Áder János a Tudomány világfóruma (WSF) plenáris ülésének megnyitóján a Parlamentben kiemelte: a klímaváltozás kérdésében a tudomány felelőssége, hogy olyan hangon szóljon, amire felfigyel a világ, ha szükséges, vészjelzéseket adjon és megoldási javaslatokat tárjon a világ elé.
A politikusoknak abban jut kulcsszerep, hogy érvényt szerezzenek az igazságnak.
Áder János szerint demokratikus ösztönző erőre, rendíthetetlen türelemre, újabb ötletekre, kitartó ismeretterjesztésre és sok munkára van szükség ahhoz, hogy az emberiséget fenyegető legnagyobb baj elkerüléséhez a párizsi klímacsúcshoz hasonló állomásokon keresztül előre tudjunk lépni.
Az államfő emlékeztetett arra, hogy a World Science Fórum a héten Budapesten arról tanácskozott, miként lehetne növelni a tudományba vetett bizalmat, hogyan működhetnek együtt kutatók és döntéshozók, és az egyik fő téma a környezeti fenntarthatóság kérdése volt.
Egész jövőnk függ attól, hogy a bolygónkat érő kihívásokat milyen tudatossági szinten vagyunk képesek látni, láttatni és értelmezni. A fenntartható fejlődéssel, a környezeti fenntarthatósággal vagy a klímaváltozással kapcsolatos kérdések mind ebbe a körbe tartoznak.
Kitért arra, hogy megoldást találni egyre sürgetőbb. Ehhez a tudományos élet képviselőinek és a politikusoknak és a társadalom tagjainak közreműködése is kell.
Az önök felelőssége, hogy a tudomány eszközeivel feltárják a problémákat, figyelmeztessenek a veszélyekre, és megoldási javaslatokat dolgozzanak ki azok elhárítására. A politikusok felelőssége, hogy kellő figyelmet fordítsanak a tudomány támogatására, odafigyeljenek a tudósok szavára, és idejekorán segítsék elő a gondok társadalmi szintű orvoslását. A társadalom tagjainak felelőssége pedig abban áll, hogy megértsék a változások mibenlétét.
A köztársasági elnök szerint az már nem kérdés, hogy a klímaváltozás milyen fenyegető következményekkel jár az emberiségre, de az igen, hogy miképpen lehetne a felmelegedés ütemét két Celsius fok körül tartani a közeli és a távoli jövőben. Utalt arra, hogy az energiaellátásban, az ipari termelésben, a közlekedésben, a mezőgazdaságban és a háztartások szintjén elindult a klímabarát technológiák térhódítása. A politikai közgondolkodás elkezdett a fenntarthatósági kérdésekről tájékozódni, de a felelősségteljes politikai cselekvés még várat magára.
Magyarországon a klímavédelem ma már olyan ügy, amelynek fontosságában a társadalom túlnyomó többsége egyetért. Ebben a kérdésben sem társadalmi, sem politikai, sem földrajzi, sem iskolázottsági megosztó törésvonal nem létezik a magyar társadalomban. Biztos vagyok abban, hogy ez számos más országban is így van.
Áder János azt mondta, a klímaváltozás társadalmi, politikai következményeiből adódó döntésekhez nem kevés politikai bátorság kell, hiszen a környezeti fenntarthatóság kérdésének nagyon súlyos szociológiai, társadalmi, demográfiai, egészségügyi és szociális ellátást érintő, migrációs és biztonságpolitikai összefüggései is vannak.
A tudósok, politikusok és a társadalom tagjai közül egyre többen ismerik fel, mi a valódi jelentősége annak, hogy a légkörünk közös, a talaj a lábunk alatt összeér, a vizeink egymásba folynak. Egyre többen ismerik fel, hogy a globális kérdésekben nem járhatók külön utak, nem fejlődhetünk egymás rovására. Csak együtt boldogulhatunk.
Mint mondta, a Tudomány világfóruma célkitűzéseit ismerve joggal bízhatunk abban: a mostani budapesti tanácskozás is egy újabb fontos lépést jelent az úton, amelyen végig kell mennünk ahhoz, hogy a tudatosság magasabb szintjén találhassunk megoldást a világunkat feszítő problémákra.
