Orbán Viktor (orbán viktor)
Közélet

Orbán receptje mérgező lehet a magyar kisebbségeknek

Farkas György
Farkas György

újságíró, hírfőnök. 2016. 02. 05. 12:10

A PC kutatói szerint komoly kockázatai vannak Kelet-Európa „orbanizálódásának”.

A Political Capital (PC) elemzői (Juhász Attila és Zgut Edit) a legfrissebb Élet és Irodalomban arról írnak, hogy az Orbán-rezsim pozíciója már nemzetközi szinten is erősödni látszik. Ezt jelzi, hogy már nem az a kérdés, a magyar „illiberális állam” milyen főleg Európán kívüli modelleket követ, hanem inkább az, hogy Orbán rezsimje lehet-e követendő modell az EU-ban vagy régiónkban. Az elemzés szerint a menekültválság azért is kihívás az európai liberális demokráciáknak, mert rendszerszintű jelentősége van annak, hogy

a kisebbségek és a kisebbségi vélemény védelme, az emberi jogok feltétlen elismerése a migrációs nyomás erősödésével konfliktusba kerül a politikailag – nemzeti, etnikai vagy kulturális alapon – megkonstruált többség akaratával. A kormányzati cselekvőképesség nevében így a demokratikus közakaratra és egyfajta „kivételes állapotra” hivatkozva tehetők másodlagossá az emberi jogok, illetve azok a procedurális normák, amelyek viszont a liberális demokráciák alapjainak tekinthetők.

Orbán Viktor európai szinten ugyanazt a stratégiát követi, amit idehaza, csak már nemcsak a magyar, hanem az európai nemzeteket védi a (többségében muszlim) bevándorlókkal és a brüsszeli bürokráciával szemben. A kormányfő arra számít, hogy a menekültválság miatt erősödő bevándorlásellenesség a jobboldali populista pártoknak kedvez, ami elképzelése szerint személye és rendszere nemzetközi pozícióját javíthatja.

Egyre többet hallani arról, hogy a magyar miniszterelnök már egyenesen európai politikai ambíciókat dédelget.

Ez még messze nem látszik reálisnak, de az Orbán-rezsim várakozása Európa politikai átalakulásával kapcsolatban nem alaptalan, noha az EU bénultsága menekültügyben éppen a Brüsszelre mutogató kormányok együtt nem működéséből, a menekülteket egymásra toló államok tevékenységéből következik. A megoldás több európai, kevesebb nemzetállami hatáskört kívánna.

Közben ráadásul kialakult egy minden korábbinál erősebb Nyugat–Kelet szembenállás az EU-ban, ahol mára a menekültválsággal párhuzamosan egyre többen tartanak Kelet-Európa egyfajta „orbanizálódásától”. A visegrádi négyek (V4-ek) egyre szorosabb együttműködésének alapját ugyanis egyre inkább az euroszkeptikus, kelet-európai populista nacionalizmus adja – írják a kutatók.

Putyinizmus, posztkommunista neokonzervativizmus

Szerintük az új lengyel kormány láthatóan épít Orbán hatalomtechnikai tapasztalataira, a budapesti és a varsói hatalom közös jegyei pedig részben lefedik azt, amit Fareed Zakaria amerikai politológus putyinizmusként jellemez: a kizáró nacionalizmus, a hagyományos (vallási) értékekre való hivatkozás, a szociális konzervativizmus és a kormány által ellenőrzött (köz)média. Szelényi Iván és Ladányi János a mindezt összefogó ideológiát posztkommunista neokonzervativizmusnak nevezi, amely egyfajta urbánus–vidéki/modern–tradicionalista társadalmi törésvonalhoz kapcsolódva antiliberális alapokon építkezik.

Ezek a rendszerek látszólagos stabilitást élveznek, mert ellenzékük gyenge, a migrációs krízis okozta félelemérzet pedig a rendpárti erőknek kedvez. Magyarország és Lengyelország között ugyanakkor különbség, hogy a lengyelek sokkal ellenállóbak a hatalomkoncentrációval szemben.

A megkérdezett lengyelek 56 százaléka szerint veszélyben a demokrácia, a kormányerők támogatottsága pedig 27 százalékra csökkent, ami a mérsékelt jobbközép szavazók elidegenedését jelzi. A Kaczyński-féle kísérlet tehát nem feltétlenül sikeres ott, ahol a civil ellenállásnak és önszerveződésnek mélyen gyökerező hagyományai vannak. Erjedési folyamatok indultak be az ellenzéki oldalon is; jelzésértékű például, hogy a választásokon mindössze 7,6 százalékot szerzett, tavaly alakult liberális Modern Lengyelország mostanra a második legnépszerűbb párttá lépett elő Lengyelországban.

A lengyelországi paradigmaváltás előtt a visegrádi államok menekültkérdésben tanúsított különállása okozott fejfájást Brüsszelben. A V4-ek sajátossága, hogy noha nem számítanak célországnak, lakosságuk körében már a mostani válság előtt magasabb volt a migrációt elutasítók aránya, mint az egyébként igazán érintett Nyugat-Európában. A PC elemzői szerint egyre inkább úgy tűnik, hogy a visegrádiak politikájukat egy olyan vízióra építik, amely szerint átalakul Európa, 2020 után kevesebb lesz a fejlesztési pénz, ezért az EU-konform álláspont helyett inkább megéri a rövid távú gazdasági és politikai hasznot maximalizálni.

Azt ugyanakkor még nem tudni, hogy a számos ügyben külön utas politikát folytató V4-ek képesek lesznek-e tartósan az egységes fellépésre, hiszen ehhez jegelni kell a kétoldalú kapcsolatok forró témáit, mint például a magyar kisebbség szlovákiai helyzetét, a Beneš-dekrétumok ügyét, Oroszország megítélését, amiben Orbán semmiképpen sem kerülhet egy platformra lengyel kollégájával.

A kutatók félőnek tartják, hogy a „migránsokkal” szembeni félelmek miatt részben összekovácsolódott V4-országokban az illiberalizmus és a „homogén nemzetállam” jegyében holnap már a kisebbségek kerülnek a célkeresztbe, aminek a veszélyeit a magyaroknak különösen jól ismerniük kellene a térség történelméből.

Számolnak-e ezekkel a hosszú távú kockázatokkal azok a politikai erők, amelyek az előítéletek erejére is építenek?

Nemcsak az Európán kívüli bevándorlókkal szembeni kulturális ellenérzések erősödtek fel, hanem a jelenlegi EU-tagok közöttiek is. A PC elemzői ezt nagyon veszélyes helyzetnek tartják, különösen azon posztszocialista visegrádi országoknak, amelyek óriási vesztesei lennének az unión belüli határok visszaállításának vagy végső soron az EU felbomlásának. További részletek itt!

 

 

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.