Azoktól, akik valamiben igazán profik, ne várjunk elkötelezettséget egy munkahely iránt. Pláne ne egy főnök iránt. Valamicskét ugyan hűségesek lehetnek a munkahelyükhöz, ha ezt a szakmai profizmus megengedi, és ha meg is becsülik őket. Amihez viszont biztosan hűségesek, az a szakmájuk, a szaktudásuk.
Egy profi orvos, IT-fejlesztő, tanár, biológus nem a főnöke miatt dolgozik valahol és nem is a brand az, ami vonzza. Egyszerűen csak most éppen ott dolgozik, ahol. Amíg megbecsülik, értékelik. Ha nem kapja meg az elvárt méltóságot, akkor előbb-utóbb kiábrándul.
Udvari bolond és coach
A Fenegyerek egy szervezetben az a profi szakember, akit a főnöke szinte naponta ki akar rúgni, mégsem teszi meg. Kicsit úgy, mint a középkorban az udvari bolond, aki bármit kimondhatott, mégsem vágták le a fejét. Nagyon hasznos szerepet töltött be és nemcsak szórakoztatott. Kicsit tanácsadóskodott, sőt talán mai szóval élve coacholta is a királyt.
Ilyen Fenegyerekek nagyon jók lennének ma is
Pláne nagyobb, több ezer fős munkahelyeken, ahol a realitás, a végrehajtói szint nagyon messzire került a döntéshozóktól. Ahol több évtizede dolgozó termékmenedzserek tényleg elhiszik, hogy a mosópor intelligens. Akik már hosszú ideje nem láttak valódi ügyfelet és azok valódi igényeit, és C.K. Prahalad szavaival élve: uralkodó gondolkodásmódtól fertőzöttek.
Forrás: Northphoto
Az uralkodó gondolkodásmód a szervezeti intelligencia egyik alapvető elemének tekinthető, míg a szervezeti tanulás a stratégia, a rendszerek, az értékek, az elvárások és a megerősített viselkedés szintjén jelenik meg, melyek aztán visszacsatolásokon keresztül magát az uralkodó gondolkodásmódot is alakítják. Azok a cégvezetők, akik elhiszik saját sajtótájékoztatóikat, PR-cikkeiket, komoly bajban lesznek egy igazi Fenegyerek nélkül.
Az ilyen „céges rosszaságok” izgágák, kezelhetetlenek, mindig a kirúgás határán táncolnak, de mégis ritkán rúgják ki őket. Nem pazarolnak időt a középszerűre, mert saját világképük van. És ami talán a legfontosabb: több kérdésük, mint univerzális válaszuk. Mernek kérdezni és megkérdőjelezni, amit a többség evidensnek fogad el a szervezetben. Kimondják azt, amire senki sem gondolt. Persze ez nem jelenti azt, hogy mindenki, aki „ellenzéki”, az Fenegyerek.
Ha túl sok a Fenegyerek, akkor az veszélyes, ha túl kevés, akkor elszürkül a szervezet. Abból, hogy megengedhetnek maguknak extra kiváltságokat, nem következik, hogy meg is engedik, és az sem, hogy érdemes megengedniük. „Ha legalább egy elképzelésüket nem neveti ki valaki, akkor nem eléggé kreatívak” – mondja róluk Bill Gates.
A szerző a GS Consulting stratégiai tanácsadója.
