Reménytelen feladatra vállalkozott a Policy Agenda szerdán – megpróbálták megnézni, van-e kiút a magyarországi baloldal brutál mély válságából. 2010-2014 között az elemzés szerint a balpártok nem tartalmi téren versenyeztek egymással, hanem a jelöltségeket, pozíciókat próbálták a saját embereiknek biztosítani, erről szólt a 2014-es nagy választási összeborulás is.
Az elemzés szerint most se más a helyzet, a DK beismerte, a szakpolitikai kérdésekben ráérnek később megegyezni, első a pozíciók leosztása. A Policy Agenda szerint kb. még a Jobbik is nyugodtabb erőnek számít a választók szemében, mint a balos pártok. A választók ezzel jelzik, nem érdeklik őket a kicsinyes hatalmi harcok (amik nem is igazi hatalmi pozíciókról szólnak), tartalmi kérdéseket és válaszokat várnak.
Nincs téma, nincs választó
A baloldal fő gondja, hogy nincs témája, legalábbis ez látszik elsőre. Mélyebben belenézve a helyzetbe azonban kitűnik, 15 fontosabb javaslatot is felvetettek baloldali képviselők a parlamentben csak idén nyár eleje óta (ezek ráadásul nem is a botrányokra vagy korrupciós ügyekre reflektáltak).
Szerintük az nem igaz, hogy képtelenek ezek a pártok növekedni, az utóbbi hónapokban sikerült felszedniük pár százalékot, de átlagban az MSZP 9,7, a DK 4,5 százalék körül mozog. Mindenesetre ha az ember kormányváltó erőt keres, akkor vagy a radikális (néppártosodó, aha) Jobbikot vagy valamelyik szerencsétlenkedő balos pártot választhatja.
Várhatóan egyik pártocska sem fog visszakozni, kitartanak a saját álláspontjuk mellett, így változás nem várható, a tehetetlenségi erő viszi majd tovább a baloldalt. A Fidesz meg örül, mert politikai kontroll nélkül kormányozhat, és a Jobbik is örvend, mert ő kapja meg a protestszavazatokat. Egy esélyt nevez meg a Policy Agenda: ha egy, a spanyol Ciudadanoshoz hasonló, alulról szerveződő balos mozgalom kinő a semmiből és felborítja az erőviszonyokat.
