Olcsó cégekre vadásznak a hazai befektetők

Az értékesített vállalatok jellemző profilját tekintve leginkább a telekommunikáció és média, az energia-, illetve az ingatlaniparágak területén volt a legnagyobb mozgás. Ami a vevőkör összetételét illeti, erősen felülreprezentáltak a stratégiai befektetők, miközben a pénzügyi befektetők száma hozzájuk képest elenyészőnek mondható.

Már korántsem jellemző az a rendszerváltás után tapasztalható egyoldalúság, amikor a magyar cégekre rendre külföldi vásárlók jelentkeztek be. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján manapság már kifejezetten sok a határon belüli tranzakció – összegezte Simonyi Tamás, a KPMG Tanácsadó Kft. szenior igazgatója a Joint Venture Szövetség szakmai rendezvényén.

A tulajdonosok jellemzően akkor járnak jobban, ha külföldi vevő számára értékesítik a céget, mivel ebben az esetben lehet többnyire magasabb árat kialkudni, a hazai befektető ezzel szemben leginkább vagy olcsón vesz, vagy sehogy.

Hasonló problémákkal küszködnek a cégek

Érkezzen azonban akárhonnan a vásárló, az eladni kívánt magyar társaságok többnyire ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, egyik legjelentősebb közös nevezőjük a vállalatméretből adódik.

Az eladásra kínált társaságok jelentős része ahhoz még túl kicsi, hogy egy külföldi befektető érdeklődését felkeltse, ahhoz azonban már túl nagy, hogy egy addigi versenytárs képes legyen megvásárolni.

A szakértő kiemelte: rendszerint akkor éri meg az akvizíció, ha az addigi vállalatmérethez legalább 10, legfeljebb 30 százalékot ad hozzá, ebben a sávban mozogva ugyanis viszonylag jelentős növekedést lehet realizálni a kockázatok minimalizálása mellett.

Gyakran azonban biztosnak látszó vevők mellett is könnyedén ki tud siklani egy cégeladás, a tulajdonosok ugyanis alapvető dolgokkal nincsenek tisztában, köztük a vevői igényekkel sem. Simonyi Tamás szerint ez sem meglepő, sem elítélendő, hiszen különösen a családi vállalkozások esetében jó eséllyel életében először csinál ilyet a tulajdonos, ráadásul összetett, komplex folyamatokról van szó.

A külföldi felvásárlók irtóznak a politikai jellegű üzleteléstől

Az esetlegesen nagyobb haszonnal kecsegtető külföldi vevő az eltérő üzleti kulturális háttér miatt további bonyodalmat is jelenthet. Mindettől függetlenül az eladási pozíciót biztosan javítja, ha nyereséges, erős cash flow jellemezte üzletről van szó, jelentős piaci részesedéssel és minél nagyobb exporthányaddal. Ugyancsak komoly értéknövelő tényező, ha a vállalat saját, levédett márkanévvel rendelkezik, illetve különösen fontos a rendezett jogi háttér és a minél makulátlanabb múlt.

A külföldi vevő a hazaival ellentétben alapvetően jóhiszemű, de irtózik a politikai jellegű üzleteléstől, a szabálytalanságoktól, peres eljárásoktól, de a hullámzó eredmény és a gyakori vezetőváltás is taszító számára.

Alapvetően a cégvásárlással vagy piacot, vagy termelési kapacitást kíván növelni, jelenleg utóbbi az általánosabb, és amíg a magyar munkaerő olcsó marad, addig ez is marad az előtérben. Motiváció lehet a földrajzi lefedettség is, többnyire regionális jelenléttel bíró nagyvállalatok esetén, de bármit azért így sem vesznek meg.