hatkor akcióba lendült, nyolckor már börtönben ült – ezek a modern történelem legkínosabb puccskísérletei

Lugosi Péter
Lugosi Péter

2016. 07. 23. 19:00

A törökországi események ismét rávilágítottak arra, hogy nem is annyira egyszerű megszervezni egy államcsínyt. A modern történelemben számtalan hasonlóan kínos kísérlet zajlott már le, íme a hat pontszerző a sikertelen puccsok olimpiáján.
Korábban a témában:

6. Puccs – bukás – puccs – bukás – puccs – bukás…

Argentína modern történelmének egyik legsötétebb kora az 1976 és 1983 közt működő katonai diktatúra időszaka volt. A Guerra Sucia, azaz a “piszkos háború” alatt a politikai vezetés irányításával fizikailag is felvették a harcot az ellenzékkel – és általában mindenkivel, akit csak veszélyesnek találtak.

Aldo Rico, a Carapintadas egyik vezére Fotó: Wikipedia

A diktatúra után Raúl Alfonsín kormánya próbálta konszolidálni a demokratikus intézményeket. Több lépést is tettek annak érdekében, hogy a múlt rendszerében civil jogokat megsértő katonákat és rendőröket valamiképp megbüntessék. Ez természetesen nem tetszett a továbbra is nagy befolyással bíró szervezeteknek.

Az egyik legfontosabb ilyen csoport a Carapintadas, azaz a “festett arcúak” volt. A szélsőjobboldali szervezet nyíltan tiltakozott a felelősségre vonás ellen, az elégedetlenségük egészen felkelésig fajult – nem is egyszer.

1987 áprilisa: bukás, 1988 januárja: bukás, 1988 decembere: bukás, 1990 decembere: bukás. Ezen menetelést olvasva joggal merül fel a kérdés, miért nem került előkelőbb helyre a kudarcos puccsok listáján a Carapintadas kísérletsorozata. A válasz egyszerű: a folyamatos lázadásoktól a politikai vezetés végül beadta a derekát, és több, a Guerra Suciában érintett katona is kegyelmet kapott. A csoport tehát hosszú távon elérte célját.

Olyannyira, hogy a szervezetből később többen politikai karrierbe kezdtek – az egyik vezető, Aldo Rico még saját pártot is alapított.

5. Nem vették komolyan a tömegeket

Az első világháború utáni Németország igen csúf hely volt – már ami a politikai állapotokat illeti.

Friedrich Ebert Fotó: Wikipedia

1920 telén a Weimari Köztársaságban érdekes helyzet állt elő: a szociáldemokraták inkább a jobb-, semmint a baloldali szövetséget keresték. 1920 januárjában a Friedrich Ebert vezette kormány intézkedései miatt tüntetést szerveztek a Reichstag elé, a rendőrség a tömegbe lőtt. A további megmozdulásoktól tartva Eberték meglepőt húztak: következő lépésük nem a felelősek felkutatása, hanem a sztrájk- és tüntetési tilalom elrendelése volt.

Közben márciusban Walther von Lüttwitz tábornok követelésekkel állt a kormány elé, melynek gerincét az új választások kiírása adta. Ebert természetesen megtagadta a kérést, és felmentette a tábornokot az észak-német védelmi körzet parancsnoki beosztásából.

Von Lüvitz így szélsőjobboldali katonai puccsot szervezett, melynek politikai irányítását Wolfgang Kapp látta el. Miután a csoport elfoglalta Berlint, Kapp kikiáltotta a kormány bukását és a békerevíziót, sőt, kancellárnak nyilvánította magát.

Erre Ebert általános sztrájkra szólította fel a nemzetet – úgy, hogy nem sokkal korábban épp az ő asszisztálásával lőttek a tüntető tömegbe. Furcsamód a kérésnek rengetegen eleget tettek, Kapp puccsa két nap alatt megdőlt – így hiába hitte magát kancellárnak, végül Svédországba kellett menekülnie, ahonnan csak 1922-ben tért haza.

3. A világ leghíresebb puccskísérlete

Hitler-Ludendorff-Putsch, azaz a müncheni sörpuccs hiába a világ egyik leghíresebb államcsíny-kísérlete, ez most csak a harmadik helyhez elég.

Az Adolf Hitler és Erich Ludendorff vezette akció 1923. november 8 és 9. közt zajlott. A későbbi Führer már a puccs megkezdésekor azt állította, hogy mind a hadsereg, mind a rendőrség a nemzetszocializmus oldalán áll. A valóság azonban egészen más volt.

A rendfenntartó szervek ugyanis ellenálltak, ráadásul a kommunikációjuk is többnyire megfelelően működött. Ezzel szemben a puccsisták információközlése akadozott, túlbecsülték a képességeiket, és több meggondolatlanságot is elkövettek.

Az erőszakos kísérlet vége ezért hatalmas bukás lett. A hosszúra nyúlt éjszaka után, november 9-én reggel a rendőrsorfallal szemben felvonuló szimpatizánsok nem álltak meg a felszólítására, végül rövid, de heves tűzpárbaj alakult ki. Az összecsapásban Hitler is megsebesült: a belekaroló Max Erwin von Scheubner-Richtert halálos lövés érte, a férfi zuhanás közben olyan erővel rántotta le a vezetőt, hogy annak kificamodott a válla.

Hitlert november 11-én tartóztatták le, börtönévei alatt írta meg a Mein Kampfot. Próbálkozása azért nem kerülhetett előkelőbb helyre, mert rengeteg támogatója volt, és esélyei sem voltak annyira kilátástalanok, mint a következő két versenyzőé.

A Hitler–Ludendorff-per fővádlottai Fotó: Wikipedia

2. Károlynak nem jött be a duplázás

Ne töltse el szívünket büszkeséggel, hogy a versenyben magyar kötődésű uralkodó lett az ezüstérmes: IV. Károly tragikomédiába illő fellépése szinte fáj.

A mai történetírásban egyre többen gondolják úgy, hogy a “királypuccsok”-ként elhíresült események jogilag nem voltak államcsínyek – az elmélet egyik fő támogatója Romsics Ignác. Az egyszerűség kedvéért a kísérleteket most mégis ide soroljuk, már csak a történet kellemetlensége miatt is.

IV. Károly Kép: Wikipedia

Az első világháború után Károly nem tervezte hosszútávúra önkéntes száműzetését. Az egykori uralkodó először 1921 tavaszán próbálkozott a visszatéréssel, a hatalomátvétel egy igen furcsa módját választva.

Károly magyarországi híveit sem értesítve utazott hazánkba. Ellátogatott Budapestre, ahol előbb csak ide-oda rohangált a városban, míg végül felkereste Horthy Miklóst, és szó szerint elkérte tőle a hatalmat. A kormányzó az antant nyomására – és valószínűleg azért saját ambícióitól is vezérelve – nem teljesítette az exkirály kívánságát, aki végül fegyveresek kíséretében hagyta el az országot.

1921 októberében azonban újabb kísérletet tett. Ezúttal egy személyesen eltérített repülőgéppel érkezett Magyarországra – a gépből állítólag kifogyott az üzemanyag, így a semmi közepén, Dénesfa határában landolt.

Az uralkodó rövid egyeztetés után támogatói kíséretében indult meg a főváros felé, azonban lassan haladtak. Károly túl sok helyen állt meg beszédet tartani. Budaörshöz érve a Habsburg-ellenesek már felkészültek: egy egyetemistákból szervezett csoport támadt a királyi menetre.

A rövid tűzharc után Károlyék megadták magukat, az utolsó magyar király pedig nem sokkal később már spanyolnáthában szenvedett Madeira szigetén.

1. Fél Európa rajta nevetett

III. Napóleon 1848-ban Kép: Wikipedia

Charles-Louis Napoléon Bonaparte mindent megtett, hogy hírhedt nagybátyja nyomdokaiba lépjen. Az idősebb Napóleon azonban valószínűleg jobban értett a puccsszervezéshez.

Charles-Louis már az 1830-as években úgy érezte: ő a Bonaparte-család feje. Ennek jegyében 1836. október 30-án, reggel hat órakor megkísérelte a hatalomátvételt: néhány társával betört egy laktanyába, ahol gyújtó hangulatú beszédet tartott a katonáknak. A szónoklat nem jött be, nyolckor már letartóztatták, mindenki rajta nevetett.

Az ambiciózus kalandor azonban nem adta fel. 1840. augusztus 6-án hajnali ötkor szállt partra, az észak-franciaországi Boulogne-ban, több mint félszáz követőjével. A cél ismét a helyőrség megnyerése volt, és az előző próbálkozáshoz képest hatalmas eredményt értek el a puccsisták: a későbbi III. Napóleont csak kilenc óra körül kapták el, és ezzel majdnem kétszeresére javult a teljesítménye. Igaz, menekülés közben a tengerbe esett és megsérült a lába, így ismét volt miért kacagnia a francia népnek.

A politikust ekkor már börtönbüntetésre ítélték. Ham erődjében “nagyon szigorúan” ellenőrizték mindennapjait: két gyermeket nemzett egy helyi varrónővel, később építőmunkásnak álcázva szökött meg.

Charles-Louis-nak végül mégis összejött: 1851. december 2-án, már mint elnök hajtott végre államcsínyt. Ennek ellenére a józan észnek teljesen ellentmondó, néhány óra leforgása alatt levert próbálkozásai miatt méltán övé az első hely.

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.