Az egészségügyi reform elmaradása az egyik legnagyobb adóssága a kormánynak – írja a Policy Agenda. A kutatók emlékeztetnek rá, a Gyurcsány-kormány bukásához is nagymértékben hozzájárult az egészségügy átalakításának kérdése. A vizitdíj és kórházi napidíj bukása után a baloldal fel is hagyott az érdemi reformmal, e területen is válságkezelésre rendezkedett be.
„Ezt a helyzetet örökölte az Orbán-kormány, és mintha a múltbeli tapasztalatoktól félnének, érdemi változtatásokba nem mertek belekezdeni. Ezt a politikai tapasztalatukat csak erősítette a tapolcai kórház körüli vita, aminek köszönhetően még a kétharmados parlamenti többséget is sikerült elveszteni.”
Az elemzés szerint az egészségügy lett a magyar politika „Bermuda-háromszöge”, ahol nem megmagyarázhatatlanul, de szavazatok tűnnek el. Az egészségügyi dolgozók megmozdulásai a választókra nagy hatást gyakorolnak. A kormány ideig-óráig sem képes a kedélyeket megnyugtatni, pedig érdemi változtatások nélkül komoly politikai problémái lehetnek. A választások után néhány egészségügyi csoport – gyógyszerészek, az orvosok egy szűk rétege – ugyan kapott soron kívüli kedvezményeket, de a valódi reformok elmaradtak.
Eltűnt 300 ezer ember és 80 milliárd
A Policy Agenda szerint 300 ezer ember elveszett az egészségbiztosítás számára. 2010-hez képest ennyivel kevesebben jogosultak egészségügyi ellátásra. 270 ezer 18-39 éves esett ki a rendszerből főleg a munkanélküliség és az elvándorlás miatt. Ez sem indokolná feltétlenül, hogy kevesebbet kell költeni a rendszerre, de míg 2010-ben a költségvetés 9,1%-a ment el egészségügyre, 2016-ban az arány 8,6% lesz. A csökkenés azonban nagyobb is lehet, mivel a tavalyi tényadatok már csak 8,4%-ot mutattak.
„Ha így nézzük, és elfogadjuk a jövő évi terveket, akkor a 2010-es szinthez képest » eltűnt« 80 milliárd forint.”
Az elemzés ennél is érdekesebbnek tartja, hogy az OECD adatai szerint 2010 és 2013 között az állam csak 6%-kal költött többet egészségügyre, míg a háztartások 10%-kal, vagyis az egészségügyi kiadások elkezdtek nagyobb mértékben áthárulni a lakosságra.
Bérátömlesztés
Árnyalja a képet, hogy egyes területeken a számok fejlődést mutatnak. A KSH szerint 2014-ig az egészségügyi dolgozók bére 20%-kal nőtt. Ez 13 százalékponttal nagyobb az egész költségvetési szféra bérnövekedésénél, majdnem eléri a versenyszféra növekedési átlagát. Az állami egyéni bér- és kereset statisztika azt mutatja, hogy egy ápolói, szakápolói fizetés 18%-kal emelkedett 2013 és 2010 között, míg egy szakorvosi 31%-kal.
A KSH adatai szerint 5 ezer fővel több a dolgozó orvos. Papíron egy betegre több orvos jut, mint négy éve. Ugyanakkor csökkent a háziorvosok száma, több területen nincs, aki ellássa a körzetben élőket. Évente mintegy 2000 egészségügyi dolgozó hagyja el az országot, ami állandó működési nehézségeket okoz. Az elemzők szerint az adatok alapján – a szociális támogatásokkal ellentétben – nem egyértelmű, hogy a kormány az egészségügy kárára akarna mindenáron mást finanszírozni.
Kockázatok és mellékhatások
„Az egészségügy átalakítása 2006 óta nem szakmai döntés, hanem nagyon erősen átpolitizált terület. Egyrészt a beteg-egészségügyi dolgozó viszony nagyon szoros kapcsolatot kíván meg, így bármelyik felet haragítja meg a kormányzat, az komoly politikai következményekkel jár.”
A rendszer átalakítása, hatékonyabbá tétele súlyos érdeksérelmekkel járna. A betegeknek is látható eredményre éveket kellene várni, amire egyre kevésbé van ideje a kormánynak. Fél évvel a kormányciklus fele előtt már nem biztos, hogy „termőre” fordul egy megkezdett reform. Főleg úgy, hogy érdemi tervek nem is látszanak. Ráadásul a kabinetet aggaszthatja a nővérek akciója.
Ők nehezen vádolhatóak nagy hálapénzek elfogadásával, magánpraxisból kiegészített jövedelmekkel, ezért a közvélemény szimpátiája hamar felkelthető irántuk. Ügyükben a lemondott egészségügyi államtitkár nem tudott érdemi áttörést elérni és kérdéses, hogy az új vezetés mer-e látványos gesztusokat tenni nekik, vagy marad a halogatás, a tűzoltás.
„Ilyen szempontból az elkövetkező évek sem szólnának másról, mint a 2009 óta megfigyelhető válságmenedzselésről és kármentésről. A kérdés, hogy ez elegendő lesz-e a választóknak, vagy valami váratlan esemény mégis cselekvésre készteti a kormányt” – írja a Policy Agenda.
Ezt ígérte a Fidesz
2010-ben a Fidesz választási programjának bevezetőjében Orbán Viktor pártelnök öt olyan alapértéket fogalmazott meg, amelyet kormánya kiemelten kezel. Ezek a munka, az otthon, a család, az egészség, a rend. A „Nemzeti ügyek politikájának” nevezett program legrövidebb szakpolitikai fejezete az egészségügyről szólt, noha hosszan ecsetelte a baloldali kormányok bűneit.
Többnyire olyan általánosságokat fogalmazott meg, hogy „meg kell határozni a különböző földrajzi területek egészségügyi szükségletét, a szükségletekhez kapacitásokat kell rendelni, az ellátási kapacitásokhoz pedig elegendő forrást kell biztosítani”. A Fidesz 2010-es alapcélja volt, hogy felére csökkentse a kórházi várólistákat, javítsa az ellátás minőségét. Problémának tartották a háziorvosok leterheltségét, életkorát, állami támogatását. A Fidesz elengedhetetlennek nevezte az egészségügyiek méltó bérezését, a külföldre távozó orvosok hazacsábítását, a frissen végzett orvosi egyetemisták megtartását.
