Közélet

„Ami akkor a zsidók, ma a cigányok. Csak a baj van velük”

2015-ben MIÉP-ezni? Akár. Csurka István halálával ugyanis a párt nem tűnt el, csak egy rövid időre hibernálódott, mint Han Solo a Csillagok háborújában. Riport Tiszaeszlárról, amit az ország egyetlen MIÉP-es polgármestere vezet.

Hannak Luke, Leila és Chewbacca közösen segített, hogy feléledjen, a MIÉP-nek nincs Jedi-ereje, igazság szerint azt sem tudjuk, ereje van-e. Például a 2010-es országgyűlési választásokon 1286 szavazatot szereztek, ez 0,02%-os eredmény. De van egy polgármesterük az országban.

A mucsai magyar ugaron

Nyíregyházát elhagyva beüt a magyar rögvalóság, épülő külföldi gyár a határban, a földeken mindent otthagynak, ami terem, „szaréhúgyé’ veszik, semmit sem éri meg leszedni, „rohadjon meg az egész!”, fakad ki egy környékbeli gazda. Meg is fog, nyugtatnánk, de nem hisszük, hogy használna. Inkább ő kérdez.

Tiszaeszlárra? Oda senki nem megy, onnan eljönnek. Minek megy oda? Eszláron semmi sincs, csak az a legenda.

Arról az úgynevezett legendáról lesz még szó később.

A rögvalóságba ott vegyül kevéske szürrealizmus, amikor meglátjuk a Tiszaeszlár táblát. Ugyanis az ország egyetlen MIÉP-es polgármestere éppen Tiszaeszlárt vezeti, Örkény is csettintene erre az abszurdra.

Nem tudja, mi is csak a véletlen folytán tudtuk meg, hívjuk is azonnal a polgármesteri hivatalt. Ott csak e-mail címmel tudnak szolgálni, érezzük, ide telefonszám kell. Tárcsázzuk a párt elnökét, Fenyvessy Zoltánt. „Csak nem maga is polgármester akar lenni?” Lelombozzuk, újságírók vagyunk. „Az se rossz”, nyugtázza, majd diktálja a számot. „De később hívja, épp Pásztón van, ahol megalakul az új alapszervezetünk.” Tán lemaradtunk valamiről és virágozna a párt. „Ne kiabáljunk el semmit, ha nem is virágzik, bimbózik.”

tiszaeszlár1

Az egyik ilyen bimbóhoz, Nagy Tibor polgármesterhez utazunk tehát. Az első portáról Kozsó Szomorú szamuráj című klasszikusa hallatszik. A másodikból veszekedés.

„Imádlak, szomorú szamuráj. Csak harcolj értem. A rohadt életbe, Erzsi, nem lehet csendben tévézni.”

A kisbolt – templom – kocsma Bermuda-háromszöge

Ha emberrel akar találkozni, a kocsmába menjen, akár alkartetoválás is lehetne ez, amivel elindulunk a faluban.

„Itt ez a vasárnapi program: kisbolt, templom, kocsma”, mondja egy helyi öregúr, miközben a biciklivel harcol, el kellene indulnia már, mondja. Az ivóba.

Vele tartunk. A kocsmában óriási jobbikos zászló, jobbikos kitűző, pedig titkon óriási MIÉP-drapériára és Csurka-mellszoborra számítottunk. Egy sarki asztalnál Pali bá’ és két másik öreg italozik, sört és rövidet, ebben a sorrendben, többször egymás után „vegyesváltó ez, komoly sport errefelé”, rögzítik.

„Még egy kör asszonybosszantót ide”, többször is elhangzik ez a kulcsmondat. Az árnyékos teraszon ülünk, egy közeli portán a sokadik jobbikos zászlót lengeti a szél, a távolban kettős kereszt, Nagy-Magyarország-kompozíció. Ez a tiszaeszlári idill.

-Csak azok ne lennének, hangzik el az első burkolt rasszista megjegyzés Pali bácsitól.
-Itt is vannak bevándorlók?
-Hajjaj, de még mióta.
-Mióta?
-Hajjaj.

És ez a hajjaj nagyszerűen kifejezi egész Tiszaeszlárt. MIÉP-estől, Solymosi Eszter-estől, rögvalóságostól, kisboltostól, templomostól, kocsmástul.

„Ja, az nem történt meg. Kitaláció”

A menekültek után, mivel látszik, zsákutca, Solymosi Eszterről kérdezünk.

A tiszaeszlári vérvád

A történetről Komoróczy Géza vonatkozó írása alapján. 1882. április elsején eltűnt egy 13–14 éves, kistermetű keresztény (református) cselédlány, Solymosi Eszter (1869–1882), akit keresztanyja, akinél szolgált, a boltba küldött festékért, a ház húsvéti rendbetételéhez. A zsidó közösség aznapra tűzte ki a metsző- és kántorválasztást, a környékről többen is érkeztek Tiszaeszlárra.

A lány eltűnt, amit anyja, özvegy Solymosi Jánosné jelentette a községi bírónak április harmadikán, majd a járási szolgabírónak, április negyedikén. Hamarosan az a híresztelés kezdett terjedni, hogy a zsidók ölték meg a zsinagógában, mert a peszah szertartásaihoz a vérét akarták használni.

Az ország már az első hírekre megtelt zsidóellenes uszításokkal, ez a híresztelés a mai napig tartja magát, hiába ejtették a nyomozati eljárás végén a vérvádat – rituális gyilkosság –, amely a gyilkosság indoka lett volna. (A vádirat szerint a gyilkosság oka vallási rajongás volt.) A nyíregyházi törvényszék első fokon felmentő ítéletet hozott, bizonyítottság híján. A bírósági eljárás ezzel nem zárult le, a felülvizsgálatot a Pesti Királyi Ítélőtábla folytatta le, a harmadfokú eljárást a Kúria. Mindkét fellebbviteli fórum jóváhagyta a felmentő ítéletet.

Hogy Solymosi Eszter hogyan halt meg, az eljárásban nem sikerült pontosan tisztázni, de hogy a vád minden részlete alaptalan volt, bebizonyosodott. Komoróczy megjegyzi, „Tiszaeszláron és az onnan elszármazókban kitörülhetetlen a per emléke, nemzedékekkel később is személyes köze van mindenkinek hozzá”, majd hozzáteszi: „ma is sokan tartják úgy, hogy valami igazság volt a vádban, vagy legalábbis hogy az ügy nem volt – és nincs – kellőképpen tisztázva.”

Szóval Pali bá’ összefoglalta a dolgot: „ja, az nem történt meg, kitaláció.” Hogy miért kitaláció? „Hajjaj”, indul neki a mondatnak (szinte minden mondatát így kezdi), majd jön a fejtegetés, az asztaltársaság előre bólogat: „Fiam (ez vagyok én .), egyszerű, feláldozták, a testét meg elégették, kellett az ünnepükre.” A bólogatás nem hagy alább, akkor sem, amikor először szólal meg Béla bá’. „Biztos, hogy a zsidók ölték meg. Mert szép magyar lány volt, de engem nem érdekel a történet.”

Távozóban elkurjantják magukat, jól jegyezzem meg kezdéssel: „Ami akkor a zsidók, ma a cigányok. Csak a baj van velük. De nekem nincs problémám itt a faluban, csak hagyjanak békén.”

Irány a központ, ami a községházát, két templomot és egy buszmegállót jelöl.

A Tulipán utcában megkérdezünk még egy lányt Solymosi Eszterről:

Solymosi Eszter? Itt a Tulipán utcában biztos nem, nem ismerem. Talán a Petőfi utcában próbálkozzon.

Egy néni kerekezik a templom felé, a bicikli hátulján gallyak, készül a télre. MIÉP-ről, vérvádról nem akar beszélni. „Engem nem érdekel a politika. Csak az érdekel, hogy az onokám ne azt mondja, hogy mama, tudod, milyen drága hazajönni Pestről. Most nem tudlak meglátogatni.”

Elkerekezik.

Mielőtt találkozunk a polgármesterrel, megkérdezünk még egy idős házaspárt, milyen ember Nagy Tibor.

-Jó gyerek a Tibor. Csak MIÉP-es, mondja Marika néni.
-MIÉP? Nem fideszes? Magyar Igazság és Élet Pártja? Az valami új lehet, mint a Jobbik, csodálkozik Gyula bácsi.

Megegyezünk, hogy majdnem, majd festi tovább a barna kerítést.

„Ezek nem bevándorlók, beküldöttek”

Hétköznapi jelenség a polgármester, olyan vidéki polgármesteres. Khaki nadrág, khaki ing, mindenki köszön neki, ő is köszön mindenkinek. Vele interjúzunk.

Első találkozás a MIÉP-pel?

1993-ban léptem be, vidékről én voltam az első. A kilencvenes évek elején, a rendszerváltás idején mindenki várta a csodát. Aztán az következett be, ami. Csurka pedig kilépett az MDF-ből.

Kizárták.

Na, mindegy. Én akkor írtam neki egy levelet, vagyis már a ‘92-es dolgozata után.

Az író Csurkának egy levelet? Merész. Annyira megtetszett a dolgozat?

Megtetszett? Huszonhárom éve történt, de amit ott mondott, annak nagy része bejött. Ebben én leírtam neki, hogy belépnék. Azóta, ha van MIÉP, én MIÉP-es vagyok. Polgármesterként is, előtte képviselőként is. Még megyei ügyvezető alelnöke is voltam a pártnak.

Amikor pedig Csipkerózsika-álmát aludta a párt, létrehozták helyben az Összefogás Tiszaeszlár Jövőjéért Egyesületet, jelenleg minden képviselő ennek az egyesületnek a tagja.

Nagy az egyetértés köztünk, bár mindig mindent megbeszélünk.

A demokrácia kis szigete akkor ez a MIÉP-es polgármester vezette település. Mióta az?

2006, azelőtt alpolgármester voltam, szintén MIÉP-esként. 1998 óta vagyok önkormányzati képviselő, csak egy ciklusban nem voltam alpolgármester, mert a képviselőtestület nem tudott megegyezni.

2014-ben azonban már kihívója sem akadt.

Én mindig úgy készülök, hogy a kihívás mindig megvan, most kihívó nem akadt. Így alakult.

Ha már MIÉP. Miért nem Jobbik? Nem kellene összenőnie annak, ami összetartozik?

Soha nem voltam jobbikos. Egy idő után látszott, hogy a Jobbik nem abba az irányba halad, amerre kellene.

Mert azzal a probléma nincs megoldva, hogy alkalmanként randalírozunk és kimegyünk egy cigánytelepre.

De én mindig kerestem a kapcsolatot különböző szervezetekkel, ott is vannak jó gyerekek. Amikor Endrésik Zsolt és Rozgonyi Ernő távozott a Jobbikból, Fenyvessy (a MIÉP elnöke) meggyőzte őket, maradjanak függetlenként a Parlamentben és képviseljék a MIÉP-et. Akkor engem rögtön megkerestek, nagyjából ennyi közöm van, volt a Jobbikhoz.

Nem akart igazolni a Jobbik egy sikeres polgármestert?

Nem az, hogy nem kellett, de azt hiszem, ők tudták is, hogy csak a MIÉP.

Milyen kár, hogy ezt a szlogent a Fidesz már stoppolta korábban. A másik irányba sem akart pártot váltani? Egy fideszes polgármester biztosan eredményesebben tudna lobbizni.

Vagy lopni?

Nem én mondtam.

Nagy Tibor egy trianoni megemlékezésen mond beszédet
Nagy Tibor egy trianoni megemlékezésen mond beszédet

Gondolom, itt Tiszaeszláron nincsen sok bevándorló.

Nincsen, szerencsére mi fenn vagyunk, de beszéltem már olyannal telefonon, aki találkozott velük. Ezek nem bevándorlók, beküldöttek. Megvezetett, megtévesztett emberek.

Én úgy tudom, háború elől menekülnek.

Szinte mindegyiknek jelentős mennyiségű pénz van, ez egy kicsit furcsa, nem? Mert ha valakinek van háromezer dollárja, akkor miért indulna el? Hacsak nem azért kapja a pénzt, hogy induljon el.

Mire következtet ebből?

Valahonnan, valakitől ezt a pénzt direkt kapják.

Honnan?

Én ezt nem tudom, mert nem beszéltem még velük, de bajai cimborákkal már beszéltem telefonon, sejtéseink vannak.

Mégis, kik?

A háttérhatalmak.

Síremlék, aminek semmi köze Solymosi Eszterhez

A temetőben egy idős falubeli mélyet biccent. Nézzük a síremléket, semmi köze Solymosi Eszterhez. Egy emigrációban élő magyar férfi, Kenessey Csaba 1994-ben, polgármesteri engedéllyel állította a síremléket.

Ezt a Magyar Nemzeti Arcvonal nevű hungarista-radikális szervezet évente megkoszorúzza, a szalagok katonás rendben sorakoznak, mint ahogy az egyszeri MIÉP-esek csapták össze bokáikat, amikor Csurka a 2002-es választások előtt kiadta a parancsot: a MIÉP jelöltjei nem lehetnek alkoholisták, kábítószer-fogyasztók és homoszexuálisok, mivel az elkövetkező nehéz feladatok megvalósítására az ilyen jelöltek nem alkalmasak.

Nem mondanám, hogy olyan jó a falunak Solymosi Eszter. Olyan se nem jó, se nem rossz. De valami mégiscsak történt szegény lánnyal.

Igen, meggyilkolták, öngyilkos lett, esetleg eltűnt.

Biztos, hogy nem lett öngyilkos, miért lett volna az?

Nem tudom, nem voltam ott. Annak idején azt is mondták, megesett, azért.

Kizárt dolog.

Ma azonban turistalátványosság ez egy bizonyos szubkultúrának.

Fel van ez fújva! Kit zavarnak, ha jönnek és koszorúznak? Minek kell ide harminc rendőr az évfordulón? Mi, falusiak egyébként úgy vagyunk ezzel, hogy itt élt Solymosi Eszter, mi is itt élünk, ennyi. A mindennapi életünket nem befolyásolja. De azt látni kell, hogy ez mindkét fél részéről egyfajta provokáció.

Mire lehet számítani a MIÉP-től, van-e mögöttük egy névtelen támogató?

Mögöttünk az igaz magyar emberek tömegei vannak.

Ezzel búcsúzunk egymástól.

A buszmegállóban, miközben nagyjából a nap egyetlen buszát várjuk, olyan jelenetbe csöppenek, hogy már tárcsáznánk is a Nemzeti Filmalapot. Itt az új magyar imázsfilm.

-Hát te hová?
-Megyek, dolgozom egy kicsit.
-Az jó.
-Dehogy jó.
-Majd kiderül, hogy aznap nem ér be Nyíregyházára, ugyanis péntek volt, de a menetrend szerint szombat. A busz nem jön.

Ezért mindketten elmennek a kocsmába.

A fekete-fehér képek: Fortepan, Lissák Tivadar, 1939.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik